Tágulófélben
Nagy terekben alkotni olyan,
mint kirúgni az univerzum oldalát.
Felmelegszenek a falak, kitapintható
az üveg alakja, az árnyék hidege.
Eljátszom a gondolattal, ha a Duna
befolyna a fénnyel együtt, levegőt venne-e
helyettem a közös álmunk egy kitörni készülő
vulkánról.
Összesen ezt a verset írtam egész hónapban,
mert nem akartam kimaradni a keringésből.
A világnak vérátömlesztésre van szüksége,
a napelemek elolvadtak, és szétrepültek
a szélerőművek lapátjai.
A szükséges vércsoport kimutathatatlan.
Fáradt gőzmozdony
Buborékokban esik az eső,
összeragadtak a házak, és
a híd két oldalán két Duna folyik.
Habosak, túláztatottak
a gyerekkori emlékek.
Mintha ránőttünk volna régi önmagunkra,
mintha csak le kéne fejteni pár réteget, és
újra átférnénk a kerítés résein,
átszökni a szomszédos üres telekre,
hogy egy bokor takarásában füvet ültessünk
az árnyékba.
A megdézsmált szőlőültetvényektől keletre
és attól a vadászlestől északra, ahonnan
plüssmadarakat dobáltunk a fák tetejére,
ötforintost tettünk a vonatsínre. Fogadtunk,
mikor rázza le a közeledő vonat remegése.
Borítófotó: World of Tanks