Kilégzés. Ahogy kinyitom a szemem, a közeli erdő zöld árnyalatai üdvözölnek. Mellettem egy pár szavak nélkül köszönti egymást. A Main Stage felé tartva az onnan hallatszó ütemekre lágy dallamként kezdek folyni a fesztivál főutcáján, a karneváli hangulatban. A látszólagos forgatagban valahogy mégis minden egyszerre nyugodt és békés. Ismét a Samsara Fesztiválon vagyok.
Hiszen fesztivál ez
Összegyűltünk egy zenés-táncos mulatságon, hogy szórakozzunk, feltöltődjünk, pihenjünk. És azok, akik a valóságot a háromdimenziós téren túl is megélik, fejlődjenek, tanuljanak egymástól és közösen tapasztalatokat szerezzenek, hogy a következő nyári gatheringek alkalmával egy új szinten köszönthessék egymást ismét. A zenét ezúttal is három színpadon biztosították. A Main Stage a psychill világszínvonalú előadóinak adott lehetőséget, hogy újra megmutassák, mi a különbség egy általános DJ-set és a zene mint művészet, kommunikációs csatorna, közvetítő közeg használata között.
Itt ugyanis már nemcsak arról van szó, hogy valaki jól tud számokat keverni egymás után, amire a közepesen beállt partyzók hatalmasat veretnek.
A Carbon Based Lifeforms organikus zenei utazásra hív, ami után Solar Fields elektronikus szimfóniájára léphetett magasabb szintre a tánctéren összeolvadt kollektív tudat.
Amikor egy-egy pillanatra képes voltam kinyitni a szemem, feltárult előttem a kép, ahogy a közönség egyként pulzál a tűpontosan megírt és előadott zenékre.
Délután általában a pihentető chill volt a főszerepben, estére pedig a chillgressive gyorsabb, hömpölygő ütemeire táncoltunk.
A kemping és a fesztivál főutcája között húzódott meg a Tilos Forest, ami az egyik kedvenc fesztiválhelyszínem mind a hét fesztivál közül, amelyhez szerencsém volt a nyáron. Körülöttünk fák biztosították, hogy napközben is elviselhető hőmérsékletben pihenjünk, miközben a színpadon élőzene vagy a Tilos Rádió hallgatói által jól ismert DJ-k pörgették a mezítlábak alá valót.
Az Alter Stage a psytrance szerelmeseit juttatta eksztázisba.
Minden nap a szcénán belüli különböző stílusok szóltak, a modern progressive-től a fullonon át a forestes–darkos–high tech-es estéig. Mivel nekem a Samsara a nyárvégi levezető, ezért inkább nappal voltam fent, amikor chillre vágytam, az éjszakát pedig alvásra szántam, így idén az Alter Stage-beli élmények kimaradtak. Ha most valaki azt mondja, hogy öregszem, annak javaslom, hogy fesztiválozzon végig egy nyarat bármilyen illegális serkentőszer nélkül.
Lehet, hogy elmarad az orbitális veretés, de megéri.
Főleg, ha a legvégén kiderül, hogy nem is marad el, mert Suduaya, a szcéna egyik legkiválóbb zeneművésze a Tilos Stage zárása után este kilenctől nekiáll egy random, tribalba hajló deephouse setnek, aminek a levezetése masszív technoba fordul.
Kalandok Narniában
Ahogy belépek a fiatal akácerdőbe, azonnal érzem a megváltozott teret magam körül. Mintha frissítő szellő ölelne körbe, mintha egy láthatatlan folyó egyfolytában mosná le rólam, amire már nincs szükségem. Érzem, ahogy a fák energiája folyamatosan tölt, ahogy minden lépéssel gyógyulok. Úgy döntök, hogy visszatérek a sátorhoz, és rákészülök az esti menetre: hosszabb nadrág, zárt cipő, mert az éj meghozza az áhított hűvösséget. Ennék valami könnyűt, táplálót, ami energiát ad, de nem terheli a gyomrot. Nem volt nehéz választás.
A Tantra mantra védikus ételeket biztosított, az alapján, hogy éppen vata, pitta vagy kapha energiára van szüksége a szervezetemnek.
