3×2
fiatal lány az eső áztatta Rüütli utcán
kecsesen szilárd léptek,
lobogó, lenge,
hetykekék hosszú szoknya,
egyenes hát, büszke tartás,
libbenő haj,
arcán derű,
látványosságában magabiztos,
egy szembejövő vénember jól
utánanéz,
leplezetlenül, de udvariasan,
kezében cekker,
háta hajlott, fején micisapka,
arca szürke és megviselt,
motyog valamit,
még egyszer vágyódva visszanéz,
én egy kávézó ablakából látom mindezt,
és mosolygok,
egy másodperc alatt mosolygok,
egyszerre a vénemberen
és vele együtt érzőn,
ugyanakkor egyszerre
a lányon
és együtt vele,
a következő másodpercben pedig már
magamon is, és magamnak
reggel kora-
reggel kora-
ősz napsütés
templomharangok tiszta zúgása
percnyi idő
kutya ugat
a szomszéd kertben a falon túl
fojtottan:
múlik a jó
múlik a rossz
múlik a
múlás
maga
is
én
múlok
mindez visszatér
a maga múlásába
szemlátomást szomorú nő
álmában mosolyog
én hallom
múlok egy-
re
a kutya elhallgat
a napfény halad tovább
a koracsöndes
reggel mentén
hangtalanságban ülepednek
az elmúlt hangok:
harangzúgás
ebszavak
álomlátó-nevetés
mint csésze aljára
süllyedő sötét tea
csersavas
füstös
gyengéd és komoly
kávé
fekete
tea
dohány
írásjelek
sötét porok
napról napra
belém igyekvők
magam
is
sötét por
erős és látható
szemcsegyülem
agyag forró mélységében
papír hűs ölelésében
napok terméke
igyál meg
gyújts rám
most
személyes
mulandó hangtalanságodban
ülepedjünk
együtt
életünk mélyén
hová a nap korán
veti
különös tekintetét
legyünk egy
/
/
/
és más
/
/
/
/
és aztán
/
/
/
/
/
/
még
Fordító: Lengyel Tóth Krisztina
Borítófotó: Gabriela Liivamägi
