A Szekvenciák elnevezésű, kilencven perces audiovizuális mashup a Művészetek Völgyében mutatkozik be július 24–25-én este az SZFE Globe-ban, Taliándörögdön. A performansz során zenei és szöveges egységek, hanghatások és archív hanganyagok szintetizálódnak, és ehhez egyedi, élőben kevert vizuális világ társul. Mindeközben a befogadó gondolatai szabadon áramolhatnak, átengedheti magát azoknak az érzeteknek, amelyek kialakulnak benne. Az alkotók szerint a jelenkorban az ingerek sokfélesége és a bennünk már kialakult rezisztencia miatt egyre kevésbé érhet be, érinthet és rázhat meg a katarzis. A Szekvenciák mégis ennek előidézésére tesz kísérletet, ezért is nevezik katarziskohó-kísérletnek. Az ötletgazdával, Jamriskó Tamással és a projektbe elsőként bekapcsolódott alkotótársával, Őri Somával beszélgettünk.
KULTer.hu: Tamás, te vagy ennek a projektnek az ötletgazdája. Mesélj kérlek a kezdetekről!
Jamriskó Tamás: Ugyan közhelyesen hangzik – és az is –, de négy-öt évvel ezelőtt egy gótikus metál szám hallgatása közben jutott eszembe, hogy egy általam írt verset rámásolok a zene kiállásaira, vagyis azokra a részekre, amikor nem szól a vokál. Az érdekelt, hogy milyen hatást lehet elérni, milyen új jelentéstartományt lehet ilyen módon megalkotni, mi alakulhat ki az angol-magyar szövegekből és a zenéből. Pár évig azután nem foglalkoztam ezzel. Az Omlás Virágai Malomfesztiválra hívtak meg, és erre az alkalomra csináltam egy hosszabb összevágást belőle.
Pszichedelikus rockot kevertem Pilinszkyvel,
de volt benne részlet a Berlin felett az égből, Nick Cave zenéjével. Nagyon különleges hangulatot lehetett vele teremteni. Ezt a verziót osztottam meg később Somával, aki egy rádiós órámra járt, és tehetségesnek tartottam.
KULTer.hu: Soma, hogy fogadtad a Tamás által megmutatott anyagot?
Őri Soma: Nagyon tetszett az ötlet, Magyarországon nem volt még ilyen kísérlet, de szerintem külföldön sem. Lettek egyből ötleteim is, hogy mivel lehetne kibővíteni.
Szerintem jó irányba indultunk el már a legelején, és ezért sikerült így összerakni azt, ami most a Művészetek Völgyében hallható-látható lesz.
KULTer.hu: Kiket hívtatok be még a projektbe?
J. T.: Vince Katát hívtuk meg először, aki szintén médiaszakos volt, és az SZFE-n televíziózást tanul. Később Bánhidi Bálint érkezett, akivel együtt végeztem szociológia szakon. Sok év után találkoztunk, és megmutattam neki a Szekvenciákat, ötleteket kérve. Molnár Réka is segédkezett, aki szintén médiaszakos volt, és Hódi Virág, ő színésznőnek tanult a csatlakozáskor. Hangként és grafikusként vesz részt Megyesi Bernadett, ő készítette a bookletünket a fesztiválra.
Ő. S.: De sok segítséget kapunk az egyetemen kívülről is, akár hangfelmondásban, akár másban.
KULTer.hu: Miért Szekvenciák az elnevezés?
J. T.: Eredetileg ez egy munkacím volt. Az ember időközönként szekvenciákat él, amelyeket vagy feldolgoz, vagy nem, illetve több dolog torzult szekvenciaként ismétlődik az életünkben. Emberi küzdelem, a valós és nem valós kettősével való újrajátszás jelenik meg, és az emberi kapcsolataink is szekvenciák. Ezzel az újraéléssel, újrajátszással megváltozik a jelentéstartalom.
Azért is szekvenciák, mert a különböző elemek felcserélhetőek. Olyan, mint egy nagy építőkocka vagy legó.
KULTer.hu: A kisebb részleteket, melyekből végül összeállt ez a másfél órás anyag, egy központi gondolatra fűztétek fel, vagy ez egy szabad ötletelés volt, ahová mindenki hozta a saját részét, és ezekből válogattatok?
Ő. S.: Mindkettő egyszerre működött. A Szekvenciáknak van története. A szabad ötletelés úgy működött, hogy ehhez a sztorihoz, üzenethez kapcsolódtak a részek. Az alkotók felülvizsgálták a különböző egységeket,
volt olyan, aki a pszichedelikus, és volt, aki a posztrockos részhez értett jobban, ehhez hozta még a saját anyagait, katarzisszilánkjait.
