A Magyar Filmhét ötödik alkalommal sem okozott csalódást a hazai mozgókép azon szerelmeseinek, akik az elmúlt egy év terméséből szerettek volna bepótolni valamit.
Igaz, a tavaly kifogásolt elemek közül néhány továbbra is megoldásra vár. De kezdjük inkább az örömteli fejleményekkel.
Az idei Magyar Filmhéten a nagyjátékfilmek kivételével minden vetítés ingyenes volt!
Ez azt jelenti, hogy a közönség olyan filmeket láthatott pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül a nagyvásznon, mint a diák Oscar-díjas Ostrom, az Oscar-shortlistes Susotázs vagy a Cannes-i Cinéfondation programba frissen kvalifikált Ahogy eddig. A rövidfilmes blokkok mellett középhosszú dokumentumfilmek is voltak szép számmal, ráadásul külön-külön vetítve, így a nézők célzottan ülhettek be azokra az alkotásokra, amiket érdekesnek találtak. Ez üdvözlendő újítás volt, nyilván az ingyenes belépés miatt könnyebben meg lehetett oldani, nem kellett a szervezőknek porciózni, hogy két-három filmet egymás után vetítve meglegyen a legalább másfél órányi játékidő.
A nagyjátékfilmekre a tavalyihoz hasonlóan baráti, 500 forintos áron válthatott jegyet a nagyérdemű, azonban, szintén az előző évből örökölve, megint csak egy, maximum két film ment eseményszámba, a többi az elmúlt időszakban látható volt a mozikban. Pedig kifejezetten örültem volna, ha a Pécsi szál és a Szeretlek, mint állat legalább 1-1 versenyen kívüli vetítés erejéig eljutottak volna a Filmhétre. Előbbiek helyett az egyik hírértékű „premier” a történelmi filmekkel kapcsolatos vitában is felemlegetett, 190 perces A Funtineli boszorkány, a másik pedig Szőcs Petra Velencében debütált Dévája volt. Előbbit illetően merül fel az idei Filmhét egyik komoly hiányossága: rengeteg vetítés a dolgozó ember számára lehetetlen időpontra volt téve, míg este nyolc után szinte egyáltalán nem kezdődtek filmek.
Ilyen szempontból talán nem volt jó ötlet az új Bosszúállók bemutatójának hetére szervezni az eseményt,
a helyszínként egyébként újra remekül vizsgázó Corvin Mozi érezhetően szerette volna a nagy dobásra tartogatni a forgalmasabb órákat. Így például A Funtineli boszorkány egyetlen előadására szerdán 12:20-kor került sor, ez pedig nyilván sokak napirendjébe nem fért bele. További gond, hogy vasárnap már nem voltak vetítések, így a hétvége egyik napját is elvesztették azok, akik esetleg magyar filmeket szerettek volna nézni szabadidejükben.
Közönségszámot tekintve úgy tűnik, a tavalyi trend folytatódott: a nagyjátékfilmekre szép számban váltottak jegyet a pótlásra, újranézésre éhes nézők, azonban a rövidfilmes blokkok, valamint a középhosszú dokuk sem igazán mozgatták meg a közönséget. Egy szombat délelőtti vetítésen konkrétan egyedül voltam a 250 fős Karády teremben. Pedig olyan filmeket lehetett megnézni, melyekre nem egészen egy hónappal ezelőtt a Friss Húson alig lehetett jegyet váltani, itt ráadásul ingyenesen lehetett pótolni olyan körülrajongott alkotásokat, mint az Entropia, az Aki bújt, aki nem (mely egyébként kísérőfilmként is futott nemrég a mozikban) vagy a Rossz színész, mely a tavalyi Friss Hús-premier óta gyakorlatilag hozzáférhetetlen. Ám ezeken kívül is akadtak említésre érdemes munkák az idei Filmhéten. Vegyünk is sorra belőlük néhányat.
Tinder meccs (rendező: Schnabel Annabella)
Szerethető, humoros és merész rövidfilm, mely a Tinder-randikultúrából kiindulva mutatja be egy bizarr románc kezdetét,
miközben kendőzetlenül beszél kényes kérdésekről is. Zsófi (Tóth Zsófia) és Dani (Lakatos Dániel) első randija váratlan akadályok, illetve kellemetlen helyzetek sokaságát hozza, Schnabel pedig jó érzékkel ragadja meg és hitelesen ábrázolja az ilyen találkozóknál be-beálló kínos csendeket, esetlen mozdulatokat, félreértett megszólalásokat, besült poénokat. Aki volt már valaha kevésbé sikerült Tinder-randin, az biztosan könnyen fog azonosulni az alaphelyzettel, hála a színészek természetes játékának és az okos rendezői megoldásoknak. A humor ellenére pedig a két karakter szorongásaiba is bepillantást enged a film, így könnyű drukkolni ennek a bizarr körülmények között alakuló, esetlen románcnak.
