Bűnnel átitatott, veszélyes játékot játszanak a szerelmesek, akik igazából csak eljátsszák, hogy szerelmesek. Csuja László költői road movie-ja egy Instagram-influenszer, valamint egy paralimpikon főszereplésével csatlakozik a magyar szerzői film elitklubjához.
A közelmúlt magyar filmjeiben többször tűntek fel olyan főszereplők, akik civilben nemhogy nem színészek, de még csak nem is a filmes közegben mozognak elsősorban.
Az ilyen együttműködések szinte kivétel nélkül remek eredménnyel zárultak: Vecsei Kinga A szerdai gyerekben, Röhrig Géza a Saul fiában, Dr. Cake-Baly Marcelo Az állampolgárban, Morcsányi Géza a Testről és lélekrőlben alakított emlékezeteset, miközben az eredeti szakmájuk szerint ők sorrendben textiltervezők, irodalmárok, villamosvezetők és könyvkiadó-igazgatók. Ehhez a manapság újra népszerű, ám kétségkívül kockázatos megoldáshoz nyúlt Csuja László is első nagyjátékfilmjénél, vélhetően azért, mert a kisrealizmus, a fikciós dokumentarizmus, az egy leheletnyi mágikus realizmussal nyakon öntött líraiság és a karcos, punkos hangulat között egyensúlyozó Virágvölgy egész egyszerűen jobban működik a klasszikus magyar színészi allűrök nélkül.
Csuja gyorsan, nagyjából tíz perc leforgása alatt szövi össze két főszereplője sorsát.
Laci (Réti László) első filmbéli pillanataiban épp egy pszichológiai vizsgálaton vesz részt, hogy kiderüljön, alkalmas-e az önálló döntéshozatalra vagy továbbra is gyámja felügyeletére kell szorítkoznia. Laci karaktere szempontjából nagyon fontos ez a film eleji három perc, mely mindösszesen két beállításból áll: a fiú későbbi viselkedését már jó előre megmagyarázzák az alkotók. A másik főhős, Bianka (Berényi Bianka) már egy gyökértelenebb, múlt nélküli figura, aki unalmában mások kertjébe tör be, hogy a medencéjükben fürödjön, majd a panelrengetegben barangol, kocsmázgat, játékgépezik, kozmetikusokkal beszélget. Végül pedig hirtelen felindulásból elrabol egy csecsemőt a lakótelepen, majd a szökés közben belebotlik Laciba, akivel közösen veszik nyakukba a magyar rögvalóságot.
A furcsa pár kálváriáját minden esetben a bűn görgeti tovább.
A narratíva fordulópontjait is különféle, Laci és/vagy Bianka által elkövetett bűncselekmények adják. Rögtön a bonyodalomként szolgáló csecsemőrablás is ilyen, de lakókocsilopás, emberölési kísérlet, birtokháborítás és pénzzel kapcsolatos csalás is szerepel a repertoárban. Ezek a bűntettek pedig abszurd módon mind ahhoz kellenek, hogy a két fiatal eljusson a tisztes élet tökéletes illúziójának megteremtéséhez. Miután sikeresen, ám véletlenül sem legálisan intéztek maguknak lakhatást, Laci és Bianka, „közös” gyerekük nevelése közben azokból a panelekből építik fel a maguk kis látszatidilljét, amelyek egy átlagos család életét is szervezik: Bianka segít begombolni Laci ingét, Laci munkába megy, hitelügyeket intéz, pénzt próbál szerezni, aztán pedig együtt pelenkázzák a gyereket. A történet tétje azonban nem az, hogy ez a véletlenek által összeállt, bűnös múltú, hazugságokból felépített családszimuláció tud-e megfelelően funkcionálni (egy pillanatig sem kérdés, hogy nem tud), hanem az, hogy egyfelől meddig tudják Laciék büntetlenül űzni ezt a játékot, másrészt pedig hogy melyikük úszhatja meg sértetlenül ezt a bizarr és veszélyes játszadozást.
Ebből a szempontból Bianka szinte tökéletes lenyomata az Eszkimó asszony fázik Marijának. Berényi Bianka filmbéli karizmája ráadásul simán vetekszik Méhes Mariettáéval, még a hanghordozása is hasonló. Bianka figurája is manipulatív, korlátok nélküli szabadelvűsége pedig ugyanúgy felemészti a környezetét, míg végül a menekülés marad az egyetlen logikus opció, akárcsak Mari számára.
Laci egy alárendelt figura, mely azonban nemcsak döntésképtelenségéből fakad.
