Erdő
Beköltözöl az erdőbe.
Nedves a fa, nem zavar.
Egyesével szárítod az ágakat,
a leveleket papírba tekered,
és minden bokor fölé ernyőt tartasz,
amikor zuhog. Mire minden megszárad,
te megépíted máglyád,
meggyújtod, elsétálsz,
messziről nézed, hogyan ég a táj.
Pár nap múlva visszatérsz,
eloltod az utolsó égő ágat is,
majd új bokrokat ültetsz.
Beköltözöm az erdőbe.
Kopár a táj, nem zavar.
Addig simogatom, dicsérem,
szeretem az erdőt, amíg kivirágzik.
Akkor levágok minden virágot,
ruhát fonok belőlük,
aztán táncolni megyek.
A táj sivárabb, mint előttem.
Pár nap múlva,
mikor elhervadt rajtam minden,
visszatérek,
és kinevetem az üres ágakat.
Beköltözünk az erdőbe.
Onnantól magunkénak tartjuk.
Minden fát elnevezünk,
a bokrok mellé táblát verünk,
a köveket megszámoljuk,
a földbe véssük neveinket.
Itt maradunk.
Borítófotó: I.ytimg