A megnyerhetetlen mérkőzés (rendező: Izing Róbert)
Izing Róbert izgalmas témát választott középhosszú dokumentumfilmje témájául. A megnyerhetetlen mérkőzés azt mutatja be, hogy az 1956-os forradalom miként hatott a magyar sportolók életére, és sokan, többek között Puskás Ferenc vagy Czibor Zoltán hogyan váltak a pártállami propagandaeszközként funkcionáló látványsport ünnepelt alakjaiból kegyvesztettekké.
Ez a rendkívül informatív, szépen szerkesztett film nagy hangsúlyt fektet az 1956-os melbourne-i olimpiára kiutazó delegáció tagjaira,
akik a játékokra kiérkezvén értesültek a forradalom bukásáról. Mindezek mellett Izing megpiszkálja a sportolók ügynökmúltját, és átélhetővé teszi az akkori olimpikonokra nehezedő dilemmát: az olimpia után hazainduljanak vagy a megtorlás elől meneküljenek a világ távoli szegletébe? A Megnyerhetetlen mérkőzés páratlan betekintés az ’56-os forradalomba egy olyan közösség sorsán keresztül, amelyről ugyan sokat tudunk, de ebből a perspektívából még biztosan keveset hallottunk.
Curtiz (rendező: Topolánszky Tamás Yvan)
Bár hivatalosan tévéfilmről van szó, és a Filmhét előtt a Duna TV már műsorra is tűzte, a Curtiz nagyvászonra van kitalálva. Az elsőfilmes Topolánszky és jórészt szintén pályakezdők alkotta stábja nemzetközi színvonalat képvisel, és egy fontos magyar származású művész, az Államokba emigrált Kertész Mihály életének izgalmas szakaszáról tudósítanak. A II. világháború már javában tart, amikor az amerikai cenzorok rászállnak az éppen élete fő művét, a Casablancát forgató Kertészre, akinek a művészet kontra politika kérdés mellett hirtelen felbukkant lányával (Dobos Evelin a Napszállta után ismét remekel) is meggyűlik a baja. Az alkotók pazarul ábrázolják a ’40-es évek Hollywoodját, Dévényi Zoltán operatőr gyönyörű fekete-fehér képeket komponál, de a jelmezek (Breckl János) és a díszletek (Kiss Dorka) is fantasztikusan néznek ki. Lengyel Ferenc pedig élete alakítását nyújtja, teljesen átlényegül a címszerepben. A Curtiz ősztől országos moziforgalmazásba kerül, érdemes várni vele addig, és nagyvásznon megnézni.
Ütős csajok (rendező: Nordin Eszter)
Érthetetlen, mit keresett az idei Filmhét programjában Nordin Eszter dokumentumfilmje, az Ütős csajok ugyanis 2016-ban készült, igaz, akkor sajnos nem kapott a minőségéhez méltó figyelmet. A rendező a hazai női ökölvívás világában merült el. Három, sőt, a felvételek idején már komoly karriert maga mögött tudó Miló Viktóriával együtt négy alanya fontos, ám jórészt keserű tapasztalatokat szerez a sporttal kapcsolatban: vesztes mérkőzések, sérülések, fogyáskényszer, diplomáciai machinációk. A legfiatalabb, a forgatáskor mindössze hétéves Csengét is beleértve
mind a négy lány komoly belső küzdelmet vív, Nordin pedig mindannyiuk esetében képes ennek a súlyát érzékeltetni.
A film a jól megválasztott szereplőknek köszönhetően hatékonyan mutatja be a női boksz közegét, az egyes szereplők sztorijai között pedig jó ütemben váltogat a rendező, így mindannyian végig érdekesek maradnak. Az Ütős csajok nagy műgonddal elkészített doku, simán odatehető az elmúlt időszak sikerdarabjai mellé, ráadásul az HBO GO-n néhány kattintással elérhető.
Déva (rendező: Szőcs Petra)
Szőcs Petra a velencei Biennale College Cinema programban készített első nagyjátékfilmje a relatíve rövid 76 perces játékidő ellenére is embert próbáló feladat elé állít.
Öntörvényű szerzői alkotásról beszélünk, mely nem igazán nyújt kapaszkodókat az értelmezéshez,
miközben impozáns képei egyszerre dokumentarista jellegűek és magukon viselik a mágikus realizmus jegyeit. A sztori főhőse egy albínó tindédzser lány, Kató (Nagy Csengelle), aki a címbéli város gyermekotthonában él és egy nap áramütést szenved. Ettől kezdve pedig feje tetejére áll az élete, ráadásul egy új nevelő, Bogi (Komán Boglárka) érkezése is megbontja az intézet idilljét. Dévényi Zoltán operatőr (akire egyre inkább érdemes lesz odafigyelni a Szürke senkik, az Ostrom és a Curtiz okán is) káprázatos képeket komponál, a rendezőnő pedig mintha a város furcsa lüktetését szeretné átadni a szuggesztív snitteken keresztül. Vérbeli fesztiválfilm tehát a Déva, melynek furcsasága, főszereplőjének karizmája és a rendezés különleges dinamikája akkor is velünk marad, ha sokszor nem igazán tudjuk, mit akar tőlünk ez a történet.
5. Magyar Filmhét, Corvin Mozi, Budapest, 2019. április 22-27.
