Pápai Zsanett és Gödri Bulcsu az Imitation nevet viselő weird pop projektjükkel szeretnék kifejezni magukat, de mégsem. Számtalan inspirációból merítenek, de mégsem. Fellépnének fesztiválokon, de mégsem. Egyáltalán, mi az a weird pop, és számít nekik ezek közül bármi is? Számít, hogy számít-e?
KULTer.hu: Sokszor weird pop zenekarként hivatkoztok magatokra. Ez mit jelent?
Gödri Bulcsu: Egyrészt ez egyfajta geg, ami annak szól, hogy amikor először ének nélkül meghallgattuk, ahol tartottunk, akkor volt egy ilyen benyomásom.
Másrészt az a művészi vállalásunk, hogy a kifejezés marad a legfontosabb számunkra, akármerre is vigyen bennünket – és emiatt fura dolgokat fogunk csinálni.
Illetve egyfajta hallgatási utasítás is arra vonatkozóan, hogy ez bizony popzene, csak épp „furcsa pop”, azaz kicsit más történik, mint amihez az átlagos hallgató szokott.
KULTer.hu: Az, hogy art pop, indietronica és hasonló jelzőkkel is felruházzátok a zenéteket, nem zavarja össze a hallgatót?
Pápai Zsanett: Próbálunk minél többet segíteni a hallgatónak, mert nem könnyű meghatározni pontosan, hogy milyen műfajban játszunk. Azt hiszem, ezek valahogy kiegészítik egymást.
Gödri Bulcsu: A legkönnyebb úgy készülni, hogy ez fura popzene lesz. Ha azzal az elvárással ül le, hogy indietronicát fog hallgatni, ahhoz képest túl furcsa, balladisztikus, amit kap, ha trip hopra készül, akkor pedig más számok szólnak idegenül.
Pápai Zsanett: A weird pop a legtágabb fogalom, abba sok minden belefér.
Gödri Bulcsu: Fontos igény a furaság. Nyilván van ennek egy divatja, de ettől függetlenül elsősorban ma menőnek és szexinek érdemes lenni. Azonban látjuk, hogy nem vagyunk azok. A legtöbbünk se nem menő, se nem szexi, sőt a menők se menők és a szexik se szexik.
Az ember alapvetően fura, és kicsit gusztustalan, de néha beethoveni magasságokra képes.
KULTer.hu: Ezt maga az album tematikája is többször körbejárja, nem? A Survival Skills című szám nekem nagyrészt erről szólt. Egyszerre van szó egyéni és társadalmi furcsaságokról.
Pápai Zsanett: Elsősorban egyéni és társadalmi elnyomásról, illetve az azzal való megküzdésről szól ez a szám szerintem.
Gödri Bulcsu: Egy modern harcművészetet imitál. Ezért is volt, hogy amikor az albumborítóhoz a képeket válogattuk, akkor Zsanett japán esztétikájú festménye nagyon jól működött, mint háttérkép. Arról szól, hogy a XXI. században egy egyre szűkülő közegben kell harcolnunk, ahol csak tengerszemei maradtak meg az undergroundnak.
KULTer.hu: Itt és a Brad is Sickben is úgy érződik, mintha a vokál és az alapok harcolnának a dominanciáért. Ez tudatos metódus volt részetekről?
Pápai Zsanett: Igen, abszolút kontrasztosak a számok. A Brad is Sickben egyre agresszívabbak az alapok, egyre inkább a káoszt és a háborút fejezik ki, az ének pedig az egyén, aki ilyen dolgok között próbál boldogulni.
Gödri Bulcsu: Amikor Zsanett mutatta az énekszólamot először, akkor született meg a fejemben ez a koncepció.
Egy trash környezetet teremtek, de megszólalnak nagyon szép tónusok is: egy vonóskar, arpeggio, csak ezek mind el lesznek nyomva.
Próbálnak utakat találni Zsanett hangja felé, de nem nagyon van erre lehetőségük. Esztétikailag is érdekes volt ezeket összerakni, illetve üzenetileg szerintem nagyon jól működik.
KULTer.hu: Hogy működik nálatok a dalszerzési folyamat? Először jön a vokál, és arra az instrumentális részek, vagy fordítva?
Pápai Zsanett: Eddig az alappal kezdtük. Épp mostanában szeretnénk a fordítottjával megpróbálkozni, de általában a zene van először, a szöveg pedig a legutolsó, ami elkészül. Bulcsu hoz nekem egy félkész alapot, arra én elkezdek esténként egyedül énekelgetni, felveszek diktafonra rengeteg verziót, újra és újra meghallgatom őket, összeollózom, ami tetszik, és a legvégén összeáll ebből egy énekszólam.
