Nincstelen
hol vagy
sehol talállak
kereslek és nem
se láng se zsarátnok
sötét mentem
világ hold csillag
látok hal vízben
benne sem kifoglak
járok földön
kapa száraz rög
hátha bor töltöm
de csak világ pörög
szántok világ
eke kóró seb
bújik cipó láng
de vagy legügyesebb
hol vagy
talállak sehol
hiába lobbanj
lángban ha elalszol
vagyok ébren
mindig nézek ég
nap kel üres szem
eső felhő fecskék
várlak vendég
kínállak cipó
eső bor elmégy
reggel te vagy sehol
sehol megyek
elvisz láb hagyom
visszhangok hegyek
már kereslek nagyon
értesz szavam
beszéled is te
válaszod ha van
hol van hol vagy isten
Könnymeder
arra ébredsz hogy
halak sírják a tengert
a part felé szaladsz
marék zsebkendővel
hogy ne
ne sírjatok
fölöttünk apró
rombusz árnyékok
fújja a szél a tiszta
zsebkendőket
gyűjtöm a homokból
hogy ne
ne sírj
sirályok viszik el vagy
korallba akad
néhányhoz
nem vagyok elég ügyes
látod
mondod nem csak a halak
nem csak a halak
nyakadban gyöngy
kagyló könny
pereg az ékszer
ujjaid közül
visszaadom
nem kell
menjetek haza
menjetek haza
gyere haza dörög
mondom eső jön
elmesélem mielőtt a felhők is
nyakadba borulnak
sivatag volt erre
élettelen homok
üres kagylóhéjak
gyöngy és semmi könny
ne sírj
semmi könny
a halak nem sírnak
kagylók sem sirályok
megnyugszol és
arra alszol el hogy
annyira szerettük
a tengert
csak túl sok
túl mély már ahhoz
hogy emlékezhessünk
Borítófotó: Ascend Your Limits
