Idén 90. alkalommal várta az olvasás szerelmeseit a Debreceni Ünnepi Könyvhét. Az elengedhetetlen könyvbemutatók mellett többek közt rendhagyó irodalomóra, helytörténeti séta, valamint könnyűzenei koncert is szerepelt a sokszínű programfüzetben. A szervezők most sem feledkeztek meg a legkisebb olvasókról: az eseménysorozatot immár 18. éve a Gyermekkönynapok játékos rendezvényei kísérik.
Az első napon került sor Molnár Gábor Tamás Visszacsatolások – Irodalomértelmezés és reflexivitás című könyvének bemutatójára, amely elsősorban az ars poetica szövegtípus vizsgálatára fókuszál. A kötet elméleti bevezetője akár önálló monográfiaként is olvasható, a könyv második részében pedig szövegértelmezések szerepelnek. A szerző Fodor Péterrel folytatott beszélgetésében beszámolt arról, hogy utóbbiak főként egyetemi szemináriumok beszélgetéseinek továbbgondolásai. Elsősorban külföldi hallgatóinál tapasztalta meg azt, hogy az adott művek potenciális sokféleségével együtt hogyan merülnek fel kontextualizálási nehézségek is.
A könyvbemutatón szóba került az irodalom és a közoktatás viszonya is.
Mint pedagógiai pályára készülőt, engem is elgondolkodtatott a felmerülő kérdés: mi az irodalomtanítás célja? Érzékenyítésre neveljünk, lexikális tudást kínáljuk, az irodalom megszerettetésére törekedjünk vagy a rendszerben gondolkodás kereteit biztosítsuk? A válasz mindezek ötvözetében rejtőzhet.
A hivatalos megnyitóra csütörtök délután került sor a Csapó utcai nagyszínpadon. A júniusi kánikula ellenére sokan barangoltak a standok között, a szemlélődőket a Debreceni Helyőrség Zenekarának harsogó dallamai invitálták a színpad közelébe. Dr. Barcsa Lajos, Debrecen városának alpolgármestere beszédében a Debreceni Ünnepi Könyvhéthez hasonló kulturális kezdeményezések fontosságát hangsúlyozta, az irodalom élményszerűvé tételének szükségéről beszélt, hiszen századunk rohanó világában nélkülözhetetlen a teremtő szavak ereje.
„Kedves barátaim a könyvben!” – köszöntötte a megjelenteket Bereményi Géza, a rendezvény idei díszvendége. A sokoldalú próza-, dalszöveg- és forgatókönyvíró az irodalommal való első találkozásáról, meghatározó olvasmányélményeiről és gyermeki vízióiról is beszélt.
Az olvasásra kezdettől fogva nagy erejű, bensőséges viszonyként tekint.
Igazolás erre a szinte gyermeki rajongással, immár kilenc évtizede megrendezett ünnep, mondta, aminek töretlenségét nem szakíthatja meg semmi. Bár hozzátette, hogy egyetlen évben, 1957-ben politikai okok miatt elmaradt, de Bereményi szerint mégis beszámítható ez az évszám a programsorozat történetébe, egyfajta figyelmeztetésként, hogy
a könyv szeretete közösségmegtartó erővel bír, előrébb viszi a világot.
Bereményi Géza jelenleg önéletírásán dolgozik, készülő munkájából ízelítőt kaptak a MODEM-be szervezett pódiumbeszélgetésre látogatók. Bár a memoár a szerző életének első 25 évére fókuszál, a Szirák Péterrel folytatott beszélgetés nem csupán ennek az életszakasznak a felelevenítésére korlátozódott. A sokoldalú művész szerint titkos szálak fűzik egymáshoz életünk eseményeit, meghatározó momentumainkat, okkal rögzülnek az először jelentéktelennek tűnő részletek is.
Az „úgynevezett szerencse” véletlen találkozásokat, döntő pillanatokat, furcsa élethelyzeteket alakított ki körülötte.