J. T.: Én ezt egyfajta intellektuális játéktérnek, küzdelemnek éltem meg. Volt vergődés is, amíg helyenként megtaláltuk a jó megoldásokat. Fontos volt, hogy tudjunk jól együtt dolgozni és értsük is egymást.
KULTer.hu: Mi az üzenete a Szekvenciáknak?
Ő. S.: Szabad interpretációja van az egésznek, ezért ezt nem fogalmaznám meg. Van egy kis mankó a történetben, ami segíti a megértést, de ez is legyen meglepetés.
Mi nem szeretnénk fogni a kezét a befogadónak, ezért nincs benne klasszikus narráció, hagyjuk, hogy mindenki szabadjára engedje a képzeletét.
KULTer.hu: Körülbelül hány zenei, irodalmi és hangeffekt került felhasználásra?
J. T.: Nyolcvan-száz. És ha még a különböző jelentéstartományokat is hozzáveszem, akkor jóval 150 felett.
KULTer.hu: Először a szöveget találtátok meg és ehhez kerestétek a zenét vagy ez épp fordítva történt?
Ő. S.: Sok olyan blokk van, ahol annyira jól passzol a zene és a szöveg, hogy a tyúk vagy a tojás esete forgott fenn. Sok olyan zene van, amit mi alkotók szeretünk, és ha találtunk egy szöveget, amiről úgy gondoltuk, hogy ez jöhet az anyagba, akkor volt, hogy egyből beugrott ez a bizonyos zene. De fordítva is működött.
Amelyik éppen jött, azt a módszert követtük.
KULTer.hu: Kik a szerzők, akiknek a műveiből válogattatok?
J. T.: Nick Cave, Pilinszky János, Márai Sándor, Garai Gábor, Weöres Sándor, Chaplin A diktátor beszédéből, Thy Catafalque, Doors, Iron Maiden, We Lost The Sea és
rengeteg egyéb író/zenész darabjaiból állt össze az egész.
KULTer.hu: Van-e benne saját szöveg?
J. T: Igen, ezeket én írtam, nem kapcsolódnak semmilyen irodalmi alkotáshoz. De átírtam például Márai Utóiratát. Az utalásai időnként megakasztják az olvasót, ezt próbáltam feloldani, a projektre szabtam.
Ő. S.: Ezek nem változtatnak az eredeti szövegen, csak így jobban beleillenek az elképzeléseinkbe.
KULTer.hu: Hogyan kerül bemutatásra a Szekvenciák a Művészetek Völgyében?
Ő. S.: Ez egy vetítés lesz, képeket is kapcsolunk a hangzó anyaghoz, de ez csak kiegészíti a szöveget és a zenét.
KULTer.hu: A tematikus blokkok milyen témákhoz kapcsolódnak?
Ő. S.: Szó van benne az apokalipszisről, a halálról, álomról.
J. T.: Útkeresés, elveszés, a katarzis mint olyan. A halálról nem depresszíven beszélünk, ehhez is kapcsolódik egy trükk, ahogyan ezt megoldottuk.
Katarziskohó-kísérlet ez, csak kísérletezünk a katarzis kiváltásával ebben a rendkívül ingergazdag világban.
KULTer.hu: Arra is készteti a befogadót az anyag, hogy utánanézzen, egy-egy részlet honnan származik, így a ti projektetek irodalomnépszerűsítést vagy akár olvasásnépszerűsítést is szolgálhat. Van-e ilyen célotok ezzel?
J. T.: Az anyag úgy készült, hogy mindenki tudja magához kapcsolni kulturális felkészültségtől, életkortól függetlenül is. Érzületekben átjön mindenki számára az üzenet, a mondanivaló. Lehet, hogy ez egy nagy, emberi közös tudásanyag. Érdemes szerintünk közelebb hozni az irodalmat az emberekhez, főleg a fiatalokhoz.
A keresés és fellelés örömét szeretnénk feléleszteni a befogadóban, hogy nézzen utána, ha valamelyik rész megtetszett neki.
KULTer.hu: Ha valaki nem tudja a Művészetek Völgyében meghallgatni a Szekvenciákat, akkor hol hallhatja-láthatja ezen kívül?
Ő. S.: Tervezünk több bemutatót Budapesten is, szeretnénk elvinni több helyre, de konkrét időpont még nincs.
J. T.: Függőben van egy egyeztetés a Fekete Zaj Fesztivál szervezőivel. Egyébként mindezt nonprofit jelleggel csináljuk, a kultúra terjesztése érdekében. Örülnénk, ha középiskolai osztályokhoz is eljuthatnánk a projekttel. Addig is a közösségi oldalakon, Facebookon, Instán, Soundcloudon és Mixcloudon is elérhetőek vagyunk.
A Szekvenciák a Művészetek Völgye keretében, a taliándörögi SZFE Globe-ban mutatkozik be 2019. július 24-én 22:30-tól és július 25-én 22:00-tól.