Igazi kiindulópont, emiatt lettem művészettörténész. Csak reprodukcióról ismerem, a nagyszüleim virágos tapétáján vékony, aranyozott keretben lógott a falon, a tévé fölött. Rövid hajú, ősz szakállú, összekulcsolt kezű, szomorú férfi. Ki ez, kérdeztem. Szent Péter, válaszolták. Hogy ezt honnan tudják. Ott vannak a kulcsai. Ez a mondat volt a boldogság. Hogy egy ősz hajú férfi kulcsokkal nem lehet más, mint Szent Péter. Hogy már én is ennek a tudásnak a birtokában vagyok, és az élet így érdekesebb. Az unalmas, felfelé néző öregemberből a világ első pápavárományosa lesz. Ez a férfi bazilikát kap Rómában, nem is akármilyet, elfér benne két focipálya. (Tényleg így tanították. Futballpálya, mint etalon méret.) Miért szomorú? Elárulta a Jézuskát. Na, akkor sírjon csak, megérdemli, én ilyet soha nem tennék. Pár hónappal később felírtam a padra, hogy hülye Erzsi néni, és amikor észrevették, ráfogtam a legjobb barátnőmre. Lett volna alkalmam bevallani, nem tettem. Szégyelltem magam. Nem mertem meggyónni, azt gondoltam, hogy ez Istennek is kicsit sok lenne, inkább elkerültem a barátnőmet.
A nagyapám azt mondja, El Greco festette. Mágikus név, azonnal megszeretem, ugyanúgy, mint Zubizzaretát. Visszaszívom az unalmas öregembert, El Grecónak nincsen unalmas képe, ilyen névvel nem lehet. Tanítani is hálás, van sikerélmény. Megmutatsz egy El Grecót, és utána felismerik. Nincs olyan, hogy ne ismernék fel. Hosszúkás figurák és azok a brutális fények. Lealapozza a vásznat, felvázolja a figurát, a csúcsfényeket fehér festékkel, a legsötétebb részeket feketével vagy kárminvörössel jelöli. Nem véletlenül fedezték fel maguknak az expresszionisták. Abszolút kortárs, most, 2018-ban is. Nem a kedvenc festőm, de nem kérdés, hogy bármilyen listán helye van. Úgymond kihagyhatatlan. És nem csak az Orgaz gróf temetése miatt.
A lányom egyszer csinált egy nagy rosszaságot. Bármit mondtunk, sírt, kiabált, és tagadott mindent. Befeküdtem mellé az ágyba, elmeséltem neki az Erzsi nénis sztorit. Hogy már felnőtt voltam, amikor bocsánatot kértem, hogy bárcsak hamarabb megtettem volna. Nem mondott semmit. Felálltam, ki akartam menni a szobából. Meséld el még egyszer, szólalt meg. Visszafeküdtem mellé, elmeséltem újra, aztán megint újra. Nem láttam még olyan hálásnak.
Évekig csak a bűnbánó Pétert vettem észre, ezt a könnytől csillogó szemű, szomorú férfit, aki hiába kapta meg a kulcsokat, az első akadálynál megbukott. Holott Greco megfesti a megoldást. A háttérben ott van a fényárban úszó angyal és a feltámadást hírül vivő Mária Magdolna is. A feltámadás megtörtént, ha pedig így, hát van bűnbocsánat, Péter könnyei hamarosan felszáradnak.
Borítókép: El Greco, Bűnbánó Szent Péter, 1587-96, olaj, vászon, 109 x 88 cm, El Greco Múzeum, Toledo
