Halkszavú #MeToo-film

Mostanában több magyar film is foglalkozott a szexuális zaklatás és az áldozathibáztatás társadalmi problémájával. Nagy Zoltán első nagyjátékfilmje, a Szép csendben nem az online világ felől közelít, hanem a tanár-diák viszonyban vizsgálja, mi motiválja, illetve milyen stratégiákkal próbálják eltussolni a szexuális bűncselekményt.

Schwechtje Mihály Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂-ja és Hartung Attila a FoMO – Megosztod és uralkodsza a hangsúlyt a diákok egymás közötti kegyetlenségeire helyezte. Arra mutattak rá, hogy a közösségi média és az okostelefonok világában még a látszólag jámbor fiatalok is lehetnek zaklatók, sőt erőszaktevők az online tér lehetőségei és az ottani közösségi nyomás miatt. Persze a Remélem legközelebb… és a FoMO abból a szempontból „optimista” filmeknek nevezhetők, hogy ha bennük a bűnös jogi felelősségre vonása el is marad, legalább erkölcsi értelemben megbűnhődik, és a lelkiismeretére hallgatva megbánja tetteit. Persze Schwechtje Mihály és Hartung Attila műveiben sem könnyű a helyzet, de a diák-diák kapcsolatnál

sokkal kiszolgáltatottabb viszony a tanár-diák kapcsolat, amelyet a Szép csendben ábrázol.

Az alárendelt áldozatot – zaklató feljebbvalója hírneve és a szakmai hierarchiában elfoglalt pozíciója miatt – még kevésbé lehet rávenni, hogy kimondja az igazságot, hiszen fél a megtorlástól, illetve attól, hogy nem hisznek neki. A #MeToo-mozgalomnak az volt a pozitívuma, hogy segített megnyílni az egyenlőtlen viszonyrendszerben hallgatásra kárhoztatott embereknek, így a társadalmi pozíciójuk miatt „érinthetetlen” bűnösöket sikerült pellengérre állítani.

A történet centrumában egy ifjúsági zenekar áll, amelyet a megbecsült, profi és a diákok nyelvén jól értő Frigyes („Frici bá”) vezet.

A csoport oszlopos tagja a 18 éves hegedűművész, Dávid, aki mesterének tekinti Frici bát, a férfi pedig mindent megtesz azért, hogy a fiúból a legjobbat hozza ki a csapat segítségével. Egy nap azonban új taggal bővül a zenekar, a 13 éves, a nővé érés útján épp hogy csak elindult csellista Nóri csatlakozik a fiatalokhoz. Bár van barátnője, de Dávid felfigyel a lányra, ezért azt is észreveszi, hogy Frigyes és Nóri között más jellegű a viszony, mint a tanár és a kar többi tagja között. Kifejezetten gyanakodni kezd, amikor egy nap a lány hozzá fordul segítségért, mert a karmester „illetlen módon közeledett hozzá”, azaz nagy valószínűséggel fogdosta. Látszólag maga Dávid is kételkedik, mégis nyomozásba kezd, és egyre inkább biztos lesz benne, hogy mestere és példaképe, Frigyes szexuálisan zaklatja a tinédzserlányt.

A Szép csendbent amellett, hogy Nagy Zoltán személyes története ihlette, nyilvánvalóan inspirálták a közelmúlt külföldi és magyar botrányai.

A filmbeli tanár, Frigyes annyira karizmatikus, közvetlen és nagy tudású ember, hogy senki sem akarja elhinni bűnösségét. Jó választás volt a szerepre Máté Gábor, aki külsőre tökéletes tanárfigura, hanghordozása miatt pedig egyszerre tekintélyt parancsoló és közvetlen karakter. Frigyes nem szigorú, nincs szüksége direkt fenyítésre. Pedig a Whiplash című film és J. K. Simmons ikonikus zenetanárának emléke miatt felizzik a feszültség, amikor a nyitójelenetben belép a terembe, és nincs megelégedve Dávid hegedűjátékával. Ám Frici bá inkább közös apja, semmint pedagógusa a diákoknak.

Látszik, hogy a legjobbat akarja nekik, ezért is meri megérinteni őket, irányítani a kezüket és ellazítani izmaikat. Fiúkét és lányokét egyaránt.

A szakmai szempontok tehát tökéletes ürügyet szolgáltatnak arra, hogy testi kontaktusba kerüljön a tinédzserekkel. Dávid és Nóri szemszögéből pedig félreérthetők lehetnek bizonyos érintések. Ezért is annyira nehéz tetten érni a zaklatót, még a fiú barátnője is kételkedik, amikor megmutat neki egy hangfelvételt. Sőt, maga Dávid sem hisz a saját szemének, amikor példaképét meglátja egy kompromittáló szituációban.

Nagy Zoltán érzékletesen bemutatja az áldozathibáztatás működését is.

Elképesztő, hogy miután behívják az iskolába Nóri édesanyját, először felháborodik, és röhejesnek tartja, hogy ilyet feltételeznek a lányáról. Nem annyira a tanárról képtelen elképzelni, hogy tinilányokat fogdos, hanem saját lányát nem tartja eléggé „kompetensnek” ahhoz, hogy felkeltse egy felnőtt férfi figyelmét. De maga Frigyes is áthárítja a bűntudatot Nórira, amikor a tanítvány egy privát találkozónál felbátorodik, és a képébe vágja, hogy látta, más lányt is fogdos.

A tanár még magával az áldozattal is elhiteti, hogy csak beképzel dolgokat, és a társai is csupán fantáziálnak,

olyat látnak bele az egészbe, ami nincs ott. Épelméjűségüket, saját testük feletti kontrolljukat kérdőjelezi meg. Sőt, finoman, kétértelműen még arra is utal, hogy ha ennyire nem tetszik nekik a közvetlensége, akkor ő „játszhatja a tanárt”, és akkor ezentúl nem barátként, hanem szigorú oktatóként kell rá hallgatni.

