Témazáró
A hideg csempéhez nyomja homlokát. Testében a külvilág legapróbb rezdülései is felerősödve rezonálnak, gyomra, mint csónak a viharos kikötőben, ide-oda hánykolódik. Néhány napja kezdődött, de azzal nyugtatta magát, hogy a zsírban tocsogó menzás halrudacska kavarhatta föl ennyire. Újabb inger tör rá, tövig nyitja a csapot, hogy a mosdókagylónak csapódó vízsugár elnyomja a hányás hangját. Minden erejét elszívja ez a liftezés. A fürdőszobaszőnyegre heveredik, térdét felhúzza a mellkasáig, lehunyja szemét és azt képzeli, magzatvíz öleli körül. A külső zajok eltompulnak, egyedül lebeg a sötétben, csak a szívverését hallani.
A kétely belerágta magát az agyába, de minden lehetséges módon próbálja elhessegetni. Újra és újra visszapörgeti azt az estét, a fájdalmat, az összehangolatlan mozdulatokat, a kínos csöndet a végén. Leül a laptop elé, beírja a rettegett szót a keresőbe. Az első oldal elindítja a lavinát, kétségbeesetten ugrál egyik honlapról a másikra, vlogokat keres a témában. A koponyája szétfeszül az információktól, riadtan mered maga elé, azon agyal, hogyan juthatna egy tesztcsíkhoz. A város túl kicsi, mindenki szemmel tart mindenkit, nincs egy bolt, ahol nyugodtan vehetne egyet anélkül, hogy még aznap az anyja fülébe ne jutna a hír. A térképen keresgél, felkutatja az összes drogériát a megyében, összeveti a távolságokat és a nyitvatartási időket.
Másnap kora reggel indul a vasútállomásra. A kezében egy fecnit gyűröget, arra írta az útvonaltervet, de annyira izzad a tenyere, hogy néhány betű elmaszatolódott. A vonat hideg és szendvicsszagú. Kint épphogy foszlik a sötétség, belül éles neonfény bántja a szemet. Ablak mellé ül, és előhalássza a történelemkönyvet. Ma témazárót ír.
Négy megállót utazik. A térkép szerint negyed órányi sétára van a vasútállomástól a drogéria. Húsz perc múlva nyitnak, kényelmes tempóban elindul az előre betanult útvonalon. Mi van, ha nem találja meg, amit keres, és segítséget kell kérnie, vagy ha lesznek mások is rajta kívül a boltban, beállnak mögé a sorba, és megbámulják, mit tesz a szalagra? Az is hosszú időbe telt, hogy szégyenérzet nélkül vásároljon intimbetétet. Megáll a bolt előtt, kiveszi a kulacsot a hátizsák oldalzsebéből és meghúzza.
A neoncsövek fényénél sterilebbnek tűnnek a hófehér falak. Magabiztosan tör előre, mintha valami ősi ösztön vezérelné. A fültisztító pálcikák fölött és a sebtapaszok alatt ott lógnak sorban a tesztek. Egy rózsaszín végűt választ, az tűnik a legbarátságosabbnak. Rámarkol a csomagolásra, ne lássa senki. Gyors mozdulattal a pénztárosnő elé csúsztatja az árut. Az megigazítja pápaszemét, kígyóként tekergőzik nyaka körül a szemüvegzsinór. Láthatóan azt próbálja megsaccolni, hány éves lehet a vásárló. Sűrű szemöldökét összevonja, pittyen a vonalkód-leolvasó, rosszallón veszi el a pénzt, a pultra vágja a visszajárót.
Az állomás kihalt, csak a jegyárus ücsörög üvegkalickájában és unottan sós kiflit majszol. A mosdót édeskés húgyszag lengi körül, a beszürkült fugát néhol zöldre színezi a penész. Hézagos a pepita metlaki, előbukkan a rideg betonalap a törött járólapok alól. A leszakadt ülőkét a vécécsészének támasztották, a lehúzóra madzagot csomóztak. Az ajtón fontos gondolatok, némelyeket tollal firkáltak, másokat kulccsal véstek a pattogzó festékű falemezre. A plafont pókhálók fátyolozzák, a lámpa üvegburája bogarak temetője. Bezárkózik a fülkébe, a retesz kallantyúját a lukba akasztja, rőföli a vécépapírt, letakargatja a csésze karimáját, előkészíti a tesztet, kigombolja a nadrágját, lehámozza magáról virágos bugyit, óvatosan leereszkedik a porcelánra, és átkozódva próbálja a hangosan csobogó pisisugárba irányítani a csíkot. A tájékoztatóban azt írták, három perc elteltével mutat biztos eredményt. A mosdókagylóra fekteti a tesztet, leöblíti kezét és beállítja az időzítőt a mobilján. Az egyik sarokba kucorodik, hátát a két fal találkozásához préseli, szívéhez szorítja telefonját és vár.
A hastop, amibe egy éve bele akar fogyni, anyukája tunikái, éjszakai nassolások, pocakra támasztott könyv, feldagadt bokák, gátszakadás, vér, tekeredő köldökzsinór, inkubátor, kórházi köpeny, hideg orvosi műszerek, pelenkaárak, idegesítő, zenélő játékok, plusz pontok a felvételin, mutatóujjra markoló babakéz, rugdalózó, cuppogás, megereszkedett mellek, hegek a hason. Megállás nélkül pörögnek a képek. Rácsos ágy, falra kenődött borsópüré, magányos szombat esték, bébiőr az éjjeli szekrényen. Cipője orrát szuggerálja, sok kis Donald kacsa kergetőzik rajta. Fájó hát, összenyomorított húgyhólyag, a gyomorsav íze, böfiztetés, popsikenőcs, hintőporfelhő. Nehezen bírja a várakozást. Sírásra riadni az éjszaka közepén, fürdővíz hőfokát mérni, kímélő mosószerrel mosni. Rápillant a telefon kijelzőjére, másodpercek választják el a választól. Három. Állatmintás babazokni, rágóka, meseleporelló. Kettő. Orrfacsaró pelenkabűz, gúnyos pillantások. Egy. A 11. fejezet, amit még át kell futnia témazáró előtt.
Borítófotó: Joshuan Hook
