alapjárat
a busz
mint egy
óriás vibrátor
minden lámpánál üresben
rezeg
szemben a nő
jó tízessel öregebb
egy férfi blazírt pofával
tarkóm gödre
fogamban
a
tömés
bajuszkaszálamon
a páracsepp combom
gerincem íve a mozdulatlan néni
a város rezeg
rezeg rezeg
a lámpa
vált még két piros bársony
kék üléshuzat
a tied
függő
még fekve fáj
talpon már küzdés
rugóra jár a test
a védtelenség megkérgesül
párnák között a kis vacok nehéz
múlt süt a falakból fázom
hány réteg alatt takaratlan
vibrálás óriás szemekben
és amit semmi szer sem old
jó vagy hiába mondja mind
csak annak az egynek hinném el
az isteni dé
cselló üres húrja
férfihangra zúdul így a vér
a vágyó testben
neon búgását
ahogy a csontok viszik
megszokás szinusz hullámai
virrasztás hangja utcazaj
hajnalban tompul egy kicsit
elhal a város
esőben egy kisszekunddal
élesebb a kétségbeesés
szűkülő erek könyörgése a fülben
morzejelekké torzult áldás
a kódra nem emlékszem
csak az SOS jelzést tudom
időnként fényjelekkel írom az égre
vagy lekopogom a vízcsöveken
Borítófotó: Olga Karlovac
