Immár negyedik alkalommal látja vendégül egyre csak növekvő közönségét az adyligeti Sztrilich Pál Cserkészpark – elkezdődött a Kolorádó Fesztivál, lássuk milyen élmény ez olyasvalaki szemszögéből, aki bár mindig is el akart jutni a térerőmentes szabadságba, de most próbálta ki először ezt a helyet. Ilyen volt a szerdai (nulladik) és a csütörtöki (első) nap!
Nagykovácsi 2016 óta menő fesztiválhelyszínné vált.
Ez onnan is látszódik, hogy már a Hűvösvölgy felé vezető villamosokon is olyan érzése lehet az embernek, mintha a Sziget Fesztiválra vezető héven bulizna a külföldiekkel, annyi különbséggel, hogy itt budapesti tizenévesek képezik a közönség nagy részét.
Barátságos és zeneileg igényes fesztivál a Kolorádó,
így azért itt is össze lehet futni belgákkal, franciákkal meg persze az idén kimagaslóan sok külföldi zenekar tagjaival és csapatával. Családosok szintén előszeretettel mutatják be a nagykovácsi szabad létet a kicsiknek, de persze azért a fesztiválnak van egy budapesti klubszcénán edződött, elkötelezett közege.
A szervezők között is szinte csak olyanokat találni, akik a budapesti pezsgő klubzenei élet pártfogói és alakítói.
A főszervezők között ott van például a KERET Blog alapítója vagy a Toldi programszervezője. Annak ellenére, hogy szinte mindenki ismer mindenkit, nem tűnik egy nyári düreres bulinak a Kolorádó, egyáltalán nem belterjes a közeg. Ehhez nagyban hozzájárul a kicsinosított helyszín, ami megidézi a nyári slágerfesztiválokat, de ugyanúgy egy baráti összejövetelt a vidéki házban – vagy inkább csűrben és jurtában?
A cserkészpark tíz hektáros területének nyílt részén található a kemping, a színpadok kissé el vannak dugva az erdőben. Ez a legtöbb fesztivál esetén pont fordítva szokott lenni, viszont itt pár óra alatt könnyen lehet memorizálni az útvonalakat. A sátrazóknak ellenben a nyílt napon kell elviselniük az üvegházhatás nehézkes körülményeit, bár a fizetős jurták és az előre felállított, masszívabb tetővel rendelkező hibrid sátrak hűvösebbek – más kérdés, hogy a fesztivál kezdete előtt beteltek, sőt már sátorhelyet is alig találni a körbekerített részen.
Senki se számítson szabad helyre a fesztivál területén!
A kijutásról, a házirendről és minden más elengedhetetlen infóról részletesen tájékoztatott a fiatal szervező csapat, már a fesztiválra vezető buszúton olyan beszélgetéseket hallottam, hogy – a kezdeti hiányosságok után – egyre jobb a szervezés. A beengedés kérdése mindig sarkalatos pont egy ilyen fesztiválon. Idén a jól megszervezett buszutak miatt sokkal kisebb a torlódás a park felé vezető keskeny ösvényen. A beléptető kapuknál még csúcsidőben is maximum tíz-húszemberes sorok állnak – persze innentől már csak egyre több embert várnak a szervezők. Fesztiválozó társaimmal azt is megvitattuk, hogy a térerő hiánya mivel jár az erdőben: például azzal, hogy ha valaki nem töltötte le előre a jegyét, akkor ki kell gyalogolnia 15-20 percet a fesztiválról, hogy ezt megtegye, majd vissza. Tényleg nincs térerő a fesztivál területén és még egy jó másfél kilométeres körzetén belül se. Ne dőljünk be a pletykáknak, a Telenorosoknál sincs térerő, nekem egyszer a kemping mellett bejött pár értesítés – nyilván minél nyitottabb területen vagyunk annál nagyobb az esélyünk. „Na ezért gyűlölöm a hippiket” – summázta a helyzetet a 23 éves Zoli barátom.
A szerdai még igazából egy beköltözős nap lenne, de a Gólya színpadon egyből egy olyan lineup jött össze, ami egy budapesti miniklubfesztiválon teltházas bulit csapna.
Az első két nap alapján számomra egyértelműen a Gólya Színpad hozta a legjobb szórakozást. Jófej csaposok, kordont bontó őrült belga punkcsaj (Cocaine Piss), cuki berlini dreampop zenekar (Fenster) és a jól megszokott gólyások.
