Hogy meggyűrődtél
Halvány és pontatlan a délelőtt. A kihűlt kávékat csészéstül dobod a szemétbe.
Kásásan beszélsz, a mondatok napokkal előre sorakoznak szádban.
*
Mintha valamire várnál. Csupasz valód tehetetlenül áll a kövön.
Hozzányúlok, nem működik. Érintkezési hiba a testen.
*
Rándulsz, rezzensz, zuhansz, mostanra rózsaszín vagy, egy helyben dobogsz.
Közönséges rajtad ez a meztelenség. Nem vagy a sajátod.
*
Zavar a pára, útban vannak a hegyek. Egy csíkban fölötted beesteledik.
Hogy meggyűrődtél két kezem alatt. Képes lennél megfagyni a déli napsütésben.
Mások rendje
Tapsra szűkül a tér, belenősz saját testedbe.
Lennie kell egy résnek az időn, amin át kifordítva
valami egészen mást jelent, nem tudsz beletörődni,
hogy ennyi az egész. Zavarodott őzként állsz a fényben,
ismeretlen arcok keresik rajtad a fejlődés nyomait.
Sípszó, forgás.
Valaki megszólal a hangodon, mielőtt felüvölthetnél.
Pedig téged senki nem kérdezett, akarod-e látni, ahogy
ruhátlan heversz a műkövön, és hegedülsz a sötétben.
Borítófotó: Cay Man Compass