A magyar filmek mellett idén nemzetközi szekcióval bővült a Malter Filmfesztivál. A külföldieket ugyan most még nem díjazta a zsűri, az egyik nap teljes egészében ezeké az alkotásoké volt. A rendezvény kerekasztal beszélgetéssel és exkluzív kiállítással egészült ki.
A Malter elnevezés a magyar és az alternatív szavak összetételéből jött létre, árulta el a fesztivál alapítója és egyben igazgatója, Hutanu Emil. A debreceni filmgála sajátossága, hogy kizárólag rövidfilmekre fókuszál. Az elnevezésnek megfelelően most is a magyar alkotásoké volt a főszerep – a díjátadó napján a magyar, versenyprogramban részt vevő alkotásokat vetítették az Apolló moziban.
A Malter sikere kézzel fogható, ugyanis pár év alatt nemzetközivé nőtte ki magát.
A debreceni vetítésen egy 14 ország filmjeiből álló válogatást láthattunk (a teljes anyag 104 ország több mint 2000 filmjéből állt), közöttük Guy Nattiv Oscar-díjas Skin című filmjét.
Hutanu Emil a folyamatos fejlesztések mellett fontosnak tartja, hogy a fesztiválhoz számos kulturális program kapcsolódjon. Évről évre törekszik arra, hogy bővítse a kínálatot, s a kísérőprogramokon keresztül egyre többekhez juttasson el – a beválogatott alkotásokon túl – egy olyan befogadó filmnézési attitűdöt is, amely nem különbözteti meg, sokkal inkább magába olvasztja a különböző vizuális megjelenítési formákat, művészeti ágakat.
A fesztivállal párhuzamosan zajlott Lichter Péter és Máté Bori The Rub című kísérleti filmes anyagának kiállítása,
amelynek a debreceni alternatív galéria és közösségi tér, a Malter adott helyet. Az alkotás régi filmtekercsek „különleges technikákkal manipulált, 35 mm-es filmek kockáinak roncsolásából áll össze”, amelyek kézzel fogható kiállítási anyagként, képekké rendezve voltak megtekinthetők.
A mű érdekessége továbbá, hogy a számtalan roncsolt, majd digitalizált és újravágott film elemeiből jön létre az új matéria, melyhez Hajdu Szabolcs Hamlet-monológjai társulnak.
Tárlatvezetésen és egy pohár boron keresztül vezetett a nézők útja a film megtekintéséig. A díjátadó napján Török Ferenc és Hajdu Szabolcs fővédnökökkel, rendezőkkel beszélgetett Váró Kata Anna filmesztéta, a Debreceni Egyetem oktatója, a Malter egyik zsűritagja a filmes karrier elindításáról, valamint arról, hogyan lehet a jó témát kiválasztani. Az interaktív kerekasztal lehetőséget adott az érdeklődőknek, kezdő filmeseknek (sokuk a média- és vizuális kultúrát hangsúlyozó debreceni középiskolákból érkezett a fesztiválra), hogy személyesen kapjanak tanácsokat a szakmával kapcsolatban.
A versenyprogram győztese Lőrincz Nándor és Nagy Bálint Felülnézet című filmje.
A mű vezérmotívuma az a sajátos, ámbár nem következetesen fenntartott felülnézeti kameraállás, amely a címet is értelmezi. A teljes játékidő alatt szinte vágás nélkül bontakozik ki egy elsőre átlagosnak tűnő eseménysor. A társadalmi egyenlőtlenségek bemutatása csakhamar „egy újabb cigányos jelenetbe” torkollik, amelyhez hasonlót gyakran láthatunk a vásznon vagy akár a színpadon. A párbeszédek suták, nem életszerűek, és nagyban támaszkodnak a sztereotípiákra, valamint gondolkodás nélkül használnak vulgáris kifejezéseket a nyomatékosítás kedvéért, mindez pedig a karakterek megrajzoltságára is kihatással van. A legnagyobb kár mégiscsak az, hogy Nagypál Gábor és Farkas Franciska alakításából, pont a kamerabeállításból adódóan, szinte semmi nem érvényesül, elnyeli őket a közéjük és a nézők közé ékelt űr.
A második Dudás Balázs Két csík című filmje lett, amely felnőttnek látszó, ám valójában gyermeteg fiatalokról beszél.
