Idegen
Megérkezel,
volt, mikor ide jártál haza.
Ismerős vagy a háztömböknek,
tudod, hol kell megbotlani
a macskakövön.
A pultos a szokásost adja,
annyira örül neked,
hogy nem hajlandó
elfogadni a borravalót.
A barátaid tenyértől
tenyérig hordoznak,
nem jutnak dűlőre,
hogyan tartsanak meg.
Senki nem áll be a sor elejére,
nincs tükröződés
a kirakatok üvegén,
a villamoson mindig marad
egy üres hely a négyes ülésben,
téged keresnek a tekintetek,
kiváltképp az övé.
És te mégis valahol
máshol szeretsz lenni.
Patchwork
Karambolozó térdek hangos roppanása,
szétterjedsz az ízületben.
Rendszereket mozgatsz,
embereket teszel idegsejtekké,
és üzengetsz velük.
Kinevetnélek,
ha nem torzulna fájdalomtól az arcom.
Néha helyetted bántom magam,
nehezen dolgozom fel,
hogy gyűlölni is csak sekélyesen tudsz.
Őszinte egyszer voltál, mikor
azt kívántad, öntsem magamra a kávét,
vagyis akkor lettél volna,
ha te borítod rám.
A frusztrációidtól remegsz,
nem a hidegtől.
De azért betakarhatlak.
Nullahathetven
Nem tudtuk, hogy mindketten
hetvenesek vagyunk.
Kicentiztük az első telefonhívást.
Félszavakkal beszéltünk,
a távolság közelségre váltott.
Mondani bármit szabad,
úgyis elszáll.
Nem mondtam
semmi fontosat.
Borítófotó: Images Cdn1 Stockunlimited
