két elhajított test
a kinagyított képen jól látszik
szemünkben a szomorú fény
egyre messzebbre utazunk
a lényeg az eltávolodás
nem érzékeljük lefelé
vagy felfelé könnyebb-e az út
olyan tapasztalatlanok vagyunk
mint két elhajított testet
a környezetünk mozgat tovább
vadszedret eszünk gombát
amiből rengeteg van
de mi csak egyfélét ismerünk
tölgyek alatt alszunk
és arról álmodunk
hogy valami téridőgörbület
visszarepít minket a kezdetekhez
mentőhajók kikötése tilos
fehér por a lábunk alatt
kokain porcukor egyre megy
még élünk de testünkben már
megkezdődött a folyamat
gusztustalan ez a bomlás
alkohollal évekig visszatartható lenne
ám próbálunk józanok maradni
kávét innánk túl keserű
másképp érzékeljük most az ízeket
új droggal etetnek minket ami
az agysejtjeinket gyilkolja
bambán nézzük a vízbefúltakat
még élünk csak a szívünk
nem dobban meg semmire
Borítófotó: Alex Stoddard
