Harmadik alkalommal rendezte meg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara a Magyar Könyvkiadók Napját. A rendezvény célja, hogy egyfajta minikönyvhét keretein belül közel hozzák egymáshoz a kiadókat és az olvasókat kötetbemutatók, beszélgetések, valamint könyvvásár révén. Az idei rendezvény középpontjában az élettörténet és emlékezet hívószavai álltak, amint azt Gyenge Zoltán dékán is kiemelte megnyitóbeszédében, a kar a magyar kultúra közelmúltbeli veszteségeire is emlékezik ezáltal.
A rendezvényt egy kötetbemutató nyitotta, Mikola Gyöngyi kérdezte Szajbély Mihályt a nemsokára megjelenő Csáth-monográfiájáról. A beszélgetés során kiderült, hogy míg Szajbély 1990-ben megjelent Csáth-kismonográfiája affirmatívabb munka, a mostani inkább egyfajta „lélektani krimi”, amely az azóta jóval teljesebb mértékben hozzáférhető Csáth-életmű sok szempontú értelmezésére tesz kísérletet.
Szajbély Csáth-reneszánszról szóló fejtegetése nem csupán saját Csáth-olvasatait tematizálta, de a szerző alkotói, orvosi, valamint sokat vitatott magánéleti vonatkozásait is érintette.
A nap második beszélgetése Szabó Gábor Történeteink vége című könyve köré szerveződött, a szerzőt Melhardt Gergő kérdezte. A kötethez kapcsolódó konkrétabb, műfaji (kritika és/vagy tanulmány) és szerkezeti kérdéseken túl az emlékezetpolitikára fókuszált a diskurzus:
az emlékezés mint kulturális paradigma, valamint a különböző ideológiai törésvonalak mentén szerveződő emlékezet természetrajza került előtérbe.
A keddi program során az értekező munkákon túl egyes szépirodalmi pályák áttekintése is hangsúlyos maradt: míg Marno János költői indulásról, valamint az őt inspiráló neoavantgárd hatásokról értekezett, addig Végel László Virág Zoltán kérdései nyomán elsősorban az életművet átszövő közép-európaiságról, valamint a délszláv háború tapasztalatáról beszélt.
Az első nap további programjai döntően az emlékezés köré csoportosultak: a nemrég elhunyt Heller Ágnes, Tengelyi László és Térey János alakja szervezett egy-egy beszélgetést.
Az emlékidézés kötetbemutatókkal is párosult: a Szabadon élni – Heller Ágnes 1929–2019 című emlékkönyv, az Élettörténet, sorsesemény, önazonosság című Tengelyi-emlékkötet, valamint Térey János Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba könyvének bemutatására is sor került. Bár elhangzott, a veszteségek még túl közel vannak, és emlékezni igazán csak a gyászmunka után lehet, a beszélgetéssel egybekötött bemutatók sikeresen idézték fel a magyar kultúra nagy veszteségeit. A tizenöt éve elhunyt Bori Imrére való visszaemlékezésre A címzett: Bori Imre című levélválogatás megjelenése adott alkalmat, amely során
Ilia Mihály a korszak hatósági működésének specifikus vonásait is a hallgatóság elé tárta.
A szerda délelőtti program Sághy Miklós adaptációelméleti könyvének bemutatójával indult. A közérthetőségre törekvő könyv egy adaptációelméleti fejtegetésből és konkrét esettanulmányokból áll, a beszélgetés során ennek megfelelően mindkét egységre közel azonos hangsúly esett. A moderátor, Hódosy Annamária az adaptációs hűség problematikusságáról kérdezte a szerzőt, aki kifejtette, noha a szempont már meghaladott, a napi kritikában még mindig vissza-visszatér ez a közelítés. Egy rövid adaptációelméleti összefoglaló után a beszélgetés folytatásában az elemzett művek kerültek fókuszba, így többek között a Sorstalanság vagy éppen a Hajnali háztetők adaptációs kérdéseiről is szó esett.
A Hévizi Ottó filozófussal folytatott beszélgetés a kérdező Czeglédi András által „architektonikus esszék” gyűjteményeként aposztrofált kötet körül gravitált,
amely A Liget, a Sétány, a Csarnok és a Kert címen jelent meg. Az eszmék apályát és az alapvető gondolkodási stílusokat érintő eszmecsere mindemellett a termékeny anekdotázásnak is helyet adott, a kérdésszekcióban egykori csoporttársak hozzászólásai elevenítették fel a korabeli szegedi egyetemi világot.
A szerda délután a hagyományos Írók vs. Filozófusok futballmeccsről és felolvasásról szólt.
A kétnapos rendezvény zárásaként Mesterházi Mónika könyvbemutató beszélgetését hallgathattuk meg, Evidenciák című esszékötetéről Szabó Gábor kérdezte a szerzőt. Mint elhangzott, az esszékben egyszerre érvényesül az objektivitás és a személyes hangoltság, valamint a tradícióba való beágyazódás felőli értelmezés. Szóba került a műfordítói és a költői életmű kikerülhetetlen egymásra hatása is.
A harmadik Magyar Könyvkiadók Napja számottevő érdeklődés mellett, változatos programokkal zajlott, a rendezvény hívószavai szomorú aktualitásuk mellett is eredményesen tudták tagolni és egységbe szervezni az elhangzottakat. A program elérte célját, a nagyszámú megszólított arra mutat, hogy érdemes évről évre új tematikus elemekkel megtölteni a kialakult kereteket.
III. Magyar Könyvkiadók Napja, SZTE BTK, Szeged, 2019. október 1–2.
A fotókat Nemes Réka készítette.
