A világ egyik legintenzívebben koncertező zenekara lépett fel a Papp László Budapest Sportarénában. Ha számításba vesszük, hogy a hard rock együttesek egyik őskövülete, a Deep Purple 51 éve alakult egy angol kisvárosban, és jelenlegi legfiatalabb tagja is elmúlt már 65 éves, ez megsüvegelendő teljesítmény.
Az estet a Monster Truck nevű kanadai hard rock-banda indította. A négytagú, mindössze tízéves együttes dallamos rockdalaival kellően feltüzelte a közönséget, mely főleg középkorú vagy idősebb férfiakból állt.
Tíz nap alatt hét koncert: ez volt a Deep Purple decemberi kelet-közép-európai penzuma,
melyet egy 32 állomásos szeptember-októberi amerikai körút előzött meg. A budapesti fellépést másnap egy kolozsvári követte, hogy utána az öregfiúk jól megérdemelt féléves pihenőre vonuljanak.
Fél évszázados koncertrutin könnyen észrevehető: letisztult színpadkép fogadta a telt házas Sportaréna közönségét.
Semmi vizuális ingerfokozás, jobb és bal kézre egy-egy kisebb, középen egy nagy kivetítő, melyeken főleg a színpadi események voltak láthatóak. A puritán látványvilágot konzervatív színpadkiképzés egészítette ki, hiába is kerestünk volna mondjuk az állóhelyek közé vezető kifutót. A Deep Purple a hallójáratainkat célozta meg, és ezt igen jól tette.
A színpad előterében Ian Gillan énekes, jobbján Roger Glover basszusgitáros, balján pedig Steve Morse gitáros foglalt helyet.
Mögöttük Don Airey billentyűs és Ian Paice dobos, az eredeti felállás egyetlen megmaradt tagja. Bár Glover és Gillan már 1969-ben részesei voltak a bandának, a Deep Purple hosszú és sok tagcserét számláló történetében akadtak időszakok, amikor ők épp nem tartoztak a formációhoz. Legendás gitárosuk, Ritchie Blackmore helyét 1994-ben vette át az amerikai Steve Morse, Don Airey, a Deep Purple legújabb tagja 2002 óta zenél velük. Addig a szakmában szintén hatalmas névnek számító virtuóz, Jon Lord volt a csapat billentyűse.
A koncertet az 1972-es Machine Head albumuk első számával a Highway Starral indították. Amúgy is ez a lemezük dominálta az estet, hiszen hét dalából ötöt is eljátszottak, a B-oldal minden számát hallhatta a budapesti közönség.
Kevés lemez B-oldala állja így ki az idők próbáját.
Gillan hangja – bár állítólag sokat veszített ércességéből az évek folyamán – még most is erőteljesnek hatott, engem teljes mértékben meggyőzött. Párszor jól ismert sikolyait is eleresztette, színpadi jelenléte feledtette, hogy már 74 éves múlt. Amikor az együttes tagjai fáradni kezdtek, következett egy hosszabb, improvizatív gitár- vagy billentyűszóló, ami lehetőséget adott a hetven feletti társaságnak egy rövidebb pihenőre.
Gyerekkorom egyik furcsa felfedezése volt, hogy a Mekk Elek, az ezermester (1973) című magyar bábfilmsorozat – melynek 13 epizódját a Magyar Televízió számtalanszor műsorra tűzte – főcímzenéjének első pár hangja (felgyorsítva ugyan, de) kísértetiesen hasonlít a Smoke on the Water legendás riffjére. Arra a Ritchie Blackmore-dallamfrázisra, melyet az „évezred riffjének” választottak.
Vajon Ránki György ismerte-e a mindössze egy évvel korábban, a Machine Head B-oldalán megjelent slágert, és ha igen, mennyire ihletődött belőle?
Erre persze nem adott választ a hétfői koncert, de élőben is kiválóan szólt a Deep Purple legismertebb dala. Az ezt követő húsz perces ráadásban előbb a Hush, majd egy basszusgitárszóló következett (hogy Glover se maradjon ki a sorból), és az estet stílusosan a Black Night zárta.
A Sportaréna folyosóján a tömegben araszolva azon töprengtem, hogy mikor lett volna leginkább érdemes az elmúlt fél évszázadban Deep Purple-koncertre menni.
Milyen lehetett az 1987-es, első magyarországi fellépésük, vagy az 1991-es nyíregyházi koncertjük? Mit változtattak azóta?
Vagy az 1976-os feloszlásuk – melyet nyolc éves szilencium követett az 1984-es újjáalakulásukig – előtti időszak volt az aranykoruk, amikor szüleim generációja járt koncertekre? És hogy értékelnék a 2019-es együttest azok az azóta nyugdíjas korú szerencsés nézők, akik fiatalon láthatták a kora hetvenes években a Deep Purple-t?
Deep Purple: The Long Goodbye Tour, Papp László Budapest Sportaréna, Budapest, 2019. december 9.
A fotókat az Artlasso készítette.
