Järvenpää csendje (Sibelius emlékére)
a kelleténél több időt töltött figyelve az égen
a söderfjärdeni krumpliföldekről felszálló darvakat
vagy pólingot keresve a lápban –
amelyről köztudott hogy félénk mint a fuvola –
esetleg kevés nap adatott mikor az eső
lassú negyedekben hullott az ainolai meredek tetőre
vagy épp Aino nem maradt távol mikor arra volt szüksége
és a tiszta remény elméjét megzavarta
vagy az erdő volt túl hűvös és tágas
vagy ifjúságának madarai nem jöttek el kertjébe újra
esetleg a kislány szelleme volt túlzottan jelen
mikor szobájában leült a párkányon egyforma muskátlik
lehet hogy a fenyők hajoltak túl közel
vagy talán a cigaretta füstje kanyargott rossz irányba
Rózsák
Mert apám már nem állhat újra
a himalájai rózsafürtjei alatt,
nem figyelheti órákig, melyik tő van rendben,
s melyiket kell visszavágni; arra gondolok,
a rózsák lassan bekúszhatnák a házat
egy évszázadra. Mikor visszatérek,
téglák és tüskék romjait találom, apám
ott fekszik a halálos ágyán,
és hunyorog a sziromillatú fénybe.
Fordító: Lauer Péter
Borítófotó: PDP
