A University of Exeter egyik projektjének keretében eddig 300 olyan verset találtak, amelyeket lancashire-i munkások írtak az 1860-as évek gyapothiányáról, az amerikai polgárháború okozta válságról.
Az egyetem munkatársai elkezdték összegyűjteni az (eddig főképp helyi archívumokban őrzött) irodalmi lenyomatait az angliai gyapothiánynak. Az előkerült versek 1861 és 1865 között születtek, főképp azoknak a tollából, akiket a leginkább érintettek a válság évei.
Sok munkás fordult a költészethez azok közül, akik a bezárt üzemek miatt anyagi nehézségekkel küszködtek.
Ezeknek egy része a korabeli sajtóban megjelent, de magánlevelezésekben is találtak számos verset. Közel negyedük lancashire-i dialektusban íródott, hangnemük igen változatos, némelyekben komoly irodalmi ambíciók érhetőek tetten.
A Song of the Cotton Famine (Egy dal a gyapotéhségről) névtelen szerzője feltette a kérdést, hogy a gyerekei járhatnak-e majd valaha iskolába, ahol megtanulnának írni, olvasni és számolni. A John Plummer által jegyzett A Mother’s Wail (Egy anya jajveszékelése) egy nő hangján szól, aki az éhen halt lányát siratja. Williffe Cunliam egy versében a gazdagokhoz szól, akik a kúriáikban melegedve hagyják a fűtetlen otthonaikban megfagyni a munkásokat. Simon Rennie, a projekt vezetője elmondta, hogy a versek többsége névtelen, vagy csak monogrammal szignózták.
Számos szerző a foglalkozásával nevezte meg magát, úgymint „hajóépítő”.
Így a gyűjtemény maga valódi alulról érkező történelem, amely a társadalom- és mentalitástörténeti kutatások számára is kiemelten fontos lehet. „Megmutatja, milyen erős volt akkoriban a munkásosztály költészetének kultúrája – ha 12 órán keresztül dolgozol, még mindig maradhat időd este megírni egy verset” – tette hozzá Rennie.
Forrás: The Guardian
