A King Gizzard & The Lizard Wizard ezúttal majdnem másfél évig váratta friss lemezével a rajongóit és a zeneszerető közönséget. A 2017-ben öt (!) albumot kiadó ausztrál zenekar elkötelezett tábort szerzett energikus és progresszív gitárzenéjével. Viszont leginkább a sokszínűségük egyedülálló – az új lemezükkel sem okoztak csalódást e tekintetben.
A King Gizzard megint valami egészen újjal rukkolt elő a Fishing For Fishes című lemezén. Ha csak a számlistára vetünk egy pillantást, láthatjuk, hogy három dal címében is benne van a „boogie” (Boogieman Sam, Plastic Boogie, Cyboogie). A 2017-et követő hosszú csend után február elsején jelent meg a Cyboogie klipje, ami a King Gizzardtól megszokott módon egyszerre lett ijesztő és szórakoztató.
A hét perces őrültködés azt a benyomást kelthette, hogy sok más kortársukhoz hasonlóan Stu Mackenzie-ékhez is elért a 80-as évek disco/elektropop/synthwave nosztalgia láza.
VHS-es effektekre óriási antik szintetizátorok között táncolnak sisakban a srácok.
A kislemez másik oldalát, az Acarine-t is ez a hangulat jellemzi. Viszont ami ezután jött, az a zenekarhoz méltóan megint egy 180 fokos fordulat, kalandozás, ezúttal a bluegrass világában.
A fülbemászó Fishing For Fishes akár egy kései Grateful Dead-dalnak is beillene, sokkal könnyebben befogadható, mint a Cyboogie. Sőt, akár egy gyerekdalnak, mondókának is felfogható, amely videoklipjében Mackenzie a festett háttér előtt halászik a banda többi tagjára.
A fehér sisak megmaradt az előző videóból.
A lemezhez mellékelt poszterben is így, piros pólóban és fehér motoros sisakban pózolnak – nem lennénk meglepve, ha ezentúl a koncerteken is ebben a szerkóban lépnének fel. Az albumról bemutatott első két klipben megjelent kacsa és robot motívumok kerültek rá az eléggé formabontó lemezborítóra. Egy farmer overálos robot halászik halakra a lángoló patakban. Ezek kiválóan mutatják be a Fishing For Fishes karaktereit és hangulatait: a pecázás az első három dalt, a tűz a középső részt, a robot pedig az utolsó két szintetizátoros, futurisztikus zárószámot jellemzi.
A Fishing For Fishes-ben a billentyűs-szájharmonikás Ambrose Kenny-Smith viszi el a show-t héliumos fejhangjával és a Jim Carrey-t megszégyenítő arcmimikájával. A The Murlocks-ból is ismert zenész előtérbe kerülése hozza a legüdítőbb vérfrissítést a lemezen. A legerősebb dal, a The Cruel Millenial is az ő nevéhez fűződik, egyre többször ő a fő dalszerző és az énekes. Ezekhez az újragondolt, XXI. századba helyezett indie-boogie és blues rock dalokhoz meglepően jól illik az előtérbe helyezett szájharmonika.
Indie zenekartól nem nagyon lehet ilyet hallani manapság.
Bár a Fishing For Fishes és a Cyboogie formálják a keretet, a közöttük lévő hét dal adja a lemez gerincét. Aki csak a két videoklipet nézte meg, hamis képet kap a lemezről. Az azonnal felismerhető King Gizzard-féle energikus, riffelős zúzás is jelen van a környezetvédő Plastic Boogie-ban, vagy a Real’s Not Realben. Nemcsak a boogie, a blues, az akusztikus bluegrass és a zúzás jelenik meg a korongon, hanem a The Bird Songban és a This Thingben a jazz is.
A zenekarról sokak által elfogadott kép az, hogy őrült, vicces, energikus alakok, főleg élőben,
amit tavaly a Szigeten, majd egy napra rá az Akváriumban mi magyarok is megtapasztalhattunk. Ennek ellenére sokan elfelejtik, hogy kiváló dalszerzők, és remek érzékük van könnyen megjegyezhető melódiák megírására.
A kezdeti „gitárriffre éneklést” mára teljesen kinőtték, ezúttal az énekdallamok kitalálására is kellő időt és kreativitást szántak.
A King Gizzard elkészítette a legkönnyebben befogadható lemezét.
Az évtized egyik legnagyobb psych-rock energiabombája (Nonagon Infinity) és a 2017-es mikrotonális kalandozások után újra felfedezték maguknak a 60-as, 70-es, 80-as éveket, ami egy üdítő váltás az összetett, progresszívebb kiadványaik után. Ki tudja, hogy mit hoz a jövő, de a srácok értenek ahhoz, hogyan zavarják össze a rajongókat. A Fishing For Fishes megjelenése előtt közvetlenül kiadtak egy trash metál bolondozást, csak hogy megmutassák: ehhez is értenek. Sokan hiányolták a később megjelent lemezről, de a zenekar nem hazudott, a dal refrénjében is figyelmeztetnek erre: „There Is No Planet B!” Nem is illett volna ehhez a könnyedebb, klasszikus rock és boogie elemekből építkező zenéhez.
King Gizzard & The Lizard Wizard: Fishing For Fishes, Flightless, 2019.
A borítófotó a Fishing For Fishes videoklipjéből származik.
Értékelés: 10/8.