Kiemelte többek között Bódy Gábor szerepét, Nemeskürty Istvánnal folyatott filmes munkáját, valamint a Cseh Tamással való zenei együttműködését. A beszélgetés szerkesztett változatát az Alföld folyóirat közli majd, a Bereményi-életmű iránt érdeklődők az áprilisi lapszámban már olvashatják a könyv egy részletét.
A második napot a Kávészünet zenekar koncertje zárta, napjaink legfrissebb zenei ízlési hullámába illő versfeldolgozásokat hallhattuk. A szabad ég alatt fotelekben vagy babzsákokban köszönthettük a nyarat és az irodalom ünnepét.
A harmadik, pénteki napon két könyvbemutatóra látogattam el a Csapó utca nézelődőktől lüktető szívébe.
Kukorelly Endre tavasszal megjelent gyűjteményes kötetének központi témája a sport, amit a szerző lényegesen többre értékel egyszerű mozgásformánál.
A Pálya, avagy Nyugi, dagi, nem csak a foci van a világon című könyvében és hétköznapjaiban (maga is szenvedélyes játékos) futball- és irodalomdiskurzust folytat: írásai metaszinten is megmutatják a labdarúgás már-már kultikus közegét. A csapatjáték szublimált harc, ezt a köré szerveződő szókincs is indikálja: győzelem, összecsapás, támadás, dicsőség. Kukorelly az antikvitás irodalmához is rajongással közelít, legújabb kötetében is gyakran utal ókori művekre.
A Pogrányi Péterrel folytatott beszélgetés keretei közt is próbát tett a csapatjáték varázsának, fő esszenciájának megragadására.
Állítása szerint a futball „nagyon el van találva”, hiszen képes egy világot megmozgatni testileg és lelkileg egyaránt. Nyelvét mindenki érti a földrajzi távolságok és a különböző társadalmi-kulturális kijelölőpontok ellenére is. A gyermekkori szünidők játéka identitásformáló erővel bír, emellett az életre is nevel. A meccsek beavatásfolyamata megtanít az együttműködésre és versengésre. A sportoló a futball szerelmeseinek közösségében megnyugtató biztonságra lelhet. Kukorelly szerint nem lehet felülbecsülni a sportágat.
Bérczesi Róbertnek, a Hiperkarma frontemberének történetét feltáró könyv őszintesége rendkívül megrázó. A Kiss László írói közreműködésével készített Én meg az Ének – behúzott szárnyú felfelé zuhanás című kötet életrajzi regény, nyílt vallomás. Kiss beszámolt az együttműködés részleteiről, többek között kettejük gyulai kötődéséről. Egy próbafelvétel után láttak hozzá az egész vallomás felvételéhez, Bérczesi Róbertből hamar felszabadultak emlékei.
Az énekes lelakatolja a vele történteket, sorsfordulatra készül még ebben a földi testben – ezzel a könyvvel új fejezetet kezd, arra mint az újjászületés kezdőpontjára tekint.
A regény a művész alkotómunkájára összpontosít, feleleveníti többek közt a Hiperkarma mára kultikussá vált lemezeinek keletkezési körülményeit, a zenekar elhíresült koncertjét a Sziget Fesztiválon, ugyanakkor a mélypontokra is rámutat. Megrendítő, mégis tud humoros lenni. A zenész Énekes András Előd kérdésére válaszolva tanmeseként definiálta a kötetet. Állítása szerint története olyan mélységekbe vezet, amikhez hasonlóba legközelebbi ismerőseink sem engednek bepillantást.
A szakadatlan kijáratkeresés után szilárd hittel tekint a jövőbe, elsődleges célkitűzése a dalszerzés, a továbbhaladás a zene útján.
A látogatók feloldódhattak az irodalom közegében – ez a következő három napban sem lesz másként.
90. Debreceni Ünnepi Könyvhét és 18. Gyermekkönyvnap, Debrecen, 2019. június 12–14.
A fotókat Szirák Sára készítette.
