„A magyarországi média szinte teljes csendjében örömmel tudatjuk, hogy Krasznahorkai Lászlót március 26-án a Babeș-Bolyai Tudományegyetem doctor honoris causa címmel tüntette ki. Az ünnepélyes ceremónián a laudációt Selyem Zsuzsa egyetemi docens tartotta.” – ez a rövid bejegyzés és a hozzá tartozó fénykép tudósít Krasznahorkai hivatalos Facebook-oldalán a díszdoktorrá avatásról.
Krasznahorkai az első magyarországi író, aki a romániai, kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem díszdoktora lett.
Az avatási ceremónián a laudációt Selyem Zsuzsa író, irodalomtörténész, az egyetem magyar irodalom tanszékének kortárs szakosa tartotta románul, majd magyarul. Méltatásában a dunszt.sk beszámolója szerint említette, hogy Susan Sontag a Sátántangó olvasása után Krasznahorkait mint Apokalipszis-szakértőt Gogolhoz és Melville-hez hasonlította. „Krasznahorkai László számára a tradíció soha nem vernakuláris – mondta Selyem Zsuzsa –, még ha egy közép-kelet-európai, magyar kisvárosról vagy eső áztatta pusztaságról ír is.
Addig részletezi, addig bontja molekuláira a történéseket, hogy a világ egyetemes létezési mintázatait látjuk.
Az egyetemes emberi és állati szenvedés mintázatait, ezt mutatja, mert ez látható molekuláris szinten, még New Yorkból is. (…) Krasznahorkai nem éri be a mindennel, és ettől olyan felszabadító őt olvasni románul éppúgy, mint franciául vagy norvégül vagy koreaiul: miután a totális pusztulást tudomásul veszi, képes közelebb menni, még közelebb, míg föl nem ragyog egy tibeti szerzetes horpadt bádogbögréje, vagy egy Mao-egyenruhás kínai művelődési ház nó-előadásán a színésznő rá nem tekint évezredek szépségét és tudását sugárzó szemével.”
Krasznahorkai székfoglaló előadásában „elszámolt az irodalommal (…) saját irodalmával, olvasott, nem írt irodalmával.” Krasznahorkai ugyanis komolyan elgondolkodott a szemében alapvetően elkeserítő, az újságírók által időkitöltőnek, tudáshiány-leplezőnek használt kérdésen, tudniillik, hogy milyen szövegek voltak rá a legnagyobb hatással.
Összeállított és felsorolt hát egy százas listát, melynek élére Vojszkunszkij–Lukogyjanov Ekipazs Mekonga című könyve került.
Indoklása szerint: „Ezt a könyvet ún. kiváló tanulmányi teljesítményéért kapta Krasznahorkai Lacika, 5. osztályos tanuló a gyulai I. számú általános iskolában. Megtudtam belőle, hogy a dolgoknak felületi feszültsége van, és ez az erő tartja össze a dolgokat, a világot – a kérdés máig nem hagy nyugodni. Amúgy a regény kalandregény, szovjet módra.” Szerepel a listán Xenophon, Faulkner, Rilke, Franz Kafka, Hajnóczy Péter és Hermann Melville is, illetve Malcolm Lowry, V. S. Naipaul, Beckett és Pynchon, akit barátjának tisztelhet. A listából szemelvények és az előadásból további idézetek a dunszt.sk beszámolójában olvashatóak.
A borítófotót Marjai János készítette.
