Szinte a kezdeteitől fogva állandó látogatója vagyok, itt ismertem meg testem tűréshatárait feszegetve a fesztiválozás alapszabályait – érthető módon nem tudok elfogultság nélkül gondolni a Campus Fesztiválra. Ebben a szellemben vágtam bele az első napba.
Barátnőm először jár Debrecenben, már a Pallagi úton szembesülünk a fesztivált övező érdeklődéssel. A háló szakadásain át leskelődnek befelé azok, akik karszalag hiányában is szeretnének valamit átélni a fesztivál hangulatából.
Kowalsky meg a Vega duruzsol.
Egyelőre mi is beérjük ennyivel, a kezdőitalokat a kordonokon kívül, a földön ülve tervezzük elfogyasztani, mintegy ismerkedve a helyszínnel, ahol a nap végén eszmélni fogunk.
Percek alatt kapunk egy hihetetlen ajánlatot.
Világítós karkötőkért cserébe dohányzással kapcsolatos kérdésekre válaszolhatunk. Belevágunk. Akár a Köszönjük, hogy rágyújtott! egyik kivágott jelenetében. Nem hittem, hogy 2018-ban még lehet ilyenben részem. Miután válaszainkkal kisegítettük a dohányipart, befelé vennénk az irányt, kezdődik a Brains-koncert. Tervünket a kint felállított kocsmapult szabotálta. Kevésbé stabilan, de annál céltudatosabban indulunk végül, hátha a felére még odaérünk.
Rossz irányba fordulunk, így megtaláljuk a fesztiválon belüli antifesztivált.
A VIP-be keveredünk, valószínűleg ez az egyetlen olyan helyszín, ahol a sáros tornacipő és a hetedik Campusát taposó szakadt fesztiváltáska kilóg a képből. Nem is érzünk késztetést, hogy üvegpoharakat markolásszunk, így az egyik asztalról elemelünk egy literes Fröccs2Go-t, még mindig reménykedve abban, hogy odaérünk a Brains-re. Elvégre valamiről be kell számolni. A lángos ekkor már túlélőfelszerelés, a papír másodpercek alatt áttetszővé válik, az olaj biztosít minket afelől, hogy a további Unicumok felszívódása problémamentes lesz. A koncertről persze lemaradunk.
Kautzky Armand óta világos, hogy Soerii & Poolek adja a világ legjobb koncertjeit, oda tartunk tehát.
Aki látta már őket élőben, az tudja, hogy nem érdemes meglepődni azon, ha két Lego-hajú csávó mellett egy csirkének és egy elefántnak öltözött figura ugrál a színpadon, miközben két félmeztelen lány, ha nem épp egymással táncol, felfújható filléres szarokat dobál a közönségnek. Az ezek megszerzéséért folytatott küzdelem intenzitása közel sem arányos az így megkaparintott vagyontárgyak értékével. A Pepsi Hallban tartott koncert meglepetésvendége az eddigiekhez képest kifejezetten nagy mennyiségű oxigén, amely azzal lehet összefüggésben, hogy a helyszín a negyedéig lehet csak tele.
Nem várjuk meg az előadás végét, inkább a nagyszínpados Majka-koncert felé indulunk.
Szkeptikusan álltam hozzá, hogy egy Campus méretű fesztiválon főműsoridőben Majka Papa-e a legalkalmasabb fellépő, de akik Soreii és Poolekről hiányoztak, azok itt vannak. A gyors egymásutánban előadott Belehaloknak, Mindenki táncolnak és Tündibündinek hála mindent hallunk, amit vártunk. Terv nélkül tovább is állunk.
Árnyékra vetődve többször is a food truckokhoz mentünk oda az italpultok helyett. Ebből az alapos mintavételből kiderült, hogy a 2018-as truck trend az 1947-től gyártott, hullámlemezből készült Citroën H-type, letaszítva a trónról a két kifli árából megvehető Barkast. Mikor Dévényi Tibi bácsi dj setjén az Én, a lemezlovas is lement, egyre vonzóbbnak tűnik az útpadkán való szendergés koncepciója, de ezt vagyonvédelmi okokból elvetve inkább hazafelé vesszük az irányt.
Campus Fesztivál, 1. nap, Debrecen, 2018. július 19.
A fotók forrása a Campus Fesztivál Facebook-oldala.
