Vérszem
Csak részeg ember játssza a részeget,
táncol asztalon, vetődik idegen ölbe,
fetreng kutyával.*
Szeretni még az sem szereti,
amelyik alkesz gazda mellett
tanult toleranciát.
Két lábra emelkedik
több figyelemért.
Kimondhatatlan jól van, ami van,
Istennél is nagyobb kan
kell lerendezze a világot:
jól van, jól van…
Ne légy teremtőd terhére,
már a hangod is utálja.
Üvöltenél?
Csak utána.
Játszótéri keverék,
ennek semmi nem elég:
utálnom kell a fajtám,
hogy szeressem a fajom.
Ivartalanítottaké a jövő.
Cézár, Morzsi, Alfréd.
Kommandósnak szelektáltak
beléd botló bambák,
elillan a lábmelegítőként töltött idő:
„all clear, all clear –
uramteremtőm,
a te érdekedben vágok eléd!”
Megugatott vendég,
felnyalt hányadék:
simogatást az kap, aki jobban tudja,
mire szánták,
mint a megrendelő,
és tisztogat önfeledten,
mint egykoron ősapái:
kinyalja a szaros segget és a menstruáló pinát is.
(Olvass kicsit Csányi Vilmost!)
Elbitorolja Isten szerepét,
aki háziasításra adta a fejét.
A legelső gazda is orgazda.
Nyugodt kutyának lenni
fárasztó.
*Már a fetrengéstől megrészegülve,
semmilyen póráznak ellen nem szegülve
hirdetem a tűrhetetlen békét
és megbocsátást,
halottal a zsebben.
(Senki se szebben.)
Borítófotó: Kaszics Bálint
