Csikkből rakott fészek
Kell egy férfi az életembe. Beni szerint ez hülyeség, csak szoknom kell a magányt, tizennyolc év után nyilván fura, hogy üres a ház. Azt mondja, ha tényleg férfit akarnék, lemennék vele a Balaton Soundra. Kizárt dolog. A Sziget, az oké, mert itt van. Mondhatom, hogy csak kiugrottam megnézni, mit csinálnak a fiatalok. De a Sound? Mit keresnénk ott negyvenhét évesen?
– Igen, anya, megérkeztem – mondja Sári a telefonba. – Otthon hagytam a… Csend már! Elfelejtem, amit akarok. Otthon maradt a töltőm, és a Rimmel London rúzsom. Meg az ezüst topom, tudod, a csillogós. Küldd már le valahogy!
A hajszárítóját is itt hagyta. Meg még biztos csomó mindent. Csak a szemeszter végén jön vissza Szegedről, postázhatom utána egyesével a dolgait. De legalább lejutott. Aggódtam, hogy fent marad a vonaton, hogy megtalálja-e a campust. Jobb lett volna, ha felveszik az ELTE-re, és nem költözik sehova, de ez van. Beni is mondja, hogy késő bánat, akkor kellett volna ilyeneken agyalni, amikor tizennégy évesen megvettem neki a másfeles vodkát, mert nem mehetett bulizni üres kézzel. Elismerem, Sári a hibáim eredménye. De utólag hiába mondják, hogy hülye voltam, amiért megírtam a házi feladatait. Nem tudom visszacsinálni.
Szerdán tizenegykor tartom az első órám. Évek óta így van, de most alhatok, nem kell Sárit keltenem. Főzni se fogok, maradt tegnapról húsleves, délután lesz időm dolgozatokat javítani. Mondjuk a tanulóim megszokták, hogy kések velük, mert a lányom egy melegszendvicset se tud csinálni magának, a vasalásról, mosásról nem is beszélve. Beni röhögött a múltkor, hogy majd hazaküldi a szennyesét Szegedről. Én nem röhögtem. Sáritól kitelik. Különben Beninek egy szava se lehet, ennyi idősen azzal a Gabi nevű libával jár, aki a kapcsolatuk alatt lett leszbikus. A férjemet is majdnem így hívták. Gábor. Gabi másfél év után csalta meg Benit egy angol lánnyal. Gábor kilenc után engem egy magyarral, akinek keményebb combjai voltak, mint nekem. Meg feneke is, talán. Nem tudom. Gábor csak a combjairól kiabált.
– Hogy éljek veled, ha nem törődsz magaddal? – ismételgette, és igaza volt, mert akkoriban magam helyett Sárival törődtem. Később a magyar lányt is otthagyta, aztán csomó másikat. Mindegy, tavasszal esküvője lesz. Nekem meg senkim sincs. Beni mondta, hogy lefekszik velem, ha nagyon hiányzik a szex, de inkább próbálkozzak a Soundon.
– És anya – mondja Sári a telefonba. – Egy-két dolgot nem értek.
Mégse javítok dolgozatokat délután. Be kell ütnöm a Google-ba, hogy mi az a B2 komplex típusú nyelvvizsga, valamint a kiegyensúlyozott szakorientáció. Meg hogy hányszor lehet pótvizsgázni a szegedi bölcsészkaron.
*
Fura ennyi év után újra szambázni. Beni befizetett egy féléves tanfolyamra, azt akarja, hogy ismerkedjek. Más programokat is szervez nekem, legutóbb például bingózni vitt a nyugdíjasok közé. Utána bocsánatot kért, azt hitte lesznek negyvenesek is. Nem mondtam neki, hogy másfél év múlva töltöm be az ötvenet, csak azért lógtam ki, mert festem a hajam. A szambát élvezem, bár nem ismerkedek. A párom kopaszodik, és szünet nélkül beszél, eddig három estét bólogattam végig mellette. Beni mutogat tánc közben, hogy én is mondjak valamit. Mégis mit? Hogy az exférjemnek van pofája meghívni az esküvőjére? Hogy a szabadidőmben esszéket írok a nemsokára másodéves egyetemista lányomnak a költői szerep létátértelmezéséről?