A Szép csendben pszichológiailag hitelesen mutatja be a problémát,

ami nem meglepő, mert alkotója több szakemberrel is konzultált, és a premier előtti vetítéseken más gyermekpszichológusok is megerősítették, hogy mind a gyerekek, mind a felnőttek reakciói hitelesek. És akár a FoMO, Nagy Zoltán műve is „kisördögként” a nézőnek szegez kényes kérdéseket. Szerinted is elnézhetjük a zaklatónak a bűnösségét csak azért, mert sokan szeretik, és szakmai tekintélye van? Te hagynád a fenébe az ügyet, ha a megfélemlített, bizonytalan áldozat az édesanyjának és más tanárának már azt mondaná, hogy nem történt semmi? Éppen az a gond, amire a FoMO és a Szép csendben is rávilágít, hogy a társadalom nem a karizmatikus bűnöst, hanem a megfélemlített áldozatot kérdőjelezi meg.

Ezért Nóri édesanyján és Frigyes családján keresztül Nagy Zoltán műve kemény társadalomkritikát fogalmaz meg.

Kulcsjelenet, amikor egy családi vacsoránál, az asztalnál Frici bá feleségén kívül már mindenki tudja vagy sejti, mi történt, azonban senki – még a dühös Dávid sem – meri kimondani, amit kellene. A konkrét zaklatás mellett ez a legnagyobb gond, ami nem sajátosan magyar probléma (hiszen például Thomas Vinterberg már a Születésnapban bemutatott hasonlót), de társadalmunkat nagyon is áthatja. Nemcsak a szexuális zaklatás kérdéskörében, hanem például a történelmi emlékezetet tekintve is, minthogy a huszadik század traumáit még mindig nem sikerült teljes mértékben feldolgoznunk pont a ki nem mondott, illetve hivatalosan is titkosított, potenciálisan tényfeltáró információk miatt. Közép-Kelet-Európában pedig kifejezetten erős az autoriter rendszerek hagyománya, ami az igazságtalan hatalommal való szembefordulás helyett a megalkuvásra, az „összekacsintásra” és a tekintély félelme miatti hallgatásra tanítja az egyént. A Szép csendben viszont arra figyelmeztet, hogy ha továbbvisszük ezt a hagyományt, akkor a bűnös megússza, az áldozatot pedig talán élete végéig kísérteni fogja az elszenvedett trauma.

Tehát nagyon fontos témát taglal a Szép csendben, azonban megvalósítása miatt sajnos közel sem olyan erős, mint két magyar párdarabja.

Félreértés ne essék: a Szép csendben profi módon megvalósított film, érződik rajta, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap fiatal filmeseket segítő Inkubátor programja keretében készült. Tökéletesen megkomponáltak a zenekari próbák és előadások jelenetei, és Nagy Zoltán betartotta a forgatókönyvírók bibliájának parancsolatát, a „mutasd, ne mondd ki!”-t is. Azonban a Szép csendben nemezise éppen szűkszavúsága. A játékidő alig 80 perc, viszont túl sok benne a mesterien komponált, szimbolikusnak szánt, ám gyorsan monotonná váló zenei jelenet, és a kihagyásos szerkesztés is a téma ellenében dolgozik. Vagyis Nagy pont az izgalmasabbnak ígérkező jeleneteket vágta el, fejezte be túl korán, és

a lírai minimalizmus jegyében alig látunk feszült, drámai interakciót a főbb szereplők között.

Mindenki, beleértve a rendezőt is, csak kerülgeti a forró kását, ami még néhány kibontatlan cselekményszálat is eredményez, azaz egy-két illogikus vagy nehezen érthető szituációt teremt. Például Dávid és Nóri viszonya nincs rendesen kifejtve, így nem elég erősen indokolt, hogy a hallgatag tinilány miért éppen egy általa alig ismert fiúnak beszél a zaklatásról?

A Szép csendben lírai film, viszont a kihagyásos szerkesztés és a visszafogottság pont az ilyen témájú alkotásoknak nem tesz jót, mivel az említett vacsorajelenetet leszámítva nincsenek igazán emlékezetes momentumai. A társadalmat ilyen módon nem biztos, hogy fel lehet rázni. Még a szintén inkább lírai hangvételű Remélem, legközelebb…-ben is voltak keményebb drámai konfrontációk és emlékezetes fordulatok, amelyek valószínűleg a néző agyába égtek, de egy ilyen témánál a FoMO-é a járhatóbb út, amely alkotója szándéka szerint érzelmileg alaposan felkavarja, feldühíti a befogadót. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Nagy Zoltán műve kevésbé lenne értékes, mint Schwechtje Mihályé és Hartung Attiláé.

Remélhetőleg ez a film is utat talál minél több nézőhöz, és bátorít más alkotókat, mert erről a témáról minél többet kell beszélni,

illetve erről beszéltetni kell a társadalom tagjait, hogy az emberek képesek legyenek változtatni mentalitásukon, hogy az áldozatok merjenek időben beszélni, és a potenciális zaklatók, illetve az erőszaktevők megragadjanak gondolatszinten, elriadjanak a konkrét cselekvéstől.

Szép csendben, 2019. Rendezte: Nagy Zoltán. Írta: Nagy Zoltán, Horváth János Antal. Szereplők: Máté Gábor, Major Erik, Bognár Lulu, Schell Judit, Szamosi Zsófia, Láng Annamária, Lengyel Benjámin, Antóci Dorottya. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.