Emléke a nincs
A part bársony árnyai között,
a vízililiom bolyhaiba gabalyodva,
hamvas csészeleveleken szövögette hálóját az est.
Majd a vízben álldogáló fűzfa gallyairól
lehullott egy harmatcsepp. S akkor hirtelen
kinyílt előtte, mint egy harmatos, élettel megtelt száj,
az ég, és kiengedte hálói közül az éjszakát.
Rázúdította a sötétet az üvegházra, de túlömlött
a nyugalom a verandán, elérte a parkot, a köveket.
A dűnéket és a lankákat is leuralta, rátapadt
a sétányra, a háttámla nélküli, piros padokra.
Bevonta, mint a lakk, a derengés az estét.
A bárányfelhők ködöt fújtak ki magukból.
Mintha kottavonalak és violinkulcsok másztak volna fel
az égre, szóközeikben galambok aludtak.
Kondenzcsíkok jelentek meg. Hogyan váltak semmivé?
Isten elkapott egy repülőgépet, mint egy legyet,
markában tartotta, majd megkönyörült.
Méz, gyanta és mohás kérgek illata szállt.
Egy kisfiú is megjelent, csúzlival célzott egy galambra.
Ladikban aludt egy kutya. De a vérszagra felébredt.
A jövő megáll
Ahol az evidenciák
Ott a világ
Áthatja az altalajt a vulkanikus zúgás
Azt mondja a Logosz:
Kiszúrás
Mégsem következik pusztán az idő folyásából
Akárcsak egy új gondolkodásmód –
Teszik a dolgukat a feltételek
Látjuk őket elviselnek minket
De nem rendelkezhetünk velük
Mert a létforrástól való távolodás:
visszakanyarodik
(S talán úgy jó &)
Karakter rekonstrukció
Éj szalmakazlából kászálódik elő a test.
A zakóról a szöszöket leszedi az eső.
És az alvó lélekpihék? Elillannak a szélben.
Már évek óta ugyanúgy csinál mindent.
A szerkezet lehűlt. Föl kell melegíteni a megszokás
húsát. A lelkesedést és a rajongást újrahúrozni.
Szép famentes haikuval. A pénz miatt nem izgatja magát.
Egy celofánra gondol, amelyen átlátszik a bonbon.
Az indigóba csomagolt csikóra. Csíkos sakkfigurákra.
Majd egy zebra és egy bástya érkezik. Lépésekben gondolkodnak.
A királynő leszáll a trónjáról és beszáll az ágyba.
Borítófotó: 4ever.eu
