Bár a vidéki Magyarország felfedezése az 1930-as évek magyar filmművészetéből kimaradt, egy osztrák-magyar filmrendező, Georg Michael Höllering Hortobágy című alkotása pótolta a hiányt. Az 1936-os filmritkaság képkockáiból készült el a Kerekes Band Back to Folk című klipje.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában született rendező, Georg Michael Höllering filmpoémája a magyar pusztáról és népéről fest képet.
A Flaherty és Grierson iskoláin nevelkedett rendezőt – aki még T. S. Eliottal is évekig dolgozott együtt egy közös film munkálatain – Schäffer László operatőr győzte meg arról, „hogy ne távoli helyszínen (Szumátrán) keressen egzotikumot, itt van ez a magyar vidék, egy puszta, ahol az emberek még ősi életformában élnek a Hortobágyon. Ugyanúgy lehet filmezni őket, mint ahogy Flaherty készítette a Nanook, az eszkimót” – nyilatkozta egy korábbi interjúban Szekfű András, aki monográfiát készített Hölleringről.
A film egy már letűnt világot, a magyar pusztát, a pusztai emberek életmódját tematizálja.
Höllering alkotótársai Móricz Zsigmond, a 20. századi magyar realizmus képviselője, s Schäffer László operatőr voltak, továbbá Lajtha László, korának Bartók és Kodály mellett legjelentősebb zeneszerzője és népzenekutatója. A Hortobágy történetének középpontjában a Cinege család áll.
„Amikor a Nemzeti Filmalaptól megkaptuk ezt a filmet, és itthon végignéztem, teljesen a hatása alá kerültem” – mesélte Fehér Viktor, a Kerekes Band dobosa.
„Számtalan filmet forgattak a 30-as években a magyar vidékről, de nagy részük inkább a parasztromantika jegyében fogant. Annyira kilóg ez a film a többi közül, mint Sergio Leone alkotásai a westernfilmek közül: napszítta arcú szereplők a fogkrémreklám-cowboyok helyett. Úgy éreztem, ilyen karaktereket ma már nagyon nehéz lenne találni, inkább vágjuk újra ezt, de a vágásban alkalmazzunk olyan megoldásokat, amelyek a mai vizualitást tükrözik.”
A Kerekes Bandet alapító Fehér testvérek tudják, miről beszélnek, amikor ezt a munkát hitelesnek mondják.
Őseik az 1700-as évek óta juhászkodtak az egri érseknél, üknagyapjukhoz „bejárt” az egyik leghíresebb magyar betyár, Vidróczki Márton, akinek a balladájából Kodály Zoltán írt vegyeskari művet. A zenekar mindig is a hagyományos pásztorzenéből merített, ennek a szikársága fogta meg őket. Ez tükröződik az új zenéjükben is, melyet legközelebb november 30-án az Akváriumban hallhat a közönség. A koncert előtt a zenekar történetéről szóló, Kábé23 – A Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede című könyvet is bemutatják.
