Az afrodiziákum
Úgy adta tudtunkra, mintha
Egy házasságról, egy gyermek születéséről vagy más
Érdekes családi eseményről volna szó, hogy
Többé nem hál vele, hogy mostantól
A szeretője csak egy barát. A szívét
Akarta, a fénylő kulcsot dolgozószobájához,
Nem a szerelem fenyegetését. A férfi tehát
Kiűzetett birtokaira, hogy úgy éljen,
Mint egy üvegházban, ő
Pedig finom, fehér csipkekendőben járt
Reggelente, és gyermekét egy olyan kertben etette,
Ahol eligazodni vakon is, egyedül
Az illatok után:
És bár egy kegyelemsugár
Aláhullt, könyvei most mégis olyan ziláltnak tűnnek,
Mint a múlt évi hazárdjáték, amikor
Rózsaszín taftba öltözött, és kék
Futókocsit hajtott, vagy kékben volt,
És rózsaszínt hajtott, míg fekete haját lazán tűzött
Gyémántfésű tartotta, ahogy lebegett,
Turnűrdrótok nélkül, szabadon. Hogy fojtogatja
A férfi karcos suttogása, de még leggyöngédebb tekintete is,
Ez a kis híján tökéletes hatalom, ami a tudás
Többlete egy kitartott nőéhez képest. A szobalány
Szerint azonban a háznak nem ez az egyetlen titkos lépcsőfeljárója.
Azt beszélik, mostanság rúzst használ újra.
Fordító: Pintér Leila
Borítófotó: Suella Holland / The Gallery Press
