Legó
Egy műanyag feszületet vonszolsz
a konyha közepéig.
Fejedre pitypangból font koszorút rakok.
A tőled kapott játékkalapáccsal
csuklódba ütöm minden bűnöm,
amik úgy fúródnak beléd,
mint gyanútlan talpba a széthagyott legódarabok.
Hangosan, könnyek nélkül sírsz.
Azt mondod, szomjas vagy.
Vizet hozok neked, de nem fogadod el.
Evőkanállal szúrok oldaladba,
de nem jön onnan se vér, se víz,
amiben arcomat moshatnám.
Sokat szenvedsz, igaz ember vagy.
Éjjel fejemre teszem a pitypangkoszorút,
lefekszem a szobám padlójára,
kitárom kezem, és hagyom,
hogy a legódarabok belém fúródjanak.
Kedd reggel
Kilökődsz az álmodból,
ahogy a kenyérpirító kattan.
Valaki reggelihez készül.
Körmeivel karistol a bőrödön, hátha.
A pirítós száraz.
Lekvárt hoz.
Tele szájjal nehezen veszi a levegőt.
Szótlanul fekszel,
mint egy partra vetett bálna,
gyomrodban egy ideális nyaralás kellékei.
Látja, hogy elfogytál
és nyugodtan elmegy.
Borítófotó: Wallpaper Flare
