Szerencsére egy ideje nemcsak értékes magyar műfajfilmek, hanem olyan, főleg bűnügyi történetekbe ágyazott történelmi filmek is készülnek, amelyek a hazai nézők számára újra érdekessé teszik a magyar történelmet. A közelmúlt vizsgálatával módszeresen foglalkozik Köbli Norbert forgatókönyvíró (A vizsga, A berni követ, Trezor), s a Félvilág és az Örök tél után Szász Attila rendezővel elkészítették újabb közös filmjüket, a végre kifejezetten moziforgalmazásra szánt Apró meséket. A második világháború utáni „nulladik év”-ben játszódó családi pszichothriller újfent remekül sikerült, ha van is néhány idegesítő hibája.
A magyar filmtörténetben mindig is nagy probléma volt a műfajiság kérdése, mivel az évtizedek során csak a vígjáték és a melodráma tudott nagyobb népszerűségre szert tenni.
A bűnügyi műfajok vagy a horror csak elszigetelt jelenségekként, egy-egy film vagy filmciklus („a szocialista krimi”: Fotó Háber, A pogány Madonna) formájában tűnt fel. A Magyar Nemzeti Filmalap azonban ösztönzőleg hatott a műfajfilmekre is, mivel a pénzosztó szerv 2010–2011-es fennállása óta több alkotó készített krimiket (Gárdos Éva: Budapest noir), thrillereket (Sopsits Árpád: A martfűi rém), film noirokat (Szász János: A hentes, a kurva és a félszemű), sőt gengszterfilmeket (Antal Nimród: A Viszkis).
Speciális esetek a Köbli Norbert forgatókönyveiből jobbára a televízió számára gyártott, a huszadik századi magyar történelmet zsánerformában elemző történelmi thrillerek (Bergendy Péter: A vizsga, Szász Attila: Félvilág, Kovács István: Szürke senkik, Fazakas Péter: Árulók).
Köbli célkitűzése, hogy a magyar nézők izgalmas történetek formájában ismerjék meg a közelmúltat.
Így remélhetőleg a fiatalok is fogékonyak lesznek a történelemre, amitől a száraz tankönyvek inkább elidegenítik az embereket. A forgatókönyvíró történeteinek kulcsai a gyarló, de valamilyen morális igazságot képviselő kisemberek, akik a huszadik század igazságtalan társadalmi-politikai rendszereivel dacolva képesek és mernek is cselekedni. Ezt a magyar közegbe helyezett hollywoodi hőstípust viszi tovább Köbli Norbert és Szász Attila legújabb közös filmjében, az Apró mesékben, amely
az alkotópáros eddigi legkiforrottabb történelmi thrillere.
Az Apró mesék a második világháború utáni „nulladik év”-ben, 1945-ben játszódik. Az ország alig esett túl a német megszálláson, a nyilasuralmon és az élet-halál harcokon, a mindenkit igazoltató és sokszor mondvacsinált ürüggyel elhurcoló Vörös Hadsereg katonáinak képében már meg is érkezett az újabb elnyomó hatalom. Budapest romjai között lassan éledezik a társadalom, és szinte a romok alól mászik elő a szeretteiket elveszítő, meggyötört embereken élősködő Hankó Balázs is.
Hankó egy csaló, aki azzal keresi a kenyerét, hogy családtagjaikat és barátaikat hazaváró magyarokat ver át:
beadja nekik, hogy hozzátartozóikkal harcolt és szenvedett a Don-kanyarnál. A hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát, így egy napon Hankó is lebukik, majd alig tud elmenekülni az őt üldöző veteránok, majd a vonatról a nem létező papírjait kérő szovjet katonák elől.