A cselekmény mozgatórugója a címben szereplő két csík. Valójában egy csík van vagy kettő? Az általános bizonytalanság és a minden ötödik percben bekövetkező cselekménycsavar a székhez is szegezhetne, ám az összhatást nem segíti, hogy a mű második másodpercében sejthetővé válik a csattanó, a színészi játéknak pedig később sem sikerül ezt feledtetni. A hangulatváltozásokat kifejező zenék egymásutánja magával sodorja a nézőt, ám a szókimondó bakelitek nem pótolhatják a kiforratlan forgatókönyvet.
Harmadik helyezést ért el Farkas Adrienn Alex című alkotása.
A fődíjas filmek mellett számos különdíjat is kiosztottak. Csoma Sándor Castingja a közönségdíjat és az Alföld Televízió díját is elnyerte. A Campus Rádió Füzes Dániel Szokásjog című filmjét, a Hajdú-Bihari Napló Szakonyi Veronika Noémi Maszatvár című alkotását díjazta, a Dehir.hu különdíját pedig Simó Ibolya vehette át a Falu fessön című filmért.
A KULTer.hu által választott különdíjas a Kék óra, Regős Ábel alkotása.
A korábban szintén díjat nyerő Gazdag-Kötél Orsolya megformálásában Orsi egy estéjét követhetjük szemmel. Ritkán filmre vitt emberi sorsokat látunk – főként nők problémáit, de ez nem kizárólagos szempont. A naplemente utáni vagy napfelkelte előtti rövid időszak az úgynevezett kék óra, amikor a legszebbek a fények és a legkönnyebb a kontrasztos fény-árnyék jelenség miatt a képrögzítés.
Orsi saját, belső kék órájában bolyong a boldogság vagy legalább a megértettség felé.
Találkozásai során azonban olyan emberekkel ismerkedik meg, akik nem várják ki azt a szükségesen hosszú exponálási időt, amely után éles, hiteles képet kapnának róla. A középkorú, gyermekét egyedül nevelő nő történetét Regős Ábel pontos, lényegre szorítkozó képekkel, egyszerű, mégis regény-bőbeszédű dialógokkal viszi színre. A téma nehézségét és a megvalósítás sűrű valóságát a játékos, ám nem túl tolakodó zenék ellenpontozzák.
A magyar filmek mellett szintén népszerű volt a külföldiek szekciója. Guy Nattiv Skin című filmjének minden pillanata következetesen jelentéssel teli, átgondolt és gondosan szerkesztett.
A cselekmény középpontjában egy amerikai fehér család áll, akik a legkevésbé sem elfogadóak a diverzitással szemben.
A legszívbemarkolóbb azonban talán nem a film ezen vetülete, hanem az, ahogyan a felnőttek képesek befolyásolni a fiatalabb generációt. Meddig maradhat valaki gyerek, ha a környezete nem erre neveli? Meddig maradunk nyitottak egymás felé?
A külföldiek között a legeredetibb ötlet mégis Yorgos Zois görög rendezőé, aki az athéni menekülttáborok élményéből merítkezve, a jelen problémáiból kiindulva távolabb tolta a képzelet határát.
A Third Kind című filmben az elhagyatott táborokat posztapokaliptikus helyszínként használta sci-fijéhez. Világában a Földön már semmiféle élet nincs, az emberek az űrbe kényszerültek új lakhelyet keresve. Egy kutatócsoportot azonban visszaküldenek arra a helyre, ahonnan gyanús rádiójeleket fognak egy ideje.
A speciális, mellesleg multinacionális, archeoantropológus csapat kutatása áll a középpontban, ám személyük másodlagos.
Előtérbe helyeződik vizsgálódásuk tárgya, s velük együtt, vagy inkább általuk lehetőségünk nyílik arra, hogy saját fajunkra, és ezáltal önmagunkra is a külső megfigyelő szemével tekintsünk. Nem az lesz a lényeges, hogy miért nincsenek már emberek az anyabolygón, hanem az, hogy milyen emberi sorsok fonódtak össze a feltárt táborban. Hátrahagyott képeslapok, videóanyagok, kazetták és falfeliratok alapján tájékozódunk – mind-mind az athéni menekülttábor eredeti hagyatéka, kicsit más szemszögből.
Elgondolkodtató, érzékenyítő alkotás, amely nem csap át didaktikus magyarázásba, épp ez a legnagyobb erénye.
A díjnyertes filmeket, ahogy eddig is, az ország különböző helyszíneire viszi el és vetíti majd Hutanu Emil, nyáron pedig a fesztiválozók nézhetnek Malter-filmeket. A tendencia alapján remélhetjük, hogy jövőre még több napot szentelhet Debrecen a határon innen és túlról érkező rövidfilmeknek.
Malter Filmfesztivál, Debrecen, Apolló mozi, 2019. október 15–16.