Kreativitás
A telihold lefelé úszott a nyugati égbolton, időnként felhők mögé került, fénye elhomályosult, aztán megint felragyogott. A sofőr a szolgálati autó mellett állt, a villa cirádás vaskapuján keresztül nézett a kertbe. A főnök kilépett a házból, a fenyőkkel takart teraszról a kivilágított kerti útra, eléje szaladt a kutyája, ugrándozva köszöntötte gazdáját. A sofőr kinyitotta a kocsi ajtaját, üdvözölte főnökét, majd beszállt, indított.
A neoreneszánsz kastély pártázatos oromzata mögött éppen akkor csúszott le a telihold, amikor a kocsi elhaladt a park mellett. Az autópálya felhajtója felé kanyarodtak, a sztrádán gyorsan beértek a városba.
Az utas ellazult a hátsó ülésen. Kellemetlen megbeszélése lesz délelőtt, arra szedte össze a gondolatait. Meg kell győzni az új munkatársat, hogy szüntesse meg a szakértői működését, különben elválnak útjaik. Mért is helyezte át két hónapja a szakmai szervtől a törzskarba ezt az embert? Akkor nem tudta, hogy szakértő is, nemcsak közszolga? Mondták neki vagy nem mondták? Mondták, csak elfelejtette? Mondták, csak nem tudta, mivel jár egy szakértő munkakör? Most már mindegy.
A november reggeli szürkületben belépett a hivatalba. Jó reggelt, uram, ön érkezett elsőként, köszöntötte a biztonsági őr. Gyalog ment fel az első emeletre. Szerette a tágas lépcsőházat, a szecessziós acéloszlopok levegősen hagyták a teret. A középen induló széles lépcső két oldalán az ívelt faragott márványbalusztrád elegánsan vezette a szemet a fordulóig, ahol a lépcsősor kettévált és kétoldalt futott tovább az emeletig.
Keresztülment a titkárságon, belépett az irodájába. Lámpát kapcsolt. A faburkolatos hatalmas térbe nemrégiben kezdett berendezkedni. Az íróasztala jó helyre került az iroda belsejében, közel az erkélyajtóhoz és ablakhoz, távol a bejárattól. A belépő elhalad az oroszlánkörmös iratszekrény és a bőrgarnitúra mellett, és még mindig van helye megállni, nem rögtön a nyakába lihegve adja elő, amiért jött. Néha ő is előrejön az ülőgarnitúrához, ha indokolt hellyel megkínálni az illetőt. Pár növény még hiányzik, nagy levelű, dézsás növényekre gondolt. Valahol olvasta, hogy a kerekded levelű növény barátságosabbá teszi a teret, a szabdalt hosszúkás levelűek szúrósságot sugallnak. Kerekded levelű kell, nem vitás, tudja, hogy „espány úr”-nak hívják a háta mögött, érezzék hát az emberek, hogy ő értük van a hivatalban, már ha persze nincs a Kossuth téren.
Megnézte a tegnap délután küldött jelentéseket. Az egyik szakmai szerv működési akadályt jelentett, kikapcsolta az ELMÜ a villanyt. Ez a feladat nem volt bekalkulálva. Hány helyen maradhattak el a villanyszámlával?
A szakértőt a garnitúránál fogadta, hellyel kínálta, a titkárnő frissítőt hozott. A kockázatfelmérő munkájával meg van elégedve, bár nem ért egyet azzal a megállapításával, hogy a márványlépcső kopottsága balesetveszélyes. Képtelenség az a javaslat is, hogy a közigazgatás átszervezése idején a pszichoszomatikus kockázat értékelését bevezessék. Azért helyezte a törzskari állományba, hogy itt minden rendben legyen, és elkészítse a hiányzó dokumentumokat, nem azért, hogy lehetetlen javaslatokat tegyen szakmai alapon.
