Nem otthon
Ez nem az ő otthona neki négy
éve nincs itt bőröndök
fekszenek a szekrények tetején
és az emberek az utcán
felviszik a hangsúlyt a mondat végén
mikor elköltöztek a játékai fekete
szemeteszsákokban kerültek a pincébe
a tetején a csomónál fogva ő is le tudott vinni egyet
a kosárlabdát a hátizsákjába tette
nem akart menni azt mondták jó lesz
az új teraszon az asztal két raklapra
fektetett harmadik egy építkezésről
lopták az iskolában mindenki idegen
egymásnak is összepakol
ha költöznek tovább
ma nem sátortetősek a házak
holnap azok lesznek tegnap volt tenger
ma nincs a többi ugyanaz marad
máshogy ugyanaz
próbál nem találni új barátokat
a régieket messenger-csoportokban
hordozza magával a telefonján
folyamatosan online csak ez állandó
meg a youtuberek akiket néz
a szülei este mindig kikapcsolják a wifit.
Lila
Mindig ugyanott áll
a régi ház teraszán
dohányzik csuklóján karkötők
elmosódott körvonalak
haját feje tetejére tornyozza
kínai evőpálcikát szúr bele remeg a keze
a huzat kisöpri a lila függönyt a teraszra
egy ideig mögötte hullámzik
a házból zsibbadt csend árad
borostyán kapaszkodik az ablaküvegbe
a fügefa alatt lehullott gyümölcsök rohadnak
lehet hogy téved és nem halott a ház
cigarettáját a kertbe pöcköli
sötétlila köddé válik
elsodorják a légáramlatok
evőpálcika koppan a járdán.
Borítófotó: Toca-ch
