Történetünk
Szűk és piszkos udvaron,
körözve, egymással szemben,
feltartott kezemben fecskendő.
Így kezdődik.
Apró vagyok.
Aki velem szemben áll, kétszer
nagyobb nálam, férfi.
Amikor minden veszni látszik,
az emeleti ablakból kihajol egy nő.
Céloz, hajít, a férfi feldől.
A torkából kiáll a fecskendő.
A nő kinéz az ablakból.
Pontos a keze, orvos.
Egyedül maradok a házban.
Hatalmas a rendetlenség.
A nagybátyám tetováló,
csorog szét a fekete festék,
amit nekem kell felvakarnom.
Feketére festem a hajam.
A barátnőm gyönyörű, szőke tünemény,
mert mindenre hajlandó,
bejelenti, hogy elhagy:
pornózni fog.
Mennék a lépcsőn, jön föl a stáb:
egy tizenöt tagú kolónia.
Harsogva magyaráznak, vakok.
Terelgetem őket kifelé.
Kitárom az ajtót, egy parkba lépek,
májusi zsongás, verőfény,
kockás plédeken kis családok majálisoznak,
távolabb vidám óriáskerék.
Néhányan szólnak, kijött az özvegy.
Napsütés hideg széllel
Megjövök, kipirult arccal az örömtől.
Ülünk, a kalács még langyos,
a hangod jóleső, a füst keserű.
Évekkel később
a tekintet, amivel másokra nézek,
tőled ismerős.
A meder, amiben sétálok felfelé,
bennem tovább mélyül, szavak nélkül,
szétesik hamuvá és tovább
arcodon a kis, beavatott mosoly.
Nem veszekedni jöttem.
Beszélgetünk és megfulladok.
Hirtelen tavasz lesz,
szirénák éneke a belvárosban.
Napsütés, fehérebb az éjszakánál.
Váratlanul, a szándék ellenére
egymásba botlunk egy kapualjban,
sírás és követelőzés helyett.
Felrúgott mécsesek
világítanak.
Borítófotó: We Love Budapest
