elenged
egyszer csak elengeded a bántást
hétfőn délelőtt az ilyen és ilyen
számú járművön ülve ahová
úgy szálltál fel hogy ne kerüld el
mégsem a találkozást ott ült elől
duzzoghatnál békén a hátsó ülésen
de már köszönsz valaki szól a szádból
a nyelveden ezzel az idegennel
mellette ülsz valaki benned leült
a váratlan eseménytelenségben
ezen az ingó délelőttön hallgatunk
most áll az aranyponton minden
a vérnél inkább összeköt
értelmezhetetlen különlétünk
a hallgatás közös terében
mondok valami semmiséget
kezdettől eltörölve minden
nem kell szorongva kivárni
ami az útból hátra van
rövidülés
széles út az ellenfényben
távol a földön fekszik valami
női test hanyatt rövidülésben
nyitott táskája akár a vulva
megállok bosszant az egész
fiatal fekszik mint a rongy
megbököm lélegzik mozdul
keljen fel kiabálok vele nem
fekhet itt kitárva üljön fel
mossa meg magát dőljön
a falnak segítek itt van igyon
felfázik napszúrást kap leég
nem fekhet itt szégyentelen
fehér hassal kibomlott blúzban
álljon fel akárki miatt fekszik itt
álljon fel üsse meg köpje szembe
veszekszem vele lassan felül
csak néz dühömbe józanul
utánam nyúl káromkodok
iszik már nem dől vissza
birtokjel
(egy)
egyik-másik mindig előkerül
optimális szögbe billentik a csípőm
csókos szmájlit cserélünk nyálat
elmulasztják a hasfájást cserébe
utána buta filmet nézek
szorong a megmentendő világ
a főhős a titkárnő homlokán
bekapcsolt tollal modellezi a földet
(kettő)
a biztonsági őr szemmel dugott
egy nőt a polcsorok között aztán
rászólt tegye helyére a kosarat
a nő kiflit vett és kefirt rossz volt
a gyomra vált a férfitól aki a nő
hátsóját csapdosta mindig mert
a nagy fenekű nőket szerette
(három)
alkalmazásával
elkerülhetjük
a birtok folytonos
ismételgetését
egy alakja van
kék
„úgy jön majd mint egy éhes macska”
(Ch. B.)
nyár könnyű
kis kék ruha
mélyen dekoltált
mint az álmok
térd fölött ér
szívemben sár
orrfacsaró
feromonok szaga
kiütközik bőrömön a gyász
úgy dolgozom mint egy férfi
vállon viszem a szőnyeget
ások festek izzót cserélek
valami folyton kiég
két üveg édes-édes illat
egy míg a férfi tart
egy míg elfelejtem
fül mögé csukló
belső falára
ahol bő a vér
fújom mindenfelé
valami citromos
mentás ha jönne
épp az én csípőm ívét
fejti meg bérelt időre
a kék ruha lesz rajtam
elhordtam régen
fél kézzel húzom át
a fejemen lustán
eldobom elfelejtem
fölösleges tudás mi megy
a szemem színéhez
Borítófotó: Cdn
