Együtteseket vezet (Kollár-Klemencz Kamarazenekar, Kistehén), Zabolátlan lovaim cím alatt új lírai dalestje van két kiváló zenésszel együtt, különféle formációkhoz kapcsolódik, szólóban zenés irodalmi esteket ad, Grecsó Krisztiánnal duóban koncertezik, sokadmagával énekel a Rájátszásban és a Budapest Bárban, közösségi helyet működtet (Rengeteg), de két novelláskötetet is megjelentetett. A felsoroltak közül most épp a Kollár-Klemencz Kamarazenekarnak jelenik meg lemeze januárban Ég az erdő címmel, erről beszélgettünk Kollár-Klemencz Lászlóval.
KULTer.hu: Saját dalok és másokkal közös szerzemények is hallhatók az új lemezen. Hogyan születtek ezek?
Volt a lemezzel kapcsolatban egy elképzelésem. Folyamatosan foglalkoztatnak bizonyos zenei témák, általában olyanok, amik annyira erősek, mintha mémek lennének abban az értelemben, hogy komoly információhordozók.
Szerettem volna egy olyan lemezt, ahol klasszikus zenei alapokat formálunk a saját arcunkra, a fő témákat megtartva.
Azt gondoltam, hogy ezekre írok, illetve kérek szövegeket, és így sikerül dalokká formálni az eredetileg „nem dalokat”. Erről a tervemről beszéltem Kemény Istvánnal, akivel amúgy is szerettem volna egy közös albumot, de most nem volt erre idő. A világ túlvégén című dal viszont megszületett és fontos része lett a lemeznek. De volt más koncepció is (a csellistánk ötlete) egy olyan albumra, amin szomorú dalok lennének, karácsonyi zenék mollban. Véletlenül sem kifigurázva, kigúnyolva az ünnepet, csak megmutatva a másik oldalát is. Ez a koncepció sem maradt meg, de az elkészült Szomorú gyerekek karácsonya felkerült a lemezre. Ezután már el is lett engedve az összes koncepció és jöttek csak úgy a dalok.
Utólag látva a szövegeket és a zenéket van egyfajta iránya a daloknak. Egy-kettő az „elhagysz-elhagylak” témában van, de a többi az „ég az erdő” címkével írható le. Mert szerintem a klímakrízis következmény.
Társadalmi krízis van. Hülyén élünk, rosszul viszonyulunk magunkhoz, egymáshoz, a környezethez.
Ebbe a témakörbe illik akár a karácsony, de akár az önszeretet témája is, és így tovább. Megszületik egy karácsonyeste, de közben ott tornyosulnak az akadályok. A dalok ezekről az elválasztó akadályokról is szólnak.
KULTer.hu: Lemezben gondolkozol, ami manapság nem szokványos. Olyan ez, mint egy kötetkompozíció?
Igen, amit én csinálok, az nem popzene, a divat nem annyira befolyásol. Önálló életét éli a – mondjuk így – szerzői koncepció, és mint ilyen, periódusokból áll. Ahogy épp gondolkodok, annak lenyomata egy-egy lemez vagy könyv. De a színdarab is jó párhuzam, mert egy lemez és a dalok dramaturgiája annak az időszaknak, amiben épp élek, és benne a környezetemnek, a lelkiállapotomnak, a társaim életének lenyomata.
Tíz dal negyven percben: képet ad egy-egy időszakomról.
KULTer.hu: Tegyünk egy kitérőt itt a másik nemrég megjelent lemezedhez, ahol újra eljátszod az Iszom a bort című, már megjelent szöveget, de egészen más megközelítésben, hangszereléssel stb. Ilyenkor akarsz még egy esélyt adni a dalnak, vagy egyszerűen csak szabadságodban áll beemelni egy koncepcióba, ha azt jónak látod, megkockáztatva, hogy a közönség az előbbit többre értékeli?
Már mondták, akik hallották, hogy az első változat jobb volt. Kísérletezősebb az új hangszerelés, az egyszerű valcer alapra nehezebben befogadható zenei köntös került. Ha csak egy maradhatna és döntenem kellene, lehet, hogy én is azt választanám, de nem kell dönteni, az is és ez is én vagyok. Ez benne a legjobb.
Műanyag
Régi anyag ez a dal. A már emlegetett Kemény Istvántól több versem is van, amikből nagyon jól lehet dalokat írni. Rájátszáson talán egyszer hangzott el, pedig jól táncolható és a szövege is aktuális.
Én istenem’ altass el engem
Még nem volt Rájátszás, hanem a Petőfi Irodalmi Múzeumban volt egy est, akkor készült. Borbély Szilárdtól kaptam a szöveget, és ő hallotta is a megzenésítést. Volt ennek egy felvétele, azt szedtem elő, és azzal dolgoztunk.
KULTer.hu: Nem zavarta a költőt, hogy nem a teljes vers szólal meg?
Alapvetően kétféle szerző van, az egyik ragaszkodik minden vesszőhöz, a másik, mint például Kemény, aki azt szokta mondani, hogy ha kell, írjam át nyugodtan. Szilárd is így állt hozzá, nem zavarta, hogy nem a teljes vers szólal meg, így is tetszett neki.
Nem tudok élni nélkülem
Lackfi János verse. A tavalyi Művészetek Völgyében a Versudvarban volt egy közös estünk és ennek kapcsán kértem és kaptam tőle verseket, amikből kedvemre mazsoláztam. Ezt a dalt ő ott hallotta először az esten, valószínűleg tetszett neki, mert amikor megkérdeztem, hogy feltehetem-e a lemezre, igent mondott. Nem áll távol sem tőle, sem tőlem az irónia a zenében és a szövegeknél. Ez a szöveg eleve rájátszik a szerelmes klisékre, azokat csavarja ki. Van egy másik változata is, egy latinos muzsikával, talán majd az is megjelenik egyszer.
