A debreceni Rocksuliban 2018 novemberében tartottak egy Ortega ukulele workshopot, ahol kisorsoltak egy koncertukulelét. A jelek szerint én dobtam be legügyesebben a nevemet a dobozba, mert egy új hangszerrel mehettem haza. Ő kapta meg először a Malakiás nevet, s ez alapján a címét az új album.
Rendszerint nem nevezem el a hangszereket, de van egy pár, akik különleges státuszt kapnak ilyen téren a kis gyűjteményemben. Az első szoprán ukulelém a Zefir nevet kapta, akivel korábban már készítettem egy EP-t (a címe meglepő módon Zefir). Az ezzel kapcsolatos élményeimre alapozva találtam ki, hogy írok egy új lemezt Malakiással is. A másik fontos tényező, hogy körülbelül hat éve dolgozom a Csőr című albumon, meg mellette van pár függőben lévő lemezfelvétel a K-Zajjal és Bódvaszilas Sessions-zel is. Az elhúzódó felvételezés és keverés nagyon idegölő, könnyű belefáradni és megakadni. Valami frissre volt szükségem, ami teljesen új, játékos, szabad, ahol nem baj, ha valami ügyetlenebbre sikerül. Meg is születtek a szabályok:
két hét alatt kell megírnom és felvennem egy dalt, és ezalatt videót csiholni hozzá, majd feltölteni YouTube-ra, akkor is, ha borzalmasra sikerül.
Ha kész van egy dal, ugyanezekkel a keretekkel nekiesem a következőnek. A játékot szükség szerint fel lehetett függeszteni (például amikor a Garázsband Fesztiválra próbáltunk, és nem volt annyi időm foglalkozni vele). A végén pedig úgy tizenkét szám elkészültével az összes videót egyben lekeverem, és albumstreamként feltöltöm, a zene meg megy a fontosabb oldalakra.
Nagyjából fél év alatt el is készült a lemez.
A konkrét keretek és tervezés hiánya miatt elég eklektikusra sikerült az anyag, aminek a darabjait egymás mellé pakolva kicsit összevisszaság-érzésem volt.
Úgy döntöttem, hogy legjobb lesz még inkább szétbarmolni az egészet.
Felvettem egy csomó néhány másodperces átvezetőt, hogy a szétesettség teljesen előtérbe kerüljön. A szövegeket úgy rögzítettem, hogy külön mondtam fel a szavakat, aztán összevágtam őket. Az azonos szavak (például „másodperc”) mindig ugyanazok a felvételek, az összes kis interlúdban. Nem hagytam magamnak sok gondolkodási időt, amit elfogadhatónak éreztem, megtartottam.
A dalok a gyorsforgóban születés miatt teljesen vegyes üzenetűek és hangulatúak.
Az első, amit felvettem, a Tova volt, egy rövid prüntyögésből született az új hangszerrel. Kipróbáltam, hogy tudok-e egyáltalán ennyi idő alatt készre hozni egy zenés videót (vagy inkább videós zenét). A következő kérdés az volt, hogy szöveget tudok-e írni két hét alatt. Volt egy kétsoros szövegötletem korábbról, amit előszedtem és befejeztem a következő darabra. Ez lett a Flaszter Galaxis. Úgy éreztem, elfogadható minőségben megy minden, szóval uccu.
Flaszter Galaxis
Részben ritmikus szabad asszociáció, részben az apróbb frusztrációk, részben a mindennapokban ész nélkül sodródás lenyomata, bizonyos téren a magamat helyemen nem érzést préseltem bele. A kizökkentés és mérsékelt furcsaság mindig is céljaim voltak a zenélésben, és itt is egy nagy karéjjal próbáltam beletenni ezekből, remélem sikerült.
Tova
Szeretem a népzenét, időnként ritmusokban és dallamvezetésben merítek is belőle, szerintem ez eléggé érződik itt. Nincs sok hozzáfűznivalóm, mentem a fülem után.
Cikóriapárlat
Volt egy ötletem ukulelén, amit felvettem, az első jól sikerült felvételt megtartottam a laptopértesítés pittyegésével együtt, aztán írtam hozzá egy kis dallamot vonóval gitárra. Kevés plusz hangszerelés, Google-fordító telefonról, és kész. Ennyire volt idő, szabály szerint jött a következő.
Cont. capitis
Ezzel kicsit megszenvedtem, korábban kezdtem foglalkozni vele, mint a Cikóriapárlattal, de hamar rájöttem, hogy kicsit több idő kell befejezni, úgyhogy jegeltem is a következő etapig. Háromszor vettem fánkot a videóhoz, de kétszer megettem felvétel előtt. A szöveg egyfelől az egészségügy monoton darálásáról szól, másfelől pedig arról, hogy fáj, amikor beütöm a fejem. Meg diszkrét utalásokat próbáltam tenni arra is, hogy nagyon szeretem a fánkot.
Időnyúzó
Ez egy utolsó pillanatban készült zene, hogy a szabályokat tudjam tartani a határidő terén. Nem írtam előre szöveget hozzá, ezek tehát őszinte véletlenszerű ömlengések.
Húsleves meg Fürdés
Ez elsőre elég nyominak tűnhet meg összecsapottnak, de zeneileg komolyabban összerakott, egészen büszke vagyok rá (főleg a ritmikus nyammogásra a húsleves rész alatt). Akkortájt volt némi húslevesünk, amit a nagymamám főzött, és finom volt. A másik dolog, ami aktuálisan foglalkoztatott, a fürdés, mert épp büdös voltam. Ideje volt kombinálni a kettőt.
Dücskő csülök
Aki látta már a miarosseb borítóját, az látta már a Dücskő csülkömét is. Ez a darab megírással és videózással együtt mintegy 40 perc alatt jött a világra, és ezáltal az album legrövidebben elkészült szutyka. A szabály az szabály.
Sáros
Szerintem ez elég magától értetődő.
Nemérdekel
Ez a tinidalom. Nem vagyok egy lázadó alkat, de szerintem mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor legszívesebben nagy ívben tenne mindenre, és egyszerűen megmondaná a vele szemben állónak, hogy leszarom. A nihilbe menekülés veszélyesebb oldaláról azért került a végére egy-két komolyabb gondolat is (Nietzsche, logos, miegymás), de az meg már kit érdekel.
Volt
Nem szoktam komolyabb, csöpögősebb dalokat írni, úgyhogy úgy gondoltam, soha jobb alkalom kipróbálni az ilyesmit, mint ez a kihívás. Épp nagyon azt éreztem, hogy lehetnének jobbak a dolgok, de igazából volt már ilyen is, meg rosszabb is, meg úgyis lesz még, szóval tök mindegy. Este aztán kimentem levideózni apróságokat, amik megtetszettek az utcán. Többnyire szemetet.
Purgatórium
Ezt a szöveget négyszer írtam újra. Amíg a barátnőm fát vágott, hangyákat videóztam. Na de vissza a szövegre. Azt hiszem minden változásnak megvan a maga zsoldja, és az ember nem várhatja, hogy kipipálja a kis listáján a tennivalót, aztán hirtelen jobb lesz. A szenvedés az emberi élet elengedhetetlen része, de amíg valami pozitívabb végkimenetelért szenvedünk, hajtóerő. Azt hiszem. Nem sokat gondolkodtam ezen igazából. Nincs is végzettségem ilyesmiről nyilatkozni. Ne hallgassatok rám. A hús finom volt.
Esik
Esett az eső, és még akartam egy utolsó felvételt készíteni. Voilá.
Gidnim’Rém: Malakiás, magánkiadás, 2019.
A fotók forrása a szerző Facebook-oldala.
