A Bánki-tó idén is sokak kedvenc fesztiválhelyszínének bizonyult. Bár lecsaptak a kisebb záporok és a hideg, a koncertek óriási sikert arattak. Magyar fronton a pénteki hip-hop/rap nap vonzotta leginkább a fesztiválozókat, viszont a külföldi előadók is kivétel nélkül kitettek magukért. A VIP részleg „buborékja” hiányában együtt buliztak fellépők a sárga bánkitós pulcsik által fűtött közönséggel.
A Nógrád megyei Bánk egy órás autóútra van Budapesttől, a zenei és kulturális programok karaktere és a hely közelsége miatt nem meglepő, hogy idén is főleg budapesti fiatalok érkeztek. A korábbi évekhez hasonlóan három helyszín adott teret a magát az „ország legnagyobb kisfesztiváljának” nevező eseménynek. A Táborban a nagyszínpadként funkcionáló Északi Színpad és a Greatest Hits (régi Auróra) adott teret a koncerteknek. A Greatest Hits szolgált helyszínül a KERET Kikeltető-féle kisebb underground zenekaroknak és az orosz vonalnak (Sado Opera, Elektroforez), bulizni pedig a Wunder Wash-on, a KERET zugban és a Compó Arénában lehetett.
A Tószínpad mutatja meg a fesztivál igazi arcát, idilli tájkép mellett a lelátón lehet megpihenni egy-egy koncert vagy csobbanás között.
Végül pedig a parkoló mögötti Nádas kempingbe az Auróra és a Színházsátor költözött, ahol az előadások mellett reggelig lehetett tombolni. A három különálló főhelyszínt könnyen felfedezhették azok is, akik akár először napijeggyel voltak Bánkon: 8-10 perces gyalogúttal lehetett mozogni a helyszínek között. Elég jól egymáshoz passzították a színpadokat:
a Tószínpad fél tízkor zárt, a tábori nagyszínpad akkor nyitott.
A két falunyi távolságra lévő alsópetényi kempingbe már kalandosabb volt az eljutás éjszaka. Egyetlen busz járt oda-vissza menetrend nélkül: csak akkor indult el, ha teljesen megtelt, így – bár nekem mindig szerencsém volt – sokan 30-40 percet vártak arra, hogy visszainduljanak a kempingbe. A napközben befele járó kisbuszból is egy volt, amin összesen 8 ember fért el – persze sok jó ember kis helyen is elfér, így 13-15 fő is utazott így összepréselve Bánkra. Ebből a szempontból a hasonló kaliberű Kolorádó Fesztivál non-stop buszai sokkal nyerőbb megoldások, könnyebbé teszik a ki- és bejutást.
Egyre több minőségi külföldi fellépőt szerződtet a Bánkitó.
Tavaly a dán posztpunk reménység, az Iceage megszerzésével dobtak nagyot, idén pedig talán még erősebbre és sokszínűbbre sikerült a lineup, mégha egy Iceage-kaliber idén nem is jött össze. Eljött viszont a svéd Viagra Boys, akik nálam simán 2018 legjobb videóklipjével rukkoltak elő. A Sports nemcsak a teniszpályára betévedő, agyontetovált, sörhasú frontember mentális szétesésének átélése közben szórakoztató, hanem élőben is felejthetetlen élmény! Sebastian Murphy zseniálisan hozta a földön hempergő speeddíler karakterét és kiválóan tartotta a kapcsolatot a közönséggel annak ellenére, hogy saját bevallása szerint sem volt már tiszta állapotban. A csütörtöki koncert után egyből végighallgattam tavalyi debütáló lemezüket, ami olyan, mintha csak nekem találták volna ki. Az új kedvenc zenekarommá váltak, köszönöm, Bánkitó!
A legjobb koncertélményt számomra a berlini csajokból álló Gurr tószínpados fellépése okozta.
A koncert alatt megtanultak pár magyar szót a közönség segítségével, megtáncoltatták a lelátón ülőket is, akik nem győzték imádni a rockcsajokat. Laura Lee gitárjátéka és Andreya Casablanca színpadi jelenléte megnyerte a magyar gitárzenészeket is – a Middlemist Red, a Platon Karataev, a Bozo és a közvetlenül előttük fellépő Carson Coma tagjai is nagy áhítattal figyelték őket. Néha álmodozósabb dream pop, néha pedig keményen odatett garázs punk, és még egy Nirvana-slágert is eljátszott az ütős páros és bandája.
A show végén Andreya, mint egy kisgyerek a játszótéren, crowdszörfölni akart, a férfiak pedig előszeretettel segítették
a lenge öltözetű énekesnő szórakozását és sikeres földet érését. Az egész koncertet áthatotta a cukiság és a jókedv. „Még nem láttunk ilyen tiszta fesztivált!” – üzenték fellépésük zárultával. Tény, hogy a tó mellett alig volt valami szemét – ha pedig lett volna valami, azt a pénteki-szombati eső elmosta. Ez nagy részben köszönhető a repohárnak, a csikktartóknak, a meglepően sok szelektív hulladékgyűjtőnek és természetesen az önkéntesek áldozatos munkájának, meg persze a fesztiválozók magatartásának, akiket talán a műanyagmentes július is inspirált!
A szervezők előre tudták, hogy a magyar zenekarok közül a Csaknekedkislány lesz a legnépszerűbb a Tószínpadon.