Tartsd meg, Istenem
A legsúlyosabb dal. Egy imádság, egy mélyből szóló, őszinte szöveg. A történetét nem szeretném egészen megosztani, de annyi elmesélhető, hogy egy közeli ismerősömért szóló fohász az Istenhez. Megtapasztaltam, hogy abban a helyzetben, amikor közel kerülünk ahhoz, hogy elveszítsünk valakit, aki fontos a számunkra, tudni kell fohászkodni. Egyébként néhány napja megmutattam a dalt ennek az ismerősömnek.
Feljátszani sem volt könnyű. Két változat is volt, vagy én éneklem fel vagy a Kató (Mákó Kató). Elég annyit tudni erről, amennyi hallatszik a felvételen, hogy súlyos munka volt. Talán túl intim, amit mondok, de erről az anyagról nem is lehet nem személyesen vagy érzelmi nyitottság nélkül beszélni.
KULTer.hu: És hallgatni a lemezt.
És hallgatni a lemezt.
Pápá, nyugodj békében!
Erdős Virág verse, sokadik változat. Nem is tudom, miért akartam még egy feldolgozást. Nagyon szeretjük ezt a dalt, ez a liebling, és kicsit kakukktojás a lemezen.
KULTer.hu: Lehet, hogy most már minden Kollár-Klemencz-albumon lesz egy „Pápá”?
Igen, lehet. És egy idő után már csak saját magam feldolgozásait fogom játszani! (nevet)
Pusztinai nagy hegy alatt
Ez egy népdal. A népzenei vonzalom mindig is jelen volt az életemben. Ezt a dalt először csángó kislányoktól hallottam: öt kislány szinte monoton módon, de erővel, iszonyú nagy energiával énekelte egy szűk szobában. Nagyon ismert dal, de engem ez érdekelt benne, az energia, ami benne van. Egy progresszív zene, koncentrált erővel, mint egy mantrában. Minimál hangulat, de szuggesztíven, erőteljesen. Az énekek, a gitár monoton vonulása és ifj. Csoórinak a játéka teremti ezt meg a felvételen.
Én egyébként minden évben eltöltök egy kis időt Erdélyben. Idén is voltam, és mindig nagyon jól érzem ott magam. Írni mentem, napi tíz órát munkával tölthettem, és három naponta egy-egy csavargást be tudtam iktatni.
KULTer.hu: Zenéket is kapsz ilyenkor?
Inkább én találom őket, de aztán persze van kihez fordulni (Kiss Ferenc, Lantos Iván, Sebő Ferenc), ha kérdésem van.
Van is egy nagy adag, elsősorban moldvai zeném, amivel szívesen kezdenék majd valamit a jövőben,
de semmiképp sem az úgynevezett világzenében gondolkozom, hanem csak szeretném az értéküket megfogva dolgozni velük. Egyszer még ez is megvalósulhat.
KULTer.hu: Kistehén és népzene?
Bennem a pop-rock mellett ez is megvan. Sőt, ez a zenei anyanyelvem, anyanyelvünk. Az angolszász zenét értjük, játsszuk, de egy ponton túl nem tudjuk érzékelni. Tudunk olyan zenei fordulatokat csinálni, de teljes mélységében nem értjük. Én ezt most így érzem. Hogy egy ponton túl hiába nyúlnék mélyebbre az angolszászba, nem találnék semmit, mert nincs bennem. Ami bennem van, az az én kultúrköröm zenéje, a népzene, és minden más, a cigányzene, vagy épp a sramli, egyszóval az, ami itt körülvett és körülvesz minket.
Ha volna szeretőm
Ez a kedvenc dalom az albumról. Nem tudtam, hogy József Attilának van egy ilyen sora (József Attila: Együgyü ének). Azt hittem, hogy ez az én szövegem. (nevet) Az egyik Sebő-esten Feri bemutatott egy zenés filmet, a hetvenes évek elején készült (Berek Kati, Sebő Ferenc és Lantos Iván József Attila-estje a Huszonötödik Színházban), és utána mondta a fiam otthon, hogy „apa, ez a te dalodban is benne van”.
Ég az erdő
A múltkor rengeteg volt, most meg már ég az erdő. Távol vannak a dolgok. Egy ilyen figyelemfelkeltő felkiáltás arról, hogy vegyük észre, ez így nem folytatható. Hogy hogy lehetne mégis folytatni, az a többi dalban jobban benne van, ez csak azt mondja, hogy ennek vége van.
KULTer.hu: Nem kevés iróniával.
Igen, a zene maga egy ünnepség, az utolsó idők utolsó nagy tánca.
Majdnem minden dalnál szerettem volna, hogy az öröm és fájdalom küzdjön egymással.
Ha a szövegben az egyik van jobban jelen, akkor a másik a zenében jöjjön elő. Ezt a kettősséget igyekszem minden dolgomban egyszerre működtetni, mert nem gondolom, hogy például a melankóliát melankolikusan kell megmutatni.
Még kellemetlenebb és egyértelműbb a dráma, ha együtt jár a felszabadultsággal. Jobban megmozgat, biztosabban kimozdít a helyünkről.
Az Ég az erdő lemezbemutatója a budapesti MOMkultban lesz 2020. január 19-én.
A fotókat a szerző készítette.