Kitelepült a KERET Blog csapata is. Az erdő szélén, a bokor mögött az eddigi Vittula színpad helyére egy kis zugban szólt szerdán a hamisíthatatlan indie diszkó, míg csütörtökön beindult az élőzene is a DJ szettek előtt. A Csűrben igényes fusion zenéket lehetett hallgatni körülbelül 11-ig, amit aztán felváltott a chillezős nyugidiszkó – amely ponttól kezdve szerintem maximum az eső elől érdemes ide menekülni.
A Deus Ex Quartet jazzbanda kiemelkedett a 0. napon az élőzenei részből.
Hasonlóan a kis Lumen sátorban is sokféle remek zene várt – itt viszont érdemes erős csúszásokra számítani, a The Swamp Creatures például már rég lemondta a fellépést, mire közel két órás késéssel legnagyobb meglepetésemre elkezdtek játszani.
A veretésre a Taka Tuka és Csodaszarvas színpadok nyújtanak lehetőséget.
Jellemző a Kolorádón a csukott szemmel, már-már transzban technóra és diszkóra hajlongó fiatalok látványa. A Taka Tuka az egyik legvadregényesebb helyszíne a fesztiválnak, sokak abszolút kedvence a nagy árkon át megközelíthető kidíszített erdei zug. Kellemes meglepetés volt a SHAMBALESA, ahol a Nagyszínpad! tehetségkutatóból ismert Antonia Vai hipnotikus énekszólamai törték meg a megszokott technót és diszkót. A Csodaszarvasban pedig az agyeldobós techno szól,
a Bëlgából ismert Sicratman újabb megpörgetős zenei formációja nyert nálam eddig.
Mindazonáltal a nagyszínpad csalódást keltő. Arról, hogy betegség miatt elmaradt a Volkova Sisters, persze nem tehetnek a szervezők, és talán a hangosítást is pont ilyennek szerette volna Yves Tumor, a csütörtöki headliner. Mindenesetre olyan szinten túlvezérelt volt a basszus, hogy sokaknak fizikai fájdalmat okozott. Az extravagáns külsejéről ismert, kísérletezős rapper/producer most teljesen visszafogottan jelent meg, a koncertje után ott bulizott a botrányba fulladt Cocaine Piss koncerten szinte inkognitóban. Teljesen minimál színpadképen alig láthatóan, végig egy vörös fényben úszva adta elő főleg a Safe in the Hands of Love lemezének a „bass boosted”-verzióit, aminek a hangzásával azért ő sem volt kifejezetten elégedett – többször jelezte, hogy alig hallja magát.
Az emberek szállingóztak kifelé – biztosan megéheztek, ahogy mi is. Kipróbáltunk háromféle ételt, és sajnos összességében csalódás a Kolorádó gasztronómiai szempontból. Itt mutatkozik meg, hogy egy gyermekéveit élő fesztiválról beszélünk. Egyedül a Hokedlit és a balkáni ételeket felkínáló Polapolát tudnám jó szívvel ajánlani. A Kolo Kitchen bár ígéretesen nézett ki, de még pár sör után sem csúszott le könnyen a kebabszerű tortilla, s még a felárazott Zingben is csalódnunk kellett.
Kocsis András szervező szerint a nagy roham pénteken várható Kurt Vile miatt, aki meglepően nagy fogás egy ilyen fiatal önszerveződő fesztiválnak.
Az első két nap tehát félig-meddig sikeresen lement – a java még csak most jön! A legnagyobb vihart is megúszta a cserkészpark, a szemerkélő esőt pedig az erdőben meg se érezni. Kellemes az idő, de azért a völgyben egy meleg pulcsi vagy kabát kötelező ruhadarab estére. Bár nincs óriási sár, gumicsizmát azért érdemes vinni. Kijutás gyanánt az Adyligettől az egyáltalán nem vészes, 20-25 perces sétát ajánlom. Most már csak azért izgulok, hogy a Kurt Vile and the Violators-koncerten jobb legyen a hangosítás a nagyszínpadon.
Kolorádó Fesztivál, 0. és 1. nap, Nagykovácsi, 2019. június 19–20.
A fotókat a szerző készítette.
