Emlékszem, amikor ezer forintot kaptunk egy fellépésért Kaposváron. Nem tűnt kecsegető kilátásnak. Annak 7 éve, de Máté azóta zenélt együtt Richard Bonaval, Snétberger Ferenccel és zsűrizett a Calcuttai Gitárfesztiválon Indiában. Fejben már Kínában jár, ahova turnézni hívták, és Japánban, ahol folytatná azt. Amerikából a névre szóló, kézzel készülő mesterhangszeréről készült képeket mutatja, és elmeséli a mögötte álló történetet. Mindezekről olyan könnyedséggel számol be mindig, hogy szinte elhiszi az ember, hogy ez a „zenészélet” ilyen egyszerű. Ezt megelőző találkozásunkkor még az utazásaihoz szükséges oltásokról és előkészületekről beszélgettünk. Itt az került szóba, ami ezután történt.
KULTer.hu: Hogyan élted meg Indiát, ahova eredetileg versenyzőként jelentkeztél, de zsűrinek hívtak?
Másodszor jártam ott, de már elsőre is hatalmas élmény volt. A Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ meghívására utaztunk ki, amiért többek között Wilhelm Zoltán igazgató úrnak, valamint Porga Gyulának, Veszprém Megyei Jogú Város Polgármesterének tartozunk köszönettel. Egy olyan országba csöppentem, ahol az emberek egyik fele az utcán mos, zuhanyozik, csirkét boncol, míg a másik oldalon 5 csillagos szállodák állnak. Kívülről káosznak hathat, de rendszerben élnek és ez látszik a szervezésükön, közlekedésükön, életvitelükön.
Boldogságban élnek, szemben Európával, ahol kívülről vidámnak látszanak az emberek, de nem azok.
Én ebben látom a legnagyobb különbséget. Bár versenyzőként jelentkeztem, zsűritagnak hívtak vissza a Calcuttai Gitárversenyre, mint támogatott művészt. Több országból jöttünk össze: Vietnamból, Olaszországból és Portugáliából. Három hetet voltam kint, a versenyt megelőző időszakban Delhiben a nemzetközi fesztiválon koncerteztem.
KULTer.hu: Ha össze kéne hasonlítanod a külföldi zenei környezetet a hazaival, akkor miben látod a különbséget?
Az indiaiak zenéje teljesen eltérő a nyugatitól, de nagyon nyitottak.
Több helyen játszanak jazzt is, de maga a klasszikus gitár szeretete csak éledezik. Most kezdik felfedezni a spanyol darabokat és a Bach zenéjében rejlő lehetőségeket. Ez azért meglepő számomra, mert az indiai klasszikus zene teljesen szitár és tablá alapokon fekszik.
KULTer.hu: Tartottál workshopot is. Mire helyezted a hangsúlyt?
Calcuttában adtam workshopot, ahogy a többi meghívott zenész is. A menedzserem, Gecs Mónika segített a fordításban. A verseny résztvevői és külső látogatók is részt vehettek rajta és elég nagy számban megjelentek.
Főként az improvizációról beszéltem, mert számukra ez is idegen dolog még.
Arra az alapra fektettem a hangsúlyt, amit ők hoztak. Nem akartam arról beszélni, ami számomra esetleg fontos, de egy óra kevés lenne rá. Külön nem is készültem, nem írtam jegyzeteket. A zene nyelvével próbáltam meg közeledni az érdeklődők felé, a szakzsargont angolul mondtam, ahogy én is tanultam az internetről, saját magam fejlesztése közben. Itthon vannak magántanítványaim, de workshopot nem tervezek tartani.
KULTer.hu: Milyen formákban próbálsz eljutni a közönségedhez, hogyan generálsz nézettséget?
Észrevettem, hogy az utóbbi időben mennyire beindultak egyes közösségi oldalak és elkezdtem kutatni a témában. Nem akartam drága szakértőket fogadni. Az Instagram-oldalamhoz van segítségem, de folyamatosan gyártanom kell új tartalmat, oda kell figyelnem, mit töltünk fel. Élek az internet nyújtotta lehetőségekkel.