Miután leugrik a szerelvényről, egy erdőben találja magát, ahol találkozik Judittal és kisfiával, Virgillel, akik a háborúba behívott családfő, Bérces Vince távollétében a környező vadállományból magukat kénytelenek eltartani az erdő közepén fekvő takaros erdészházban. Hankó Juditot és Virgilt is át akarja verni, ám csak a fiú veszi be a mesét Vincéről, mint a főhős derék bajtársáról. A szadista vadászférjétől több verést kapó asszony viszont kezdettől fogva tudja, hogy a csavargó hazudik, azonban Judit mégsem küldi el melegebb éghajlatra Balázst.
Kapóra jön neki a férfi: ő lehet a kulcsa szabadságának, mert ha férje mégis hazatérne, Hankóval akarja megöletni Vincét.
Szász Attila és Köbli Norbert közös filmjeinek sajátossága, hogy a többi, inkább akcióközpontú történelmi thrillerrel ellentétben a lélektani drámára helyezik a hangsúlyt. A Félvilág a három főhősnő elfojtott és felszínre törő, destruktív vágyaival, míg az Örök tél a szovjet munkatábort megélő Irén személyiségének megváltozásával, illetve keresztényi világképének összeomlásával foglalkozik.
Az Apró mesék központi témája a második világháború tragédiája mint kollektív trauma, ami szörnyeteggé torzít bizonyos embereket.
A háború és annak következménye, a szovjet megszállás káros hatással vannak az egyénekre, elmossák a határvonalat normális és abnormális között. A túlélőmentalitás és az állandó szorongás a hatóságoktól, vagy csak egy idegen ember érkezésétől – ezek határozzák meg a „nulladik év” mindennapjait, amelyek akár a jámbor embert is ölésre és kegyetlenségekre kényszerítik.
Az antihős Hankó bevallottan gyáva férfi.
Annyira hitelesen adja elő a Don-kanyarról szóló történeteit, hogy már maga is elhiszi hőstetteit, amelyek miatt rémálmok gyötrik.
Judit és Virgil életét a paranoia és a félelem határozza meg:
nem tudhatják, ki látogatja meg őket az erdő közepén, ahol csak egy-egy vadászpuska őrzi álmukat, ezért mindenki potenciális ellenség számukra. A legizgalmasabb pedig a férj, Bérces karaktere, aki tudatában van annak, hogy szadistaként bánt családjával és a háború alatt a rábízott foglyokkal, ezért változtatni akar, szeretne jobb emberré válni, és ebben segítheti őt Hankó hazugsága. Mert Hankó jó emberként, hű bajtársként írta le Virgil édesapját a fiúnak, Bérces ennek a fals identitásnak szeretne megfelelni. Ám a férfi erőszakos személyiségét a háború, illetve a háború alatt szerzett hatalma még inkább eltorzította, így a veterán Vince tragédiája az, hogy nem tud szabadulni múltjától.
Az Apró mesék megdöbbentően emberi negatív hőse úgy ismétli meg múltbeli hibáit, akár a magyar kormányok elődeikét a történelem során.
A film tehát négy igen izgalmas karakter köré épül, jóllehet, a cselekmény akkor izzik fel, amikor Bérces Vince végre visszatér családjához. Molnár Levente szabályosan ellopja az Apró meséket az amúgy a főszerepet jól játszó Szabó Kimmel Tamás és a kissé haloványabb Kerekes Vica, illetve a kisfiút meggyőzően alakító Tóth Bercel elől. Ami a játékidő első felében történik, az csak jó hosszú felvezetés, a forró kása kerülgetése.
Mikor Bérces megérkezik, minden magasabb szintre lép, és egész más fénytörésbe kerül az addig csak történetekből ismert apa karaktere.
Judit szerint Vince egy igazi szörnyeteg, míg Hankó jó embernek hazudja, Virgil pedig vágyik arra, hogy hősként tekinthessen édesapjára. Ám a vadász ennél sokkal komplexebb személyiség, ami miatt egy-két jelenet erejéig benne van a levegőben, hogy nem is ő, hanem Hankó és Judit válnak a történet véres kezű gyilkosaivá.