Bevált a jóslatuk, az ott megjelent, nagyon fiatal közönség alig fért fel a nézőtérre, csak úgy csüngtek a lelátókról is – szép kép volt az óriási tömeg a tóparton. Komoly füstköd ereszkedett le a Szabó Benedek és a Galaxisok koncertje alatt, ők is megjegyezték, milyen szép látvány ez a színpadról: mintha csak az állítólagos szörnyről ismert Loch Ness-i tó mellett adtak volna koncertet. Én itt éreztem legjobban magam a tóparti magyar fellépők koncertjei közül. Ők is élvezhették, hiszen a zárószám előtt elmondták: eddig holtversenyben volt „csak” a kedvenc fesztiváljuk, de most már egyértelműen ez a favorit! Vajon melyik fesztivált előzhette meg most a Bánkitó?
Az idei Bánkitó fő üzenete a saját véleménybuborékunkból való kilépés és mások „buborékjaiba” való bebújás,
így megismerve az ő kultúrájukat és véleményüket egyes kérdésekről. Lőrinczy Lia szervező szerint ez egyfajta önkritika a fesztivál részéről és biztatás, hogy ismerjük meg az egymástól elzárt buborékokat. Itt az emberek élőben megvitathatják nézeteltéréseiket egy felszabadultabb közegben, nem pedig az interneten a személytelen kommentháborúkban.
Mindazonáltal megkerülhetetlen, hogy a fesztivál közönségének kétharmada most is 22 év alatti, főleg művészsulis vagy egyetemista fiatalokból áll,
ebből a buborékból elég nehéz kilépni. A Bánkitó összességében még mindig a legellenzékibb fesztivál, de értékelendő a törekvés a nyitásra. Ahogy Kollár-Klemencz László a fesztivált záró Kistehén-koncert végén mondta: „Olyan jó lenne, hogyha a Bánkitó lokális fesztiválból országossá alakulna!” Egyszóval a célközönség egyelőre a budapesti értelmiségi fiatalság, de ők legalább szép számmal megjelentek, és akár egy Kistehénre, akár egy Bohemian Betyars-ra óriásit buliztak.
Főleg az utolsó napon volt tele a tópart és a tábor – idén jött az eddigi legtöbb napijegyes.
Czabán Samu, a kultprogramok másik szervezője kiemelte, hogy ilyen véleményütköztetések miatt hívták el Vona Gábort és a Kötöttfogást szombaton, továbbá csütörtökre a Republikon Intézet, illetve a Nézőpont Intézet munkatársát egy beszélgetésre az önkormányzati választásokról. Utóbbi a Bánkgyöngye Panzióban volt, és igen kulturált vita alakult ki, amit a humoros, összeszedett Nézőpont-munkatárs nyert meg, végig tiszteletben tartva a századvéges hölgy véleményét. A Kötöttfogás is a panzióban lett volna eredetileg, de látva, hogy az előző napokban szinte mindig teljesen megtelt, áttették az amúgy techno DJ-knek fenntartott tábori Compó sátorba. Az információ a helyszínváltozásról főleg pletykaként terjedt, de azért szép számban megjelentek.
Sajnos sokan a másnaposságot heverték ki a reggeli-délutáni órákban, így Lukács Áron főszervező szerint kevesebben tévedtek be a korai programokra.
Éppen ezért indult el a pontgyűjtő program, aminek keretében nyeremények találtak gazdára, annak függvényében, hogy hány kulteseményre ment el valaki. Lukács szerint egy kicsit elcsúszott a pontregisztráció, így ez az akció nem jött annyira be, mindenesetre nyertest hirdettek az utolsó napon a tóparton. Egyébként külön pacsi a szervezőknek, hogy az első napon elkapkodott, slágertermékké vált, sárga bánkitós pulcsikból még a fesztivál alatt gyártattak újakat. A melegedők kihelyezése is figyelmességre utal, összességében a szervezésre nem lehetett panasz, koncertek nem maradtak el.
A várva-várt hip-hop nap. A szervezők felismerték, hogy a visszajelzések alapján 2019-ben már nem lehet mellőzni a magyar trap-rap szcénát, így ami tavaly kimaradt, pénteken eljött.
Krúbi, Dé:Nash, Lil’ Frakk és a többiek ingáztak a színpadok közt a közös számok erejéig, látszott, hogy ez egy igazi közösség és a rajongótáboruk is igen összetartó fiatalokból áll.
Nemhiába a hip-hop uralkodik a könnyűzenében, a legnagyobb hangzavart Krúbi és Dé:Nash koncertje okozta, utóbbi a Greatest Hits Színpadot teljesen kinőtte, de még Lil’ Frakk, Kapitány Máté és a Rímbiózisból ismert Gege nagyszínpados koncertjén is szép számmal voltak. A Tószínpadon pedig egy koncert erejéig újra összeállt a Mulató Aztékok.
A fesztivál rekordere Sallai László a maga öt (!) koncertjével:
Szabó Benedek és a Galaxisok, Zombie Girlfriend, Platon Karataev, Mayberian Sanskülotts és Felső Tízezer. Sajnos a The nobody elses meghatározatlan időre visszavonul, nem fognak többet koncertezni. A legnagyobb őrületet, pogót és tömegnyomort hozó első Fran Palermo és Middlemist Red közös koncertjéről pedig egy külön cikkben ejtünk majd szót közös szeptemberi koncertjük előtt a Budapest Parkban.
Bánkitó Fesztivál, Bánk, 2019. július 10-13.
A fotókat a szerző készítette.
