Menyasszony és vőlegény elrejtőzve fekszenek három napig
Romok és bogarak között megtalálod
Majd helyükre illeszted szemeimet
Én rád adom bőrödet
Mintha most hántottam volna le az éterről, betakarlak vele
Te megszeppensz, kicsordulnak könnyeid a félelemtől
Frissen csuklóimra ragasztod a kezeimet
Önmagukat csodálják, téged tapintanak
Egymásra pászítom csigolyáidat, gyöngéden tisztítok meg minden darabot
Tökéletes sorrendbe rakom őket
Emberfeletti kirakós, hajt az ihlet
Hátradőlsz, ide-oda forogsz az új gerinccel, nevetsz
Alig hiszed
Lábakat adsz nekem, helyükre kötöd őket
Egész testem felragyog
Formába öntöm csípődet
Minden frissen hengerelt rugót helyére igazítok, megolajozok
Kifényezem minden porcikádat
Káprázik a szemem
Visszük egymást, egyre közelebb a Naphoz
Kipróbálunk minden új testrészt
Most elsimítod koponyám lemezeit
Ne látsszanak az illesztések
Én torkodat, melleidet és hasfaladat
Fűzöm össze egyetlen fonállal
Helyükre illeszted fogaimat, gyökerüket testem középpontjához kötöd
Én ujjbegyeidbe helyezem az apró, körkörös íveket
Ezüst-lila selyemfonallal öltöd egybe testem
Én beolajozom szád finom fogaskerekeit
Te barázdáltan helyére tűzöd nyakszirtemet
Combjaid elhelyezésébe merülök
Így, örömtől zihálva, az ámulat sikolyaiban
Két dagonyázó sáristen
Végtelen gondoskodással
Tökéletessé faragjuk egymást.
Fordító: Kulcsár Edmond
Borítófotó: Roy Akarshak
