A kortárs magyar vígjáték kifejezéstől sokan joggal rettenünk meg akár az olyan, 2010-es években bemutatott filmek miatt is, mint a Megdönteni Hajnal Tímeát vagy a Pappa pia. Szerencsére vannak kivételek, mint Goda Krisztina BÚÉK-ja, és kevés választja el Orosz Dénes Seveledjét is attól, hogy inkább a jobbfajta komédiák közé soroljuk.
Mondhatni, jó hosszú ideje átok ül a magyar vígjátékon. Sőt, talán a negyvenes évek óta nem készült igazán emlékezetes hazai komédia. A szatírákat és filmgroteszkeket (A tanú, Veri az ördög a feleségét) most ne számítsuk ide, mert ezek speciális, társadalomkritikus csoportot képviselnek, ami a rendszerváltás előtt volt igazán erős és felkapott az alkotók körében.
A „tiszta” vígjátékok kora 1989 után jöhetett volna el,
azonban néhány sikeres próbálkozás után még Koltai Róbert (Sose halunk meg) és Tímár Péter (Csapd le csacsi!) is nagyon félrementek a 2000-es években (Megy a gőzös, Le a fejjel!), a meglepően intelligens filmekkel (Presszó, Szerelemtől sújtva) kezdő Sas Tamás neve pedig már-már szitokszónak számít a 9 és ½ randi vagy az S.O.S. szerelem! után.
A hazai komédiák alapproblémája, hogy értelmes történet hiányában álkonfliktusokkal vannak tele,
komikus epizódokra, sőt gegekre esnek szét, amelyeket a klasszikus, Hollywoodban bejáratott, elhasznált romkom klisésztori tart össze, a poénok jellemzően alantas, altesti humorra épülnek minden komolyabb „üzenet” nélkül. Ezért is juthat eszünkbe a „magyar gagyi” kifejezés a hazai vígjátékokat látva. Ettől a nem túl szép hagyománytól sok, a 2010-es évek elejének „filmrendszerváltása” utáni korszakban készült komédia sem tudott elszakadni: a Megdönteni Hajnal Tímeát, a Pappa pia vagy a Kölcsönlakás is beáldozták a potenciálisan érdekes alaptörténetet az alpári humor kedvéért. Zomborácz Virág Utóélete vagy Goda Krisztina BÚÉK-ja kivételként erősítették a szabályt. És sajnos a Poligamyval hírnevet szerző, majd a Coming outtal nagy port kavart filmkritikus-rendező,
Orosz Dénes Seveledje sem tud teljes mértékben elszakadni a rossz vígjátékok örökségétől.
Pedig Orosz művének rendkívül izgalmas az alapkoncepciója, legalábbis a filmkritikusok számára, és benne van egy maró, önreflexív szatíra lehetősége is. Főhőse, az örökgyerek-nőcsábász Gergő ugyanis filmkritikusként próbál a felszínen maradni az írott sajtót egyre inkább elnyelő örvényben. Tragikomikus pozícióját csak erősíti szétcsúszott magánélete. Egyrészt válogatós, mindegyik nőben talál kivetnivalót, így képtelen stabil kapcsolatot kialakítani. Másrészt túl domináns Fellini-rajongó édesanyja, Emma krónikus szívbeteg, transzplantációra, illetve donorra vár, így fiának kell figyelnie rá, nem tud kilépni árnyékából. Egy nap azonban szó szerint berombol hozzá a kétes múltú, várandós Saci a szomszédból, aki kapóra jön Gergőnek, amikor Emma rosszul lesz, és kiderül, hogy csak napjai vannak hátra.
A férfi ráveszi szomszédját, hogy jó pénzért adja ki magát leendő menyasszonyának, így Emma boldogan halhat meg,
abban a tudatban, hogy léhűtő fia megajándékozza egy unokával. Gergő pechére megérkezik a várva várt egészséges szív, édesanyján végrehajtják a sikeres műtétet, azonban az esetleges komplikációk miatt senki sem sokkolhatja Emmát egy olyan kaliberű hírrel, hogy fiának és Sacinak valójában semmi köze egymáshoz. Így Gergő saját csapdájába esve kénytelen folytatni a játszmát, hogy közben várható módon beleszeressen szomszédjába.
Az biztos, hogy alapjait tekintve a Seveled profi módon összerakott vígjáték. Orosz Dénes már a Poligamyban és a témája miatt (a meleg főhős heteroszexuálissá válik) a nézőket, illetve a hazai kritikusokat megosztó Coming outban is bizonyította, hogy érti a komédiák csínját-bínját.
Ötletes az alapszituáció, és jól indul a sztori, a rendező számos jelenetben jó érzékkel keveri a drámát és a komédiát,
erre a hangnemkeverésre építi fel a csattanókat. Például Emma szívproblémája lehetne egy könnyfacsaró melodráma fő konfliktusa is, ami miatt a fia kapcsolata nem teljesedhet ki, vagy éppen az anya halála miatt a fia nem tud továbblépni az életben. Ám Orosz ezt a melodrámai klisét okosan forgatja ki, kicsit túl sokszor is, mert többször szerepel olyan jelenet a filmben, amelyet látva a néző azt hiheti, hogy Emma meghalt, ám végül kiderül, hogy mégsem (például a temetési jelenet a film elején).
Izgalmas a főhős szakmai életének tragikomédiája is,
bár nyilvánvalóan a filmnek ezen a részén ugyanúgy meg lehet sértődni, mint a Coming out homoszexualitással kapcsolatos, olykor már tényleg bizonyos erkölcsi határokat átlépő poénjain. Persze Orosz Dénesnek mintegy joga van kifiguráznia a szerkesztőségek (amelyekből egyre kevesebb van) és a kritikusok mindennapjait, mert maga is a nézőtér kényelmesebbik oldaláról került a kamera mögé, egykoron híres magyar lapokban közölték filmkritikáit. A Seveled kritikusi jelenetein érezhető a keserédes íz, amit a rendező is érezhet szájában annak láttán, hogy a nyomtatott sajtó presztízse egyre csökken, sőt már a hagyományos, írott kritikákat sem becsülik meg a vloggerek korában. Gergő is éppen szerkesztősége bezárásának küszöbén áll, kollégáival folyamatosan végállapotban él, fogalma sincs, hogy holnap vagy holnapután lesz-e még állása. Persze ezeken az állapotokon lehet nevetni, azonban elő-előbukkan a keserű valóság, például egy születésnapi bulin, ahol a főhős kap egy ajánlatot egy konkurens főszerkesztőtől, akinél előnyt élvez az az újságírójelölt, akinek van legalább egy gyereke. A Seveled tehát a maga tragikomikus módján, de
bemutatja a hazai újságírás áldatlan állapotait: a szakma presztízsvesztését és kiszolgáltatottságát a különböző ideológiáknak.
Ám Orosz Dénes műve skizoid film. Mármint abból a szempontból, hogy az alkotónak nem sikerült jól összefésülnie a filmkritikusszatírát a romantikus vígjátéki személyes szállal. Főleg, hogy ez utóbbi jóval konvencionálisabb, sokkal kevésbé érdekes, mint Orosz kvázi önvallomása, „így jöttem” története. Egy darabig persze benne van ebben egy emberibb dramedy lehetősége, hiszen a mozirajongó, illetve a Frank Davenport nevű kitalált filmszínészt tömjénező Gergő és a csupán alpári vígjátékokat (micsoda önfricska!) ismerő Saci két külön világ. Teljesen illogikus fordulatnak tűnik kezdettől, hogy ők egy párt alkossanak. Persze fel lehetne hozni, hogy a romantikus komédiáknak pont ez a lényege, hogy inkompatibilis egyének végül kompatibilissé váljanak, ám a Seveled első fele ennél sokkal kifinomultabbnak, értelmesebb, realisztikusabb történetnek tűnik.
Orosz Dénes enged a vígjátéki klisék csábításának,
így megnézhetjük ugyanazokat a jeleneteket, amelyeket az utóbbi évek magyar romkomjaiban is láthattunk: az erőltetett elutasítást a pár mindkét részéről, a vágyak fellobbanását, a mesterkélt szakítást, a csodaszerű egymásra találást, a harmadik fél feltűnését stb. A cselekmény második felétől a Seveled nagyon kiszámíthatóvá válik, és az utolsó 15–20 perc kifejezetten összecsapott karakterrajz és poénok szempontjából.
Van egy erős, drámai jelenet, amelynél keserédes, melankolikus románccá lehetett volna érlelni ezt a sztorit, ám jön egy irreális fordulat,
ami nincs kellőképp megindokolva, és megkapjuk a tipikus romantikus vígjátéki, sőt melodrámai végkifejletet. Ráadásul Emma és a hazugság, amire az egész film alapkonfliktusát felépítették, szinte elillan a cselekményből a játékidő utolsó harmadában, így onnan nézve kifejezetten mesterkéltnek, álkonfliktusnak tűnik. Maga a lezárás pedig sziruposan konformista, főleg annak fényében, hogy Orosz Dénes mintegy levegőben hagyta a tragikus végkifejlet felé tartó filmkritikusi szálat, és nem válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen lehetőségei vannak egy újságírónak, ha sorban felszámolják a sajtóorgánumokat, amelyekbe még publikálhatna.
A színészek teljesítménye és a karakterek színvonala is erősen hullámzó.
A Sacit alakító Tenki Réka kifejezetten jó, bár nem végzett kiemelkedő munkát, leginkább a színésznő külső átalakulása emlékezetes. Maga Saci majdnem tipikus „jó rosszlány” karakter, azaz prototípusa az Émile Zola-féle Nana, a megváltásra vágyó „romlott nő” (ebben az esetben nem prostituált, hanem a társadalom által szintén lenézett sztriptíztáncosnő). Emiatt mégis sokkal érdekesebb, mint maga a főhős, akinek inkább csak professzionális élete izgalmas, amúgy inkább sótlan, jellegtelen karakter, így Mészáros Béla sem tudott vele túl sok mindent kezdeni. A mellékszereplők jobbak: a pánikbeteg szívsebészt alakító Rezes Judit és rámenős, markolós párját megformáló Mészáros Máté meg lettek jutalmazva a komikus szerelmespár tagjainak szerepeivel. Ugyanígy a veterán Básti Juli is kihozza, amit ki lehet hozni a domináns anya archetipikus karakteréből, viszont a nyúlfarknyi szerepekben feltűnő Bodrogi Gyulát és Cserhalmi Györgyöt, a két színészikont egyszerűen elherdálták, kár volt két ekkora sztárt elpazarolni ennyire jelentéktelen szerepekre.
A Seveled tehát inkább közepes, gyenge-közepes film, amelyben benne van egy jó dramedy potenciálja, azonban elcsúszik a cselekmény során be-bedobált magyar vígjátéki kliséken. Közel sem olyan alpári, mint a Megdönteni Hajnal Tímeát vagy a Pappa pia, inkább a Coming outhoz vagy a Kölcsönlakáshoz köthető, ezekkel van egy kategóriában. Ez azonban kevés az üdvösséghez. Valószínűleg sikert arat a romkomokra éhes magyar közönségréteg körében, azonban emlegetni legfeljebb akkor fogjuk évek múlva is, ha a magyar vígjátékok problémáiról értekezünk.
Seveled, 2019. Írta és rendezte: Orosz Dénes. Szereplők: Mészáros Béla, Tenki Réka, Básti Juli, Mészáros Máté, Rezes Judit, Cserhalmi György, Bodrogi Gyula, Mátray László. Forgalmazó: InterCom.