Az elcsúszás valószínűsége a kopottság mértékének mérésével bizonyítható. A munkáltató igényelte a jövőbe mutató konstruktív javaslatokat a munkahelyi kockázatok csökkentése érdekében, így a szakértő.
Igen. Igény volt arra, hogy legyenek rendben a dokumentációk, összegzett a főnök. Ha maradni akar, meg kell szüntetnie igazságügyi szakértői tevékenységét, mert az összeférhetetlen a jelenlegi pozíciójával. Gondolkozzon. Ha szakértő marad, a törvény szerint megszűnik a kormánytisztviselői jogviszonya. Akkor pedig, 31 év közszolgálat ide vagy oda, nem jár sem felmentési pénz, sem végkielégítés. A megszűnés nem felmentés.
Az ajtóig kísérte a nőt. Jóindulatúnak gondolta magát. Meglepődött, amikor a közszolga felé fordulva közölte, alig van ebben az országban munkahigiénikus szakértő, fontos neki az eddig elért eredménye, ezért nem szünteti meg szakértői tevékenységét. A főnök visszaült az íróasztalhoz, és telefonon utasította a titkárságvezetőt, a főigazgatónő indíthatja a jogviszony megszűntetését.
Egy óra múlva megérkezett a szállító, a bútorokat kell igény szerint pakolni az irodákba. A főnök felügyelte a bútorellátást. Sürgés-forgás az irodák és a raktárak között, nem jutott mindenkinek új bútor, vannak, akik kifejezetten antikot akarnak.
A főnök néhány munkatársával együtt a pincében a szoborraktár felé kanyarodott. Elől a főnök, utána csóvában a többiek, leghátul a szállító. Különböző méretű ülő, álló, lépő alakok, teátrálisan kitárt karokkal, díszmagyarban vagy polgári felöltőben, kalap a fejen vagy a kézben, sétapálca vagy aktatáska a kézben, bronzból, márványból, kőből, műkőből. Egy külön sorban csak mellszobrok, de a főnök ebbe a sorba nem kanyarodott be, egyetlen jelentős alak kell.
A főnök minden alkotás előtt megállt, a munkatársak mögötte, tekintetük a főnökön. Fejcsóválás, töprengés, érdeklődés, elismerés vagy nemtetszés, visszatérés egyik-másik szoborhoz. Ilyenkor a munkatársak is hátráltak, a szállító nem győzött helyet adni nekik. Őt csak az érdekelte, melyik alkotás hány mázsa, van-e rajta fogás, heveder rögzíthető-e rá, ráfér-e a targoncára, van-e hely a forduláshoz a raktárban.
A szállító megállapította, van ízlése a főnöknek. Nem érdekelték a kisplasztikák, egy férfi nem akarhat vitrint az irodájába. Egyetlen szobrot akart. Az alacsony és köpcös férfi minden daliás termetű alakot otthagyott, a szobadísz nem lehet előnyösebb, mint ő maga. Kiszelektálta a lehetőségek közül az álló alakokat, ezzel ugyan kiesett az összes díszmagyaros, de egyik sem magasabb a főnöknél. Legyen tekintélyes, de méretével ne uralkodjon se a szobán, se rajta. Végül egy körülbelül 120 cm magas, ülő Kossuth-bronzszobrot választott. A szállító fellélegzett. Nem fér ugyan fel a targoncára, de nem fognak beleszakadni az emberek a cipelésébe. Kossuth egy órán belül ott ült a főnöki irodában, a bőrgarnitúra félig takarta a belépő elől, de srégen szemben az íróasztallal a főnök jól láthatta.
A főnök Kossuthra függesztette tekintetét, programot kellett írnia a következő kormányülésre. A diktafon után nyúlt, diktálni kezdett. Széchenyi terv 2.0. Sötétedésig dolgozott.
Egy hét múlva közzétették a Széll Kálmán terv 1.0 szövegét.
Borítófotó: Wikipedia