Több év jóga és meditáció (ami a hatha és a rádzsa jóga része, utolsó lépése) után határozottan érzem az ételek által hordozott energiát, ezért is bizonyult kitűnő választásnak a védikus tudás szerint odafigyeléssel, szeretettel készített étel. Másrészt meg mert baromi finom volt, ezért próbáltam nem repedtre kajálni magam.
Ami egészen odáig sikerült, amíg bele nem futottam Sztupák Szonja Vegán tündérkonyhájába, ahol a nyers sütik könyörögtek, hogy kóstoljam meg lehetőleg mindegyikőjüket. Kevés dolog hiányzott a nyáron, és a minőségi nassolás köztük volt. A következő néhány percben a csokoládé és a kókusz orgiáját érzékeltem a gyönyörtől elaléló ízlelőbimbóimon.
Néhány food truckkal odébb a Café2go hirdette a kávéit, ami engem egészen idáig teljesen hidegen hagyott, mivel egy felderítetlen okból kifolyólag egy fél korty kávé után egyszerre ver ki a hideg verejték és kezd el úgy verni a szívem, mintha újraélném tinikorom legvadabb hardtechno partyjait. Kíváncsiságom azonban ismét erősebbnek bizonyult a Cold brew + tonic + orange ajánlatuk láttán. Hamar kiderült: hidegen csepegtetett kávét kínáltak tonikkal és naranccsal. Ez már volt annyira elvetemült ötlet, hogy mindenképpen ki kelljen próbálnom.
A következő kép, hogy a barátaim kikerekedett szemmel bámulnak, és tippelgetni kezdik, vajon hány kilót lapátoltam magamba az univerzum legdurvább cuccaiból.
Amikor mondtam, hogy egy féladag kávétól nézek így ki, elefántcsordaként rohamozták meg a Café2Go bázisát. Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy ehhez nem árt minden reggel másfél óra jóga és meditáció, (nyers)vegán étrend és a szervezet meridiánhálózatának tisztántartása. Cserébe viszont hasonló élmények várnak minden sarkon.
Mint például a péntek délutáni intuitive healing workshop Troy Backus vezetésével.
Ezen a tudatszinten már nem az a kérdés, hogy „létezik-e az energia”, vagy hogy hány szemesztert kell elvégezni a kerületi ezospiri sámánképzőn, hogy saját műsorod lehessen az EZO TV-n közvetlenül a pénzenergizálás után. Ahogy ültünk egymással szemben, a másikra hangolt figyelmünket használva a tenyereinkkel érzékelni kezdtük a velünk szemben ülő gyönyörű embert körbevevő mezőt (amely már az 1939 óta létező Kirilan-fotó technológiával kimutatható). Innen indult a kapcsolódás, amely reményeim szerint a közeljövőben az iskolai tananyag részét fogja képezni, amint a paradigmaváltás utáni modern tudomány megtalálja a megfelelő kommunikációs csatornákat. Egyébként a világ számos részén működnek gyógyító központok, ahol az arra fogékony tudattal rendelkezők gyógyulhatnak.
Újra együtt önmagunkkal
Ülök a tűzkör szélén, és nézem, ahogyan a tűzvarázslók tökéletes szimbiózisban léteznek a teremtés első elemével.
Organikus mozdulatok, pontos fókusz, áramlás. Megnyugtat a látvány, csendesedek én is.
Eszembe jut, hogy lassan véget ér a nyár, és hálát adok a Samsarának, hogy ebben a gyönyörű környezetben pihenhettem ki a fesztiválszezont, miközben töltődöm, tapasztalok, gyönyörű emberekkel kapcsolódok. Ahogy oldalra nézek, látom, hogy a legjobb barátaim, ez a boldog nagy család, akikkel évek óta együtt fesztiválozunk, mosolyogva lépked a Main Stage felé. Szeretetet érzek, örül a lelkem, hogy osztozunk az élményben. Belégzés, mozdul a lábam, követem őket a színes forgatag felé. Kezdődjön ismét a végtelen tánc a Samsara örök körforgásában.
Samsara Fesztivál, Siófok, Töreki, 2018. augusztus 6–12.
A fotókat Várnai Ákos készítette.
