Inszomnia
Hajnaltájt pillanatnyi gap:
az álom szívritmuszavara.
Az ágyaink közötti rés
sötétjében lapul minden,
amiről legfeljebb hallgatni lehet.
Bennünk még dolgozik az este,
nyomot hagy a lepedőn, a párnán,
a paplanon.
Hajnalban épp egy pillanatra hagy nyugtot,
és akkor is csak annyira, hogy pontosan emlékezzünk,
a nyugalomra riadtunk fel.
Próza
Olvas. Magyar szerzőtől. Valami életregény.
Én egyre kevesebbet olvasok, amikor igen,
többnyire tekintetekből. Csak az övéből nem,
folyton lesüti. Surrognak a lapok, gyorsan halad.
Igazi fogyasztó, én meg haszonélvező,
mert amit elolvas, elmeséli. Kiönti
a szereplők lelkét, személyiségeket vesz föl,
tobzódik a stílusban, megéli.
Már halkan szuszog, háromszáz oldallal mellkasán.
Leveszem a szemüvegét, óvatosan kiveszem
a könyvet az ujjai közül, lekapcsolom a kis villanyt.
A hunyt szemek körül apró ráncok,
idáig észre sem vettem. Így a legszebb.
Most sem hallja, hogy szólok:
a szemhéjak mögött talán épp minket olvas tovább.
Borítófotó: Irish Times