KULTer.hu: Ennek köszönhetően többen is rád találtak már…
Igen. Nagy Laci Gitano, Mohamed Fatima, Tomas Botlóm, hogy csak a legújabbakat említsem, de több pesti zenész is. Nagyon sok olyan ismeretségre tettem szert a közösségi médián keresztül, aminek köszönhetően felfigyeltek rám a szakmabeliek és a laikus zeneszeretők egyaránt. Ez nagyon fontos visszajelzés számomra.
KULTer.hu: Mindenképp szólóban képzeled el a zenei pályádat?
Az érettségi után úgy döntöttem, hogy többet fektetek a saját utamba. Át kellett gondolnom, hogy mik a lehetőségeim egy gitárral. Egyetemre nem terveztem menni, mert úgy éreztem, hogy a számomra szükséges tudást magam is meg tudom szerezni és folyamatosan megvan bennem az ez utáni vágy. Tervezek ismét magántanárhoz járni, Balogh Rolandhoz, de szeretnék kimenni Spanyolországba autentikus zenei környezetben flamencot tanulni.
Folyamatosan keresem, hogy a legnagyobb zenészek mikor és hol adnak mesterkurzust, amire el tudok menni.
Tudom róla, hogy egy nagyon nehéz út és nem is várom a sikert. Számomra a sikert a következő lépcsőfok és annak a látványa jelenti, ami előttem van még. Próbálom minden pillanatát kiélvezni és zenélni.
KULTer.hu: Milyen projektekben vagy most benne?
A fő vonalam a szólókarrierem marad, ezen próbálok a legtöbbet erősíteni. Gitanoval járok fellépni, Szlovákiából is megkerestek együttműködésre. Emellett alakul majd egy családi formációm a testvéreimmel. Gergővel és Zsófival zenélnék, de jelenleg hárman vagyunk háromfelé, ami hátráltatja az elindulást. A célunk a világzene lenne, de nem abban az elcsépelt formájában, amire sokan gondolnak ennek hallatán. A saját kompozíciók mellett olyan brazil és spanyol darabokat dolgoznánk fel, sajátos stílusban és hangszerelésben, amelyek a harmóniájukban szépnek hatnak, akár populárisnak is, de nem ez utóbbi a célom.
Hívtak vissza Indiába, ezúttal filmfesztiválra, illetve Kínába turnéra, ahonnan nagyon szeretnék Japánba is átmenni, de ezek távoli dolgok egyelőre.
KULTer.hu: Folyamatosan utazol kisebb-nagyobb időre, országon belül és határon túl is. Hogyan tudod ezt összeegyeztetni a mindennapi élettel?
Sok tévhit él erről a szakmáról a köztudatban. A zenész lusta, nem dolgozik. Az év eleje elég üres számomra, nincs annyi fellépés. Most én sem dolgozom. Ezt az időt kihasználom gyakorlásra, új dalok komponálására, de folyamatosan szervezünk is a párommal, Mónikával, mert ebben a szakmában előre kell gondolkodni, ha érvényesülni akarsz.
Az egész egy türelemjáték, ami először nem ad sokat.
Sokszor érzem úgy, hogy szétrobban a fejem, annyi mindent kéne csinálni egyszerre és ezekre csak ilyenkor van lehetőség. Ha hirtelen mégis bejönne több fellépés is, már sajnálni fogod az időt, amit elvesztegettél.
KULTer.hu: Mit gondolsz a hazai fiatal zenészek helyzetéről?
Rendkívül sok tehetséges fiatal van, ami klisének tűnhet. Aki kicsit érzékenyebb füllel hallgat zenét, esetleg nyitottabb a komolyzene iránt is, az megérti, amikor azt mondom, hogy a mai zene rossz irányba halad.
Sokan már csak a nézettségre és a „kirakat”-ra mennek, miközben nincs mögötte a legfontosabb: a zene.
Biztos vagyok benne, hogy Magyarország szegényebb régióiban rengeteg tehetség van, akikben ott a lehetőség. Igaz, sokan állnak hozzá úgy, hogy csak zenészek akarnak lenni, de miután 25-30 évesen rájönnek, hogy mennyire nehéz is ez, abbahagyják. Én tiszta szívvel csak azokat ösztönözném erre a pályára, akik számolnak ezzel az elején, és a rosszban is kitartanak, mert nem minden a színpadon dől el…
A borítófotót Sourav Gadodia készítette.