Bagota Béla első nagyjátékfilmje hosszú idő óta az első magyar krimi, amely nem túlhajtja vagy parodizálja a zsáner bevett elemeit, hanem azok felhasználásával egy olyan történetet mesél el, mely súlyos társadalmi jelenségekre reflektál az emberkereskedelemtől az elnéptelenedő vidéken át a korrupcióig.
A hazai zsánerfilmgyártás továbbra is kimerül az évről évre nagy közönséget vonzó romantikus vígjátékokban. Rendezőink ritkán mernek más műfajokhoz nyúlni, ha ezt is teszik, a végeredmény vagy borzalmasan klisés és kínos (A tökéletes gyilkos, Európa Expressz, Metamorfózis), vagy a műfaji elemekkel virtuóz játékot űző, önreflektív, midcult jellegű darab (Víkend, A nyomozó, Isteni műszak, Apró mesék, Tiszta szívvel). A vegytiszta krimi különösen ritka jelenség, a nyomozósdira vágyó közönség Hollywoodból, és főleg az elmúlt néhány évben a skandináv országokból kapja a hangulatos, sokszor sötét és véres történeteket.
Egyértelműen az utóbbi kategória ihlette meg Bagota Bélát, aki a végig havas tájon játszódó Valant erdélyi közegbe helyezte.
A traumatizált főhős, Péter (Krisztik Csaba egyébként bármelyik skandináv krimibe beleillene) nyomozóként az emberkereskedelemmel foglalkozó bandák felszámolásával, valamint a prostituáltnak eladott fiatal lányok megtalálásával foglalkozik, nem véletlenül: a Ceaușescu-rendszer végnapján húga, Juli tűnt el nyomtalanul a Valan nevű bányavárosból. Amikor kiderül, hogy egy holttestet találtak a havasokban, Péter arra gyanakszik, hogy huszonkét éve eltűnt húga került elő a föld alól. A nyomozó így visszatér szülővárosába, hogy a családi tragédia feldolgozása mellett egy messzire vezető, évek óta megoldatlan bűncselekmény-sorozatot térképezzen fel.
A Valan legnagyobb erénye, hogy végig a krimik klasszikus eszköztárából építkezik, mégsem érződik sematikusnak vagy idejétmúltnak.
Bagota a műfaji elemek példás ismeretén túl rájött, hogy a többnyire hasonló panelekből álló, sikeres skandináv krimik attól működnek, hogy a történet okosan reflektál a legváltozatosabb társadalmi jelenségekre, a műfaji váz ténylegesen arra szolgál, hogy egy aktuális, nagyobb ívű problémaköröket taglaló sztori épüljön rájuk. A Valan pontosan emiatt nem egy sokadik, hamis és sótlan krimi utánérzés: rátapint többek között az emberkereskedelem jelenségének problémájára – mely Romániában és Magyarországon is nagy kihívást jelent a civil szervezetek és a hatóságok számára –, de előkerül a rendőri korrupció, a Brassóból a kisvárosba érkező Péter miatt a vidék-város ellentét, valamint a kétnyelvűség kérdése is, melyek organikusan épülnek be a sztoriba.
Ezeken túl a feszültség is szépen épül, a film lendülete nem bicsaklik meg, jó az arány a személyes dráma és a nyomozás alakulása között,
így Péter traumája és az eltűnéses ügyek egyaránt végig érdekesek maradnak. A javarészt kevésbé ismert színészi gárda pedig kivétel nélkül fantasztikus: Krisztik Csaba karizmatikus jelenség a vásznon, remekül hozza a hallgatag, magát keménynek mutató, valójában nagyon is sebezhető nyomozót, de Hatházi András, Mátray László és a valani rendőrfőnököt játszó Tollas Gábor is nehéz szerepeikből hozzák ki a maximumot, Meszesi Oszkár pedig a dadogó újonc rendőr szerepében vérbeli comic relief figurát formál meg profin.
A film kulcsa azonban a remekül megválasztott helyszín, azaz az erdélyi Balánbánya, amely a címadó várost alakítja, mégis sok hasonlóságot mutat Valannal. Az egykor virágzó iparváros mára az enyészeté, a lakosok megélhetését adó bánya bezárt, a vérrel kivívott rendszerváltás nem a várt fejlődést és fellendülést hozta el a völgyben fekvő település számára.
A filmbéli város a leszakadó vidék problémájáról tudósít, ahol virágzik a korrupció, a fiatalok elköltöztek,
és ahol mintha megállt volna az idő 1989-ben. Nem véletlenül itt üti fel a fejét a fiatal lányok áruba bocsátásának jelensége: akárcsak Schwechtje Mihály Aki bújt, aki nem című rövidfilmjében, illetve az annak téziseit színpadra átültető Az örökségben, a mikroközösség reménytelensége és nincstelensége szolgál a könnyű pénzszerzéssel kecsegtető emberkereskedelem táptalajául. Ezek mind kiolvashatók a filmből, pusztán a helyszínnek köszönhetően, Bagota ráadásul a káprázatos, a várost körülvevő fenyvest pásztázó vágóképekkel a rejtély megfejtéséhez is nyomokat szolgáltat.
És ha már káprázatos vágóképek, érdemes kiemelni a Valan nemzetközi színvonalú technikai kidolgozottságát. Garas Dániel operatőr képei remekül visszaadják a fagyos táj hangulatát, de a belterekben játszódó jelenetek is simán odatehetők a műfaj legjobbjai mellé. Utóbbiakért Damokos Csaba látványtervezőt is dicséret illeti, a rendőrőrs, az akciódús nyitányban látott kupleráj és az egyszerű lakásbelsők is fokozzák a sötét atmoszférát. A Valan mindezek mellett mesteri filmzenével bír, a Márkos Albert által komponált sejtelmes szólamok tökéletesen belesimulnak a jelenetekbe.
A film egyébként az újranézés próbáját is kiállja, ez talán a legnagyobb dicséret, amit egy történetvégi fordulatra kihegyezett krimi kaphat.
Bagota Béla erős rendezői bemutatkozása akár a hazai Q-ügyosztály sorozatot is útjára indíthatja: a szegregálódott, elmaradott vidéken játszódó krimikben rengeteg lehetőség rejlik, remélhetőleg az alkotóknak lesz lehetőségük – akár a nagyszerű színészi alakítást nyújtó Krisztik Csaba főszereplésével – tovább építeni ezt az elhanyagolt műfajt a hazai filmgyártásban.
Valan – Az angyalok völgye, 2019. Írta és rendezte: Bagota Béla. Szereplők: Krisztik Csaba, Hatházi András, Nyakó Juli, Mátray László, Tollas Gábor, Ciugulitu Csaba. Forgalmazó: Mozinet.
A fotókat Kántor László készítette.