KULTer.hu: Rádúdolsz, vagy van már valami szöveg a fejedben ilyenkor?
Pápai Zsanett: Mindig szöveggel énekelek, de valamilyen angol halandzsát szoktam ilyenkor tolni.
KULTer.hu: Nem lehet, hogy tudat alatt már asszociálsz valamire az alapokból?
Pápai Zsanett: Biztos, hogy így van. Ezekből a próbálkozásokból sokszor megmaradnak szövegek, vagy pár szó végül, amik már körberajzolják a dal tematikáját.
Gödri Bulcsu: Nagyon sokan dolgoznak így, például az egyik nagy kedvencem, a Wilco is.
Felerősíted a spontán hatásokat és elnyomod a tudatot. Ennek van egy egyedi működése.
Gondoljunk Weöres Sándorra és A vers születése című munkájára, vagy Dalíra és az automatikus írásra. Úgy vagy vele, hogy úgysem ez marad meg, ez csak próbálkozás, ezért kijönnek olyan szavak, fordulatok, amik egyébként nem.
Pápai Zsanett: Olyan sorok születnek, amire rácsodálkozik az ember, hogy „na ez mi és honnan jött?”
Gödri Bulcsu: A Survivor Skills esetében érdekes, hogy egy diszkós alapra Zsanett egyrészt nagyon személyes szöveget írt, másrészt nyilván arról is szól, hogy abban a kultúrharcban, amiben élünk, az értékőrzés a minden.
KULTer.hu: Az album angol nyelvű leírásában szerepel az „a trick to reveal something deeply personal by faking the fake”. Mit jelent az, hogy „faking the fake”?
Gödri Bulcsu: Maga a kifejezés egy paradoxon és egy csapda. Ha reflektáltan tekintesz erre, akkor azt látod, hogy egy komoly válságba kerülsz, amikor ki akarsz fejezni egy gondolatot. Ha akarsz mondani valakinek valamit, ami neked fontos, akkor mire kimondod, rájössz, hogy nem azt mondtad, amit mondani akartál.
Van egy „őszinteségi olimpia”, azaz hogy ki tud mélyebbről és autentikusabban dolgozni, és ez egy aranyos dolog, de alapvetően a paradoxonnal való nem szembesülés.
A paradoxon az, hogy ez bizony nem fog menni. Ez nem azt jelenti, hogy semmit nem fejezel ki, hanem hogy azzal a tragikus ténnyel élek együtt, hogy nem kifejezni fogok, hanem valami mást csinálok. Ezt próbáltuk úgy megfogalmazni, hogy „azt játsszuk meg, hogy megjátsszuk magunkat”.
Pápai Zsanett: Erről Björk jutott eszembe. Jellemzően nem úgy áll ki a színpadra, hogy ő, Björk most aztán majd megmondja a nagy igazságot, hanem különböző szerepekből szól, amelyek által hitelesebbé válik a tartalom, amit közöl.
KULTer.hu: Ha már megemlítetted Björköt: számtalan inspirációt lehetne említeni az esetetekben, például Bonobo, Florence and The Machine, Depeche Mode, és sorolhatnám. Szerintetek hol van az a pont, ameddig ez inspirációnak számít, és amikortól már koppintás?
Gödri Bulcsu: Az a vicces, hogy az utánzásból élő zenekarok néha kevésbé jól utánozzák a forrásukat, mint a véletlen inspirációk okán, amikor valaki egy egészen más stílusból odatéved. Nálunk számról számra más hatások érvényesülnek, és néha megtörténik, hogy mutatnak egy szerzeményt, amelyik annyira hasonlít a mi egyik dalunkra, hogy olyan, mintha el akartam volna lopni, pedig életemben nem hallottam.
Viszont sokkal tökösebb lemásolni a Bonobót anélkül, hogy tudnál róla, mint azon parázni, hogy hogyan szólalj meg hozzá hasonlóan.
Sokak számára – mivel nehéz zenészként megélni – létkérdés, hogy minél népszerűbb zenét játszanak és hogy trendekkel azonosuljon, csak az a baj, hogy senkit nem érdekel az, aki olyan zenét csinál, mint Mozart, de nem Mozart.
Fel kell adni azt a gondolatot, hogy amit csinálsz, az valaha bárkit is érdekelni fog.
Pápai Zsanett: Olyan előadókat szoktak említeni ismerősök, hogy hasonlítunk rájuk, akik hallatán teljesen meglepődök. Belehallgatok, és egyáltalán nem hallom, hogy mégis mi a hasonló a két zenében.
KULTer.hu: Tudtok példát mondani?
Gödri Bulcsu: A Cocteau Twins-t nagyon megkaptuk, mert kicsit shoegaze-esnek tűnünk. Szerintem nem, de ez tökmindegy.
