libidó
foltot szúrt a citoplazmába
összeillesztette az ikersejteket
remegő precizitással horgolt
szervekké minden szövetet
porcokat illesztett a csontok közé
az izmok ernyedt végződéseit
összekötve a vázra feszítette
a másodpercekbe font fájdalmat
egyenletesre simította a bőrt
minden lüktetés felett
a szegélyeket hajszálakkal tűzte össze
felvarrta az ajkakra a szerelmet
az utolsó hajszáleret tűre húzva
vágyat öltött a szemek anyagába
majd megtapintotta az üres testet
érdes ujjaival puhára simogatta
maga mellé ültetve csodálta
a kecses domborulatokat
elveszett a fonák hajlatokban
a mellkasra varrt gombok között
érezte a szúrások ritmusát
látta saját halálát minden belégzésben
álomparalízis
a fény megint mozdulatlan
egy fenyegető csalogatásba
fulladt segélykérés az arcon
erjedésig szikkadt
mint akiben szétfeszíti
a megalvadt vér az ereket
a nyak kimerevedett pontjain
látható minden tudatos
erőfeszítése az ösztönöknek
nem volt semmiben sem más
egy bomló tokba zsúfolt meggyőződés
a szemekbe égett elmúlás
önmagára szögezett keresztje
*
meghaltam
és csak arra tudtam gondolni hogy
mennyire jó lenne testekben
összeolvadni hagyni a kezeket
kockázattá szorulva tartani
az elmulasztott egyensúlyt
a szemek sarkából
láttam beállni a hullamerevséget
az ágakat mozgató szél
emléke volt a bőrnek
a nyitott ablakokon beszivárgó
nap eltűnő melege
legszívesebben elfelejtenék
minden türelemmé nyűtt percet
a következő ébredésig
amiben beleevődök majd
egy újabb változásba
Borítófotó: Astro24h