Sári nem hajlandó bemutatni a fiúját. Biztos drogos vagy bűnöző. Beni azt javasolta, vonjam meg tőle a pénzt, úgy majd engedelmeskedik. Látszik, hogy férfi. Nem érti. Azok után, amennyit hibáztam Sárival, ez a minimum. Hogy segítek neki csalni a vizsgáin, meg kifizetem a Sound-bérletét. Főleg, hogy én is elmentem végül. Nem tudott róla, jó nagyot sikított, amikor köszöntem neki. Láttam rajta, szégyell a barátai előtt, pedig csak rákérdeztem, van-e elég pénz nála, és mentem is tovább. Egyedül buliztam, Beni felszedett valami holland nőt. Nyolcszázat kértek a roséfröccsért, hát én voltam a legjózanabb a fesztiválon, és úgy tűnt, a legöregebb is, mert csak én nem bírtam táncolni erre a fura zenére. A minimálra, ahogy Sári hívja. Üldögéltem a parton, aztán beleszívtam egy füves cigibe, amit egy huszonöt körüli srác nyomott a kezembe. Nem értem, mi ütött belém, soha nem próbáltam, égette a tüdőm, és a gyomrom is megfájdult tőle. A fiú kinevetett, világítottak a fogai a sötétben. A szakállat leszámítva jóképű volt, a humora is tetszett. A sátrában aludtam. Ő volt felül, és sokáig bírta, mégse élveztem. Nem tudom, mit vártam egy egyetemistától. Míg aludtam, beírta magának a számom, hívogat megállás nélkül, hiába nyomom ki. Beni szerint hülye vagyok, hogy nem dugatom meg vele magam párszor. Holland anyukák ide vagy oda, ő gyilkolna egy huszonnégy éves csajért.
Félek, amikor Sári napokig nem veszi fel. Nemrég két hétre eltűnt, és utána is csak azért hívott, mert nem értette, mitől lett zöld a fehér melltartója.
– Együtt mostad a kapucnis pulóvereddel? – kérdeztem tőle, mire ő, hogy azt miért nem mondtam neki soha. Pedig a telefonjába is beírtam, hogy fehéret fehérrel, színest színessel. Szerintem most se jegyezte meg. A Soundról kérdezgetett, hogy mit kerestem ott, aztán fújolt, amikor elmondtam. Hogy az ő anyja és egy másik férfi? De az apja esküvőjére elmegy. Az nem undorító.
Nem bírom megszokni, milyen üres a ház. Életemben nem néztem ennyi tévét. A múltkor egy háromórás filmet adott az RTL, Sráckor volt a címe, és két gyerekről szólt, akiknek elváltak a szülei. Szomorú volt az egész, de az anyát sajnáltam a legjobban, főleg a végén, miután a fia elköltözött otthonról. Néztem, ahogy zokog a nappaliban, és arra gondoltam, vajon vele is úgy van-e, hogy a spájzában halomra állnak a csokik, mert bevásárláskor még mindig gondolkodás nélkül levesz egy törtmogyorós Milkát a polcról.
*
Sári terhes.
– Apának ne mondd el – kérte, amikor Gábor esküvőjén odamentem hozzá, hogy nálam alszik-e. – És nem. A barátomnál.
Egészen gömbölyű a hasa, múltkor a színdarab alatt kétszer kiment pisilni. Nem tudta követni, mi történik a színpadon, hát a végén se figyelt, amikor beszélgettünk róla. Inkább nyomkodta a telefonját. Sajnáltam, mert miatta mentünk, hogy lássa, milyen jól kijönnek egymással a szülei, meg az új partnereik. Az legalább jó volt, hogy József annyira ért a színházhoz. Az exférjem és a buta felesége hozzá se tudtak szólni, úgy elmagyarázott mindent.
– Mióta vagytok együtt? – kérdezte Gábor még az esküvőn. Józseffel szinkronban mondtuk, hogy fél éve, holott Beni aznap mutatott be egymásnak. József volt az egyetlen munkatársa, aki ingyen vállalta, hogy elkísér. Úgy terveztem, soha többet nem találkozom vele, de olyan jól éreztük magunkat, hogy másnap felmentem a lakására. Ő se szexel jól. Vagy lehet, velem van a baj. Gábor mindig azt mondta, hogy nem elég kemények a combjaim, de azóta a szamba miatt igen. Mégse jó. Sem egy egyetemistával, sem Józseffel. Ő legalább udvarias, reggel felajánlotta, hogy hazavisz, bár végül inkább sétáltam, jól esett kiszellőztetni a fejem. Az utcánkat bevilágította a felkelő nap, csak a lámpaoszlopok takarták el egy-egy pillanatra a fényt. Az egyik pózna tetején madárfészket láttam vékony ágakból és félig elszívott cigarettaszálakból. Üresnek tűnt, tojások nem voltak benne, ám miközben ütöttem be a kódot a lépcsőház bejáratánál, láttam, hogy leszáll a szélére egy grafitszürke madár. A csőrében kukacot tartott, de hiába kapkodta a fejét, nem volt kinek odaadja.
A színház után Beni megkérdezte, hogy tényleg járok-e Józseffel. Nem tudtam, mit feleljek. Nem vagyok szerelmes belé, de kedves, ráadásul sörhasa sincs, és nem leszek már fiatalabb. Csoda, hogy egyáltalán kellek valakinek, a Sráckorban is egyedül maradt az anya, miután a gyerekei elköltöztek. Csak neki megvolt a tudat, hogy jól nevelte fel őket. Bár még én is javíthatok talán.
Jó nagymama leszek, esküszöm.
Borítófotó: Theny post
