Małgorzata Szumowska Ezüst Medve-díjas filmjében a lengyel nép berkeiben megbúvó kollektív képmutatást szemlélteti egy baleset következtében eltorzult arcú metálrajongó történetén keresztül.
A kortárs lengyel filmművészet továbbra is elképesztő magasságokban jár. Tavaly két A-kategóriás fesztiválon is remek eredményeket értek el lengyel filmek (a kiváló Hidegháború ráadásul még 3 Oscar-jelölést is bezsebelt), emellett brutális nézettséget hozott össze a magyar sajtó ingerküszöbét is átütő, a katolikus egyház pedofil botrányairól szóló Kler, mely a premiert követő első három napban 935.000 nézőt csábított az ottani mozikba.
A társadalmi feszültségekre érzékeny, provokatív kérdéseket felvető munkák sorát gyarapítja az Arc, melynek kerettörténete valós eseményeken alapul.
Egy lengyel kistelepülés hatalmas – a Rio de Janeiróban látható Megváltó Krisztusnál is nagyobb – Jézus-szobrot szeretne emelni, a zárt közösség lakóinak és egyházi méltóságainak legnagyobb örömére. A sztori eddig igaz, a lengyel Krisztus-emlékmű tényleg létezik, Świebodzinban látható ma is.
Szumowska a történet fő sorvezetőjeként használja a szobor épülésének folyamatát, az Arc főhőse, Jacek (Mateusz Kosciukiewicz) ugyanis az építkezésen dolgozik.
Jacek egyébként egy közkedvelt, különc figurája a falunak, ráadásul a helység legnépszerűbb hölgye, Dagmara (Małgorzata Gorol) is az ő kegyeit keresi, olyannyira, hogy már a házasságot tervezik. Ekkor történik a végzetes fordulat: Jacek balesetet szenved az építkezésen, amitől súlyosan roncsolódik az arca, és nemcsak megjelenésében, de beszédében is radikális változások lépnek fel. Jaceknek így a műtét után nemcsak teste változásaival, de környezete nem éppen barátságos és empatikus reakcióival, valamint korábbi emberi kapcsolatainak felszínességével is szembe kell néznie.
Szumowska már a történet alapelemeinek szintjén páros lábbal, megalkuvást nem ismerve megy bele a kollektív képmutatás kérdésébe.
A hatalmas Krisztus-szobor épülésével párhuzamosan a rendező szép lassan megfosztja az általa ábrázolt közeget minden emberségtől, együttérzéstől és egy romlott, pusztulásra ítélt társadalom képét tárja a befogadó elé: Jacek megváltozásával e falusi közösség kezdi megmutatni igazi arcát.
Az ominózus szobor tehát találó szimbólum, mely nem tolakodóan, de azért elég hangsúlyosan kíséri végig a filmet.
Jacek a balesete után sorozatos akadályokkal, indulatokkal szembesül, a szociális ellátórendszer sem tud vele mit kezdeni, az egyébként templomba járó hívek pedig arról lamentálnak, vajon a fiú „betegsége” öröklődik-e, sőt, egy különösen erős jelenetben az ördögűzéstől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy kiűzzék Jacekből a „gonoszt”.
Szumowska kíméletlenül ostorozza a lengyel nép naivitását, a társadalom szövetében mélyen gyökerező, álszent vallásosságot.
Mindezzel szembeállítja a közösség Jacek irányában tanúsított intoleranciáját, a kompromisszumkészség és a józan ítélőképesség hiányát. Eközben pedig harsány gegeket és radikális megoldásokat alkalmazva viszi filmre ezt a mélyen szatirikus töltetű, a drámai élt sem nélkülöző történetet.
Rögtön a film elején egy bizarr Black Friday-akció miatt alsóneműre vetkőzött vásárlók lökdösik egymást leértékelt plazmatévék reményében egy parádés lassított jelenetben, majd a helyi kocsmában Dagmara egy Gigi D’Agostino-dalra táncol, miközben a törzsvendégek legeltetik rajta a szemüket. A L’amour toujours egyébként a film későbbi jeleneteiben is előkerül, Szumowska Xavier Dolanhez méltó kreativitással és sikerrel hasznosítja újra a ’90-es évek ikonikus antislágerét, mely fanyar humort is kölcsönöz két mellbevágóan kemény jelenet között.
A radikális szerzői megoldások között említendő még egy egyszerű, mégis hatásos képi elem:
a jelenetek nagy részében, főként Jacek balesete után a képkivágat szélei elmosódottak, és csak középen látunk éles részeket. Szumowska ezzel a deformált világra, a beszűkült, korlátolt kollektív gondolkodásra reflektál, miközben azt is érzékelteti, hogy főhőse látásmódja szintén megváltozott a baleset következtében: ez az egyébként gyönyörű hegyvidéki táj és a közeg fojtogatóan telepszik rá és nyomja el őt.
Az Arc egy kíméletlen, megrázó erejű szatíra.
Amellett, hogy nem fest túl hízelgő képet a lengyel társadalomról, egyetlen megoldásként csak a menekülést tudja javasolni. Jacek külföldi karrierlehetőségei már a film elején is előkerülnek, és, akárcsak a nagy közönségsikernek örvendő Csendes éj (Cicha Noc) esetében, a főhős környezete itt sem tud igazán mit kezdeni a kivándorlási tervekkel. Ám lehet, hogy ha egy közösség vagy egy társadalom felfedi az igazi arcát, nem is marad más opció, csak a megalkuvás nélküli menekülés.
Arc (Twarz), 2018. Rendezte: Małgorzata Szumowska. Írta: Małgorzata Szumowska, Michał Englert. Szereplők: Mateusz Kosciukiewicz, Małgorzata Gorol, Agnieszka Podsiadlik. Forgalmazó: Vertigo Média.