Ő sokkal inkább azonosul a Biankával közösen megteremtett családi idillel, a történet előrehaladtával egyre biztosabb abban, hogy működőképes az illúzió, melyet közösen alkottak meg. A két szereplő között pedig remekül működik a kémia, Berényi Bianka és Réti László sikerrel tartják egyben a filmet.
Szükség is van a koncentrált színészi jelenlétre, mivel a Virágvölgy sok különféle filmtípus elemeit vegyíti, így aztán bőven szét tudna esni több helyen is ez a gondosan kimunkált, törékeny narratív szerkezet.
Csuja házasítja a kisrealizmust a fikciós dokumentarizmussal, miközben a film road movie-ként és mágikus realista stílusgyakorlatként is működik.
Több jelenet, főleg azok, melyek a munkásszállón játszódnak, olyan érzést kelt, mintha a szereplők rögtönözték volna a párbeszédeket (főleg a Gyuri nevű munkás, aki féltékenységről és az anyaotthonok viszontagságairól is kifejti véleményét Lacinak), innen ered a fikciós dokumentarizmushoz fűződő rokonság, ez a megoldás pedig kifejezetten hitelessé teszi a Virágvölgy világát. A road movie-jelleg már inkább a mágikus realizmussal függ össze: a hősök olyan kalandokba keverednek, és olyan gyorsan teszik mindezt, hogy ezáltal a Virágvölgy a kisrealizmushoz képest épp az ellenkező irányba távolodik. Az igazi bravúr az, hogy ez a két egymással nehezen összeegyeztethető filmnyelv nem oltja ki egymást, hanem valami egyedivé és izgalmassá állnak össze.
Így aztán minden elidegenítő rendezői gesztus ellenére is könnyű belemerülni a filmbe.
A címmel is izgalmas játékra invitálja nézőit Csuja László.
A Virágvölgy mint helyszín csak az utolsó jelenetek egyikében jelenik meg, és semmiféle utalás nem előzi meg, viszont amikor Laciék egy lakókocsiban új helyre költöznek még a film elején, a telken lévő kis füves és virágos tisztáson találják meg az igazi idillt. Elsősorban, pontosabban a film végéig erre az „oázisra” utal a Virágvölgy, ám a nem kifejezetten pozitív kicsengésű utolsó jelenetekben már épp a korábbi idill felszámolását jelöli a cím.
Csuja mintha azt a tézist húzná alá a címválasztással is, hogy ennek a két, jövő és kilátások nélküli fiatalnak egész egyszerűen nem adathat meg a boldogság ebben a közegben.
Ezáltal válik allegorikus töltetűvé a film: Bianka és Laci kálváriája a mai magyar húszasok-harmincasok egzisztenciális válságát, reménytelenségét képezi le, és persze az sem véletlen, hogy a gyermekvállalás kérdése is megjelenik a történetben. Csuja László érezhetően együtt érez saját generációjával, az alkotói empátia pedig átüt a filmen, ezáltal válnak emberivé a főhősök, és ennek köszönhetően tudunk velük menni közel másfél órán keresztül.
A Virágvölgy különleges filmélmény, mely egyszerre nyúl vissza Mundruczó Kornél korai munkáihoz, a már említett Eszkimó asszony fázikhoz és a fikciós dokumentarizmushoz (a párbeszédek hangulata alapján talán leginkább a Cséplő Gyurihoz és a Jutalomutazáshoz).
Közben líraisága és a filmszövet éteri lebegése az alkotókat mentorként támogató Enyedi Ildikó filmjeire emlékeztet.
A fő tézist pedig szépen szolgálja ki a főként lekövető kameramozgásokra, kézikamerás megoldásokra és hosszabb beállításokra építő formanyelv (Vass Gergely operatőr profi munkát végzett), valamint a kísérletező kedvvel összeállított soundtrack (így az Ocho Macho Jó nekem című elkoptatott slágere is új jelentéssel tud telítődni, egyben a film egyik érzelmi csúcspontját adja). És bár lehet, hogy a fogyatékkal élő bútorrakodó és a gyökértelen, nemtörődöm fruska afférja a kezdetektől fogva kudarcra volt ítélve, azért elképzelhető, hogy egyszer ez a nemzedék is révbe ér.
Virágvölgy, 2018. Rendezte: Csuja László. Írta: Nagy V. Gergő, Csuja László. Szereplők: Berényi Bianka, Réti László, Kozma Károly, Kardos György. Forgalmazza: Elf Pictures.
