Kanosszajárás
Elvesztegetett évtized, hiábavaló
reményekkel teli, miben is bíztál,
nyomorult.
Lakhatatlanná vált a lelked, mentél
volna magadtól messzire, és ezen nem
segített sem a drog, sem az alkohol.
Maníros szövegekbe menekültél,
azt hitted, olvassa legalább ő is.
Zárt ablakok és ajtók előtt toporogtál.
Így hát a világból vonulj vissza végleg,
hagyd az írást és a könyveket, nevelj
növényeket a völgyben. Holdtöltekor
apadjanak nedveid, sírásra amúgy is
képtelen vagy már, magod se szórd
hiába a tengerparti homokba.
To be or not to be
Az itt a kérdés, akarsz-e
éveken át perverz önkínzásban
tapicskolni, veszett fejsze
nyelét szorongatni elengedés
helyett, egy rég gajra ment
szerelem rothadó romjain
ücsörögve, múlt időnek pár
hónapján merengve?
Nemesb lettél-e, hogy
exhibicionistaként mutogatod
sebeidet minden szembejövőnek –
mily szánalmas élvezet.
Legyél vagy ne legyél, csak
magadtól kérdezd, hiányod
két nap alatt beforr, másokat
is elsirattak már. Bár marad
utánad néhány szánalmas,
szenvelgő sor, versszerű szöveg –
csak aki ismert és szeretett, az
látja meg bennük a felszín alatt
könyörgő lélek remegését.
Hiába próbáltál
nem lenni, most mégis milyen
jó, hogy vagy.
Borítófotó: Pexels