Pápai Zsanett: Persze nem baj, hogy erre asszociálnak, csak nekem nincs meg és nem hallom. Soha nem jutott eszembe, hogy bárkire hasonlítani szeretnék, szerintem nem is tudnék. Nekem túlságosan elemi dolog a saját stílusom. Hogy ezek után kire hasonlítunk, kinek mi jön le, az meg inkább utólagos érdekesség.
KULTer.hu: Mostanában nem divat 40-45 percnél hosszabb LP-t kiadni, a The Original mégis 51 perces. Ez egy tudatos vállalás volt a részetekről, vagy csak ez áll jól, ennyibe fért bele?
Pápai Zsanett: Mivel ez az első albumunk, szerettünk volna minél többet belerakni. Egyébként pedig van annyira eklektikus a zenénk, hogy kitöltsön ennyi időt. Annyira eltérő az albumon lévő tizenegy szám, hogy ezt is kevésnek érzem ahhoz, hogy igazán meghatározzuk a stílusunkat.
Szerintem ennyi dal minimum kellett, hogy valamit lehessen mondani arról, mégis mi ez az Imitation.
Gödri Bulcsu: Amint van valami anyag, azt azonnal meg kell jelentetni. Legyél ott, kapd a visszajelzéseket, a lájkokat, a letöltéseket minél gyorsabban és minél többször. Ez az EP-sedés olyan, mint a korai magömlés. Ebből így biztosan nem lesz katarzis. Kicsit nyugiban kell lenni, várni kell, hinni abban, ami benned születik. Aztán lehet, hogy nem lesz igazad, de végig kell vinni.
Pápai Zsanett: Lehet, hogy a következő albumunk majd nekünk is rövidebb lesz, de elsőre ez így volt jó.
KULTer.hu: Oké, hogy az A38 Hajón tartottatok lemezbemutatót, de a főbb fesztiválok közül talán egyiknek az imázsába sem passzoltok úgy igazán. El tudjátok képzelni a zenéteket egy olyan fesztiválon, ahova papíron nem feltétlenül illetek?
Pápai Zsanett: Önmagában fesztiválon abszolút el. Keresgélős fázisban vagyunk éppen ezzel kapcsolatban. Felmerültek olyan lehetőségek, ahova elmehetnénk játszani, de azt érzem, hogy nem kéne, mert nem illünk oda.
Keressük azokat a helyeket, ahova még éppen beférünk.
Gödri Bulcsu: Minden olyan fesztiválon szívesen játszanék, ahol bárki hajlandó kipróbálni kísérleti zenéket, akár egymástól teljesen független stílusokban. Lépjen föl egy magyar népzenével kísérletező együttes ugyanazon a színpadon, mint mi – soha nem gondolkoznék azon, hogy mit keresünk mi itt. Azzal nem tudnék mit kezdeni, ha bulizenékkel kéne egy helyen játszanunk, mert a közönség nem erre számít, és ez velük szemben szemétség. Nem érdemes őket és bennünket egymásra uszítani.
Pápai Zsanett: Ha meghívnak egy mainstream pop fesztiválra és beraknak egy mainstream pop színpadra, az senkinek sem jó.
Gödri Bulcsu: Néhány lehetőségre mi mondtunk nemet. Őszintén, ebből az okból. A fogyasztói zene egy külön műfaj, komolyan kell venni. Annak is megvannak a maga műfaji szabályai, amiket meg kell tanulni és ki kell ismerni, csak mi nem illünk bele.
KULTer.hu: Elég friss még az album, de terveztek a jövőben folytatást?
Pápai Zsanett: Szerintem valamilyen folytatása biztosan lesz – most is írogatunk számokat –, de hogy mikor, arról még nem mernék konkrétumokat mondani.
Gödri Bulcsu: Ahogy Zsanett mondta, elkezdtünk már dolgozni számokon, van bennem zeneírási igény, szeretnék többfelé elmenni. Csomó lehetőséget kihagytunk eddig, amiket ki lehetne próbálni, most kapásból tudnék neked úgy húsz ilyet mondani.
Nagyon örülnék, ha gyorsan jönne a második album, és úgy érzem, van bennünk elég alkotói vehemencia, hogy ez megvalósuljon, aztán ki tudja.
Pápai Zsanett: Nem hiszem, hogy hamar elkészülne a következő albumunk, mert azért szeretünk sokat szöszölni. Illetve szeretnék még sokat kísérletezni, mielőtt kijövünk egy újabb anyaggal.
Gödri Bulcsu: Az biztos, hogy ezzel az albummal még lezáratlan ügyeink vannak.
A borítófotót Kleb Attila készítette.
