Kanáripárom huszonnégy óra alatti elvesztésére
A kanárik is meghalnak,
mint az ember, szomorúságukban,
nézik a társukat a kalitka padlóján,
hisz az is meghalt, és meghalnak,
de nem elkapnak valamit a döglött társuktól
vagy ijedtükben, megpillantva őt, szívrohamot kapnak,
nem, a kanárik addig siratják döglött társukat,
egész álló nap képesek siratni,
addig siratják, hogy már nem is lesz értelme az életüknek,
mert mégis miért élne egy kanári,
ha nem azért, hogy azt a nyomorult kis életét megoszthassa valakivel,
és akkor hiába már, hogy a kedvenc Jonatán alma
vagy zsenge tyúkhúr és pitypang van ebédre,
nem, a szomorú kanári állapota ettől a reggeltől kezdve
percről percre láthatóan romlik,
csak áll a tetem felett, fejét sem forgatja,
és siratná, de nem tudja, és jajgatna, de nem tud,
némán áll a tetem felett a szomorú kanári,
és nyilván gondol valamire,
biztosan arra, hogy ez most rossz,
mert semmi másra nem tud gondolni az a szomorú kanári,
mint hogy ez most igen, igen, igen rossz,
és végül is, ha jól meggondoljuk, igaza van.
Variációk egy szerelemre
1. (A körúti BÁV)
Megnyitott a körúti BÁV,
Ott dolgozik Mara,
Ajkán nyálpötty, tenyerében
Színarany tiara.
Grófné küldi, de én hozom,
Fölé hajol Mara,
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
Egy ilyen tiara.
Szó hangzik föl, nyálpötty röpül,
Földre zuhan a tok,
Hogy mit, mennyit és mennyiért
Már üzleti titok.
2. (Az esti vonatozás veszélyeiről)
Zalaapátiból Alsónemesvécsre
Elindult a vonat, Kis Mara lekéste,
Üres peron, este, eső zuhog, szél fúj,
Hiába volt hát, hogy kék ruhája szép új,
Alak közelg balról, nyúl már a zsebéhez,
Hej elvtársnő babám, nincsen többé téesz.
3. (Az albán kérdés)
Ha azt mondom, hogy szeretnék veled
Romos albán műemléktemplomokhoz,
Parasztos giccsfestmény festésű tájban
Kettesben kitaxizni, kéz a kézben,
(Míg szívemben virul a halk remény)
És megkérdezni ott, otthon ki hagyta
Bekapcsolva a retkes kávéfőzőt,
Mondd csak, szeretni fogsz-e még, Marám.
Borítófotó: Aba For Law Students