Az Apró mesék tehát a játékidő felétől válik roppant izgalmas pszichothrillerré, amelyben az alkotók jól egyensúlyoznak, és sokáig nem lehet eldönteni, hogy ki a „jó” és a „rossz”. Pont úgy, ahogyan az a második világháború utáni káoszban sem volt világos, hiszen például a szovjetekre lehetett felszabadítóként és erőszaktevő agresszorként is tekinteni. Nem baj, hogy Köbli Norbert és Szász Attila lassan jutnak el Bérces érkezéséig, mert addig az Apró mesék hiteles korrajz.
A film bevezetőjében kibontakozik a „nulladik év” ellentmondásossága:
megkezdődik az újjáépítés, az emberek leszámoltak a régi rendszerrel, ám az akasztások, a diktatórikus vidéki statárium és az igazoltató szovjet katonák nem sok jót sejtetnek. Köbli és Szász kiválóan megragadták ezt az átmeneti korszakot, és ennek tükrében jól kibontották Hankó szintén ambivalens alakját, illetve kapcsolatát Judittal és Virgillel. Míg a film második felében a férj miatt feszült pszichothriller az Apró mesék, addig a cselekmény első harmadát az teszi izgalmassá, hogy fokozatosan kiderül: nemcsak Hankó a nagy szélhámos, hanem a nő is, aki azért csábítja el, hogy felhasználja ördögi tervéhez.
Jóllehet, az Apró mesékhez lassan kibontakozó, komplex cselekménye miatt kell egy nagy adag türelem, azonban a film meghálálja azt remek karaktereivel, az egyre fokozott feszültséggel.
Kár, hogy a sztori végkifejlete nem sikerült igazán ütősre.
Köbli Norbert és Szász Attila gyakorlatilag lemásolták a Martin Scorsese-féle A rettegés fokát, még az egyik filmzene is az 1991-es klasszikus, Elmer Bernstein által komponált dallamokat idézi. Ami nem lenne baj, ha a nyilvánvalóan tisztelgésnek, alkotói utalásnak szánt pastiche működképes lenne. Azonban Köbli és Szász mesterségesen kényszerítik ki a végső konfrontációt Hankó és Bérces között a zuhogó esőben, egy folyó partján, csak hogy eszünkbe jusson Scorsese művének rémálomszerű fináléja. Ám A rettegés fokához képest az Apró mesék nagy leszámolása sajnos csak egy pukkanás. Bércesen amúgy is túl hirtelen hatalmasodik el az őrület: egyik pillanatban még meg akar változni, másik pillanatban már saját családját üldözi puskával az erdőben. Mindennek tetejébe pedig a film zárójelenete is mesterkélt, ráadásul történelmi hitelessége is megkérdőjelezhető, háború utáni káosz ide vagy oda.
Nincs mit szépíteni, alkotói elszúrták, összecsapták az Apró mesék lezárását. Ám szerencsére Köbli Norbert és Szász Attila filmje még így sem hagy keserű szájízt maga után, mivel
1 óra 40 percen át remek hangulatú, lebilincselő pszichothriller kiváló karakterekkel.
Ismét szükséges hangsúlyozni, hogy az Apró meséket végre premierjétől kezdve moziban láthatjuk (az alkotópáros korábbi alkotásai limitált moziforgalmazást kaptak, amúgy tévéfilmeknek készültek). Megérdemli ezt a Köbli–Szász duó, mert ez az eddigi legkiforrottabb, lélektani szempontból legjobban kidolgozott történelmi filmje, amely ugyan a korábbi thrillerekkel ellentétben nem egy konkrét valós esetet dolgoz fel, mégis sokat elmond az 1945 utáni állapotokról. Bérces és Hankó drámáján keresztül pedig arról is, hogy Magyarországon miért alakulnak ki újra és újra tekintélyuralmi rendszerek.
Apró mesék, 2019. Rendezte: Szász Attila. Írta: Köbli Norbert. Szereplők: Szabó Kimmel Tamás, Kerekes Vica, Molnár Levente, Tóth Bercel, Gyabronka József. Forgalmazó: Vertigo Media Kft.
