Kettes tüdő
A lemeztelenített erdő, méhében a sóbarlanggal
elegendő levegőt kínál. A tüdő páros szerv, egy
maradt belőle. A férfiosztály másik épület, ott
nem beszélnek altestről és nem siratják a kölykeik,
csak elveszik a tányért, tisztára nyalják.
Kiköpik a csontot. A kórház wifije védtelen,
az időjárásjelentés mellé pornót tölt le,
mondanám, hány fok, helyette egy arcon
folyadék. Öltözzünk fel, amennyire csak lehet,
hideg lesz, mint a kék fénnyel töltött sóbarlang.
Kastély volt ez is, barokk kútjából galambok ittak,
a kápolna körül rózsakert, főúri séták helyszíne.
Azóta év végi, semmi élet, állati csend van.
Fehér lepedőbe csomagolt halottak, a sarokban
fehér zsákban várakozó szennyes.
Magánlevelek
A hivatalos nyelv, amit velem szemben megütsz,
mint egy tó megkerülése. Nem tudom eldönteni,
hogy karcolások miatt leértékelt mosógépnek,
vagy a megcélzott hegynek szólnak. Keresem
az autóst, aki nekiment a behajtani tilos táblának.
Piros körök az embereken. Fehér vonalak az úton.
Viseljek rúzst, írásban kéred, viseljek csipkét.
Belefekszel a holdkaréjba, a másik oldalát
elfelejted. Ameddig ébren viseled az
éjszakát, nem tudok egyedül lenni, akár
a vonal, akár az ágy túloldalán vagy.
Amíg alszom, a következő leveled címe
erdő/rom/ipartelep. Az úttévesztés mint
nem polgári erény. Aztán mégis hibajegyzék
hozzám, főbb pontjai a bőrhöz és a kellemetlen
kijelentésekhez szólnak. Kedvem lenne
mindért tűsarkúban lépni egyet a hátadon.
Borítófotó: Health Leaders Media
